A Kolozsvári Műszaki egyetem rektora volt 1978–1984 között, két mandátumban, irányítása alatt épült ki az egyetem Gépészeti Karának új kampusza, épületek, bentlakások egész sora, így feltétel teremtődött arra, hogy szinte megkétszereződjék a diákok létszáma. A kitartás, a munkabírás és jó szervezés, a szakmai hozzáértés – melyhez mindig újabb tudást halmozott – meghatározta egész életvitelét, egyetemépítő tevékenységét. Tapasztalatszerző tanulmányutakat tett a világ jelentős szakintézményeiben: Moszkva, Leningrád, Stockholm, München, Aachen, Berlin, Prága, Budapest, New-York, Washington egyetemein, ezzel szélesítve amúgy is tág horizontját tudományos érdeklődésének.

Az oktatói, oktatásszervezési erényei mellett a kutatási tevékenysége is kiemelkedő. Az Ő irányítása alatt a kolozsvári Műszaki egyetemen alakul ki az ország legjelentősebb kutatási műhelye a porkohászat területén. Kiváló elméleti tudással rendelkezett, de mindig fontosnak tartotta, hogy az alapkutatásokat alkalmazhatóvá tegye, kísérleti állomások, illetve tényleges ipari alkalmazások születhessenek. Ugyanakkor fontosnak tartotta a csapatmunkát, amelybe az intézményi munkatársakon kívül az évek során kinevelt doktorandusok számos generációját is bevonta. 1992-től konzulens professzorként, úgy is, mint doktori témavezető tudatosan törekedett arra, hogy biztosítsa a magyar műszaki felsőoktatás oktatói utánpótlását.

Széleskörű tudományos munkája gyümölcsét jelenti az a több mint száz tudományos dolgozat, amely az anyagtechnológia, az anyagismeret, a porkohászat, illetve az ipari robotok témakörében jelent meg bel- és külföldi szaklapokban. Tudományos eredményeit sokasítja a nevével fémjelzett 14 bejegyzett találmány, illetve 21 újítás. Ugyanakkor számos monográfiát és tankönyvet írt a fémkohászat és az anyagtechnológia témakörében.

Pálfalvi Attilának szívügye volt a magyar műszaki nyelv fejlesztése, illetve az anyanyelvű oktatás minden szintű fenntartása. Társfőszerkesztője volt a Magyar–román műszaki tudományos szótárnak, amely 1987-ben jelent meg, felelős szerkesztője a 2005-ben napvilágot látott Román–magyar műszaki tudományos szótárnak, s íróasztalában van a félbemaradt hatnyelvű műszaki szótár, amelynek szerkesztésén dolgozott.

A 90-es évek változása újabb lehetőséget, teret nyitott sokirányú tevékenységének. 1990–1992 között tanügyi, illetve iparügyi miniszterhelyettes volt.

Elévülhetetlen érdeme, hogy 1990 elején – oktatásügyi miniszterhelyettesként – a magyar tannyelvű iskolák és iskolarészek újraindítását, illetve a magyar pedagógusoknak a magyarlakta területekre való visszatérését szorgalmazta, sikerrel.

Pálfalvi Attila érdemeit, munkásságát elismerve, a Román Köztársaság Tudományos Érdemrend III. fokozatával 1979-ben tüntették ki, a Julianus Alapítvány oklevelét 1993-ban vehette át. 2009-ben a magyar oktatásért való kiállását Báthory István-díjjal jutalmazta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Szakbizottsága.

Tagja volt az Országos Tudományos és Technológia Tanácsnak, a Mérnökök és Technikusok Országos Egyesületének, illetve a Romániai Porkohász Egyesületben is tevékenykedett.

Közéleti tevékenysége is jelentős, hiszen szívén viselte közösségének oktatási és tudományszervezési feladatait is. Pálfalvi Attila tagja volt az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaságnak, a Magyar Professzorok Világtanácsának.

Ugyanakkor alapító tagja volt az 1990-ben újjászervezett EME Műszaki Tudományok Szakosztályának, ahol ösztönözte a tudományos kutatásokat, s a magyar műszaki kutatásokban résztvevő doktoranduszokat segítette ez irányú törekvésükben. Pálfalvi Attila hosszú éveken keresztül aktív tagja volt a szakosztálynak, illetve az EME választmányának, 2004-ben tiszteleti taggá választotta a közgyűlés, majd 2009-ben az EME gr. Mikó Éremmel ismerte el tudományos munkásságát.

Emlékét örökké megőrizzük!