Az augusztus 22-i program népviseleti felvonulással kezdődött „a dombról” – ahogy a helyiek mondják. A helyi népviselet mellett az érdeklődők lengyel, portugál, olasz és görög viseletekben is gyönyörködhettek, majd a tradíció jegyében kezdődött ünnepségen résztvevők a község Szent István szobránál rótták le tiszteletüket.

A koszorúzás Péter György Árpád alpolgármester pozitív gondolatokat sugárzó beszédével kezdődött. „Merjünk élni és jövőt álmodni, önmagunk és a közösség megmaradásáért!” – szólított fel mindenkit az alpolgármester. „A válság, mint probléma jelen van az emberek életében, azonban ez nem jelenti azt, hogy csak siránkozunk sorsunkon, hanem azt, hogy előre tekintünk és kilábalunk belőle. A válság az itt lakók számára ezt a választást jelenti az egyén és a közösség fennmaradásáért” – hangzottak a bíztató szavak.

A Szent István szobor pedig megtelt friss koszorúkkal, amelyeket Szilágyi Mátyás, Magyarország főkonzulja, a körösfői képviselet, majd a helyi RMDSZ és önkormányzat képviselői helyeztek el. Az ünneplő tömeg innen a helyi Ady Endre iskola udvarára vonult, ahol megkezdődhetett a gálaműsor.

Együtt a nagy család

A szombati sportversenyek győzteseinek díjátadása után, Póka András György helyi polgármester beszédét hallhatta a nagyérdemű. A község első embere szíves köszöntéssel fogadta vendégeit, a külföldi és környező városok képviselőit, és külön üdvözölte Merenye város focicsapatát és polgármesterét is. „Újra együtt a nagy család – hangzott el –, akinek asztalánál helye van a békés vendégnek is. A múlt iránti tisztelettel kell a jövőbe vetni bizalmunkat” – mondta a polgármester. Ez után Szilágyi Mátyás főkonzul szólalt fel, aki szimbolikus napnak tekintette az augusztus 22-ét: két hete zajlott ugyanis a Szentkirály nevű települések találkozója, valamint az első Kolozsvári Magyar Napok is a falunappal egyidőben zárultak le. „Kultúránkat, magyarságunkat ugyanis meg kell élnünk, mint ahogyan identitásunkat is. Ma már bátran használhatjuk nemzeti jelképeinket, nemesi módon, üdvözlendően” – hangoztatta a főkonzul.

A görögök majd’ elvitték a színpad tetejét

A kalotaszentkirályi gála viszont csak ezután vette igazán kezdetét, amikor a színpadot ellepte a táncosok hada. A táncok sorozatát az olaszországi szárdok csoportja nyitotta meg, A kolozsvári Mărţişorul csoport hagyományos román darabokat mutatott be, akik elég hosszasan bizonyították, hogy igenis örömmel vesznek részt a község ünnepnapján. Őket követték az „apróságok”, a helyi Felszeg Gyöngye tánccsoport kis táncosai, akik csak úgy csapkodták parányi lábacskáikat. A lengyelek is bemutathatták, hogy náluk mi az egyedi: pávatollas kalapokat és színes szoknyákat lebegtetett a szél. Görögország A Nap Városa nevű csoporttal büszkélkedhetett, hisz a férfiak tornyát mindenki csodálattal és aggódva nézte – nehogy lezuhanjanak. A férfitagok ugyanis egymás vállára állva táncoltak, amit csakis szájtátva lehetett nézni, de a nők pénzérmes kötényei sem kerülték el az emberek tekintetét.

A helyi csoport ezután mezőségi tánccal rukkolt elő, majd a magyarországi csapat is felléphetett a színpadra. Őket követte a kalotadámosi és jákótelki tánccsoport, majd a tarka színpompát a portugálok zárták. Fejdíszük már a felvonuláskor ámulatba ejtett mindenkit, de a táncuk is igen érdekes volt.

Egyéniség és különbözőség jellemzett miden egyes csoportot, viszont épp ettől szép egy ilyen falunap… Az estét egyébként az Apostol együttes koncertje zárta.

Képek, amelyek megmaradnak

Amikor Kolozsvárról elindultam, még nem tudtam, mire számíthatok egy ilyen rendezvényen – pedig voltam már falunapon, igaz, nem Kolozsvár környékén. Most már biztos: ez a kalotaszentkirályi falunap maradandó élményt jelentett. A színek és a hangok, a kedves emberek megragadtak. Mindenki köszönt az utcán, mert azt úgy illik e faluban. A népviseletbe öltözött emberek mellett elhaladva, még ha azok épp lengyelek vagy görögök voltak is, bizsergető érzés fogott el.

A lelátón leültem egy kőre. Egy görög táncos volt a jobb oldalamon, egy portugál a balon. Aztán további portugálok ültek le mellénk – számomra érthetetlenül fecsegtek, majd nevettek, ringatóztak: tetszett nekik, amit látnak és hallanak. Aztán láttam, ahogyan egy görög népviseletbe öltözött középkorú férfi fotózásra terelte össze a kalotaszentkirályi népviseletbe öltözött gyermekeket. Emléket akart magának, hogy majd megmutathassa otthon, hogy ő itt járt, és kikkel találkozott. Jó érzés volt. Majd a magyarországi fejkendős nénik is pózoltak ugyanezzel a görög úriemberrel: ők is képet, s emléket akartak…

A szentkirályiak is eltehetik ezt az augusztus 22-ét emlékbe. És már várhatják is a jövő évit. Mert ők mernek jövőt álmodni!