FOLYTATÁS JÚLIUS 3-I LAPSZÁMUNKBÓL A Csíki Székely Múzeum Remekművek a 19. századi magyar festészetből – Barabás, Munkácsy, Szinyei és kortársaik című tárlata július 25-ig látogatható. Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. – Mátyásföld, 1910. augusztus 21.) Kolozsváron, székely nemesi családban született. 1851 és 1855 között megszakításokkal végzi el a Bécsi Képzőművészeti Akadémiát, amelyet betegségek miatt kényszerült többször is abbahagyni. Ez idő alatt Erdély különböző városaiban dolgozik, arckép- és cégérképfestésből tartja fenn magát. 1859–61-ig Münchenben tanul Karl Von Pilotynál a történeti festői tagozaton. Három nagy történelmi képe – II. Lajos, Dobozi, Mohács – itt készült, majd 1862-ben végleg hazaköltözött. Egy évre rá visszahívták Münchenbe, ahol a Bajor Nemzeti Múzeum számára, a Piloty-iskola tagjaként megfestette VII. Károly menekülése című falképét. 1864-től már végleg itthon él, kezdetben arcképek festéséből, de folytatja történelmi képeinek sorozatát is. Ekkor készül az Egri nők, majd az V. László, a Thököly búcsúja apjától és legkésőbb a Zrínyi kirohanása. Az 1860-as és ’70-es években bontakozik ki életkép-festészete, főként a Nő élete sorozat jegyében romantikus életképeket és intim hangvételű női arcképeket fest. A század végén bekapcsolódik a magyarországi falkép-festészetbe is, ekkor készülnek a Mátyás templom, az Operaház, a Pécsi székesegyház két kápolnájának valamint a Kecskeméti városháza dísztermének freskói. Az 1880-as és ‘90-es években bontakozott ki realista és plein air szemléletű tájképfestészete: új stílusú munkáit a Gödöllő közeli Szadán festette, ahol ekkoriban a nyarakat töltötte. 1871-től a Mintarajztanoda tanáraként és 1902–05 között igazgatójaként nagy szerepe volt a magyar festészet művészi színvonalának emelésében.
(Bakó Zsuzsanna művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria festészeti osztályának vezetője) A kiállításon látható munkái: Női arckép,1880 körül, Magyar Nemzeti Galéria Zrinyi Miklós kirohanása (vázlat), 1879–1880, Magyar Nemzeti Galéria Táncosnő, 1870 körül, Magyar Nemzeti Galéria II. Lajos holttestének megtalálása (vázlat), 1858, Magyar Nemzeti Galéria Mohácsi-vész (vázat), 1862 körül, Magyar Nemzeti Galéria Csónakázó szerelmesek, 1873 körül, Magyar Nemzeti Galéria Tájkép,1850-es évek vége, Magyar Nemzeti Galéria A Murányi Vénusz, 1878 előtt, Budapesti Történeti Múzeum Jézus születése (vázlat a lipótvárosi Bazilika mozaikjához),1895–96, Budapesti Történeti Múzeum László Fülöp (Pest, 1869. június 1. – London, 1937. február 22. Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt, majd Münchenben tanult. 1897 és 1900 között Berlinben, 1907-ben Londonban és Budapesten, 1925-ben New Yorkban és Budapesten, 1927-ben Londonban és 1931-ben Párizsban rendezett nagysikerű kiállításokat. 1907-ig Budapesten és Bécsben, azután Londonban élt. 1914-től angol állampolgár. Számos európai és amerikai közéleti személyiséget örökített meg (XIII. Leó pápa, Theodor Roosevelt amerikai elnök). A londoni Royal Art School tanára volt. Már huszonévesen európai hírű lett, és megrendelői köre is az európai uralkodó családok tagjai, arisztokraták, hírességek közül került ki. Több mint 2700 portrét hagyott hátra a festő, ezekből válogatva rendezett 2004-ben a Christie’s Londonban kiállítást. Önarcképe az Uffizi képtár gyűjteményében található. (Basics Beatrix művészettörténész, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese) A kiállításon látható munkája: Falk Miksáné arcképe, 1890-esévek, Budapesti Történeti Múzeum FOLYTATJUK |
