Állam és kenyér



ROSTÁS-PÉTER ISTVÁN

Gyermeknapra érkezik, ha igaz, a csomag: nyugdíjas, munkanélküli és közszolga egyaránt kap belőle. S ha ők nem szűkmarkúskodnak, akkor a többi társadalmi-szakmai kategóriának is (ki)jut: szinte egységesen, mint az éppen fölénkterülő vulkánhamvas felhőből. Szolidaritást edző idők a futballvébé bemelegítőjeként. Amikoris az itthonmaradt nemzeti válogatott helyett választhat ki-ki kedvérevaló csapatot, hogy a fölös feszültséget sörkortyokkal szegélyezett drukkolásban levezesse. Mert feszültség az lesz, garantáltan. A klasszikus tavaszi-őszi szakszervezeti idények feladják eddigi ritmusukat, egykori munkásmajálisok proletárdühe önti el a pipacsok havát, és az utca újra tényező lesz a belpolitikai sakkjátszmában. Ha alternatíva híján a fokozatosan magára találó baloldal jóslata beválik. Most, hogy az athéni perzsszagot eloszlatta a 30 milliárd eurós brüsszeli szellő és az euró is megkapta a válsággal méretarányos mentőövet, rajtunk a sor. Vagy ránk jár a rúd. Vagy éppen: is-is.


Kríziskezelésből elégtelenre vizsgázó kormányzat és befagyasztott tanév: röviden ez az egyik valószínű képlet. Ennél már csak az érdekesebb, ahogyan az egyes szereplők e válsághoz viszonyultak. Újfent beigazolódott: Traian Băsescunak eleme a feszültségteljes helyzet, a konfliktusok valósággal rejtett energiákat szabadítanak fel különben is dinamikus alkatából.

Beelőzött a kormánynál, amikor a megszorításokat elsőként közölte, görcsmentesen tárgyalt a Valutaalap embereivel, majd hirtelen megmunkalátogatta a parlamenti koalíciót. Megállapításai az elhájasodott és henye államról, a napiparancsba foglalt szociális empátiáról, továbbra is a népe és országa gondjait magára vállaló atyuskodás retorikájának kötelező kellékei.

Ő maga sem gondolta volna, hogy az átfogó reform és korszerűsítés, amely második mandátumának mottója, mennyire időszerűvé vált, mintegy soron kívül, alig remélt sűrgösséggel. Az elnök tudva tudja: sok mindent rá lehet fogni a válságra, akár egy-két kabinetet is föl lehet zabáltatni vele, az ellenzéket hazafiatlanná teszi, a szakszervezeteket is – ha kell még jobban – lejáratja, a szakmailag aggódó civil szférát ellehetetleníti.

És még valamit tud Traian Băsescu, hogy a válság is, mint a türelem, véges. Neki csak arra kell ügyelni, egyik se fogyjon el túl hamar, hiszen még van egy fogyásra ítélt portéka: az elnöki mandátum.