A Királyhágó után, Nagybárodnál tértünk Belényes felé, a tavaly nyáron felújított műútra, amely a Királyerdőt szeli át, majd Belényesnél a biharfüredi útra tértünk rá. Bár elég hosszú volt az út, mégsem éreztük fárasztónak, hiszen gyönyörű vidéken utaztunk. Biharfüreden éppen csak elfoglaltuk szálláshelyünket és már indultunk is túrázni, a szép időt kihasználva. Az 1102 m tengerszint feletti magasságon található üdülőközpontból számtalan szebbnél szebb kirándulóhelyre indul jelzett út, mi a kék pont jelzésen indultunk a Jád völgyi vízesésekhez. A szeszélyesen kanyargó kis patakocskát követve, szemet-lelket gyönyörködtető helyen járva rendre elérkeztünk a kisebb-nagyobb vízesésekhez, amelyeknek még a nevük is szép: Menyasszonyi-fátyol, Triccs-traccs, Szerenád. Az idő nem volt túl kegyes hozzánk, a napsütésben elkezdett túrát zuhogó esőben fejeztük be. Másnap reggel ellátogattunk az üdülő felső végénél levő Csodaforráshoz, melynek vizét szénsavval dúsítva palackozzák és Izvorul Minunilor néven forgalmazzák. Hazafelé jövet meglátogattuk a rényi fatemplomot, majd a vadregényes Aranyos völgyén keresztül érkeztünk haza.