Válasz: A Munkatörvénykönyv (2003/53. számú törvény) előírja, hogy a felmondás a munkavállaló egyoldalú akaratnyilvánítása, amelyet nem kell megindokolnia, és írásban kell a munkaadó elé terjeszteni. Ebben közölnie kell az egyéni munkaszerződés megszűnését felmondási idő lejártával. A felmondási idő tartamát a felek az egyéni munkaszerződésben vagy, az esetnek megfelelően, a kollektív munkaszerződésben állapítják meg, és ez nem lehet hosszabb 15 naptári napnál azok esetében, akik végrehajtói beosztásban dolgoznak, valamint nem lehet hosszabb 30 naptári napnál a vezető beosztásban lévő alkalmazottak esetében. Amikor a felmondási idő alatt felfüggesztik az egyéni munkaszerződést, a felmondási időt is felfüggesztettnek tekintik.

A törvény megfogalmazása szerint a felmondási időről le is lehet mondani. A 79. szakasz előírja, hogy az egyéni munkaszerződés akkor szűnik meg, amikor lejár a felmondási idő, vagy abban a pillanatban, amikor a munkaadó teljesen vagy részben lemond a felmondási időről. Azokban az esetekben, amikor a munkaadó nem teljesíti az egyéni munkaszerződésben vállaltakat, az alkalmazott a felmondási idő betartása nélkül is felmondhat.

Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy jogi tanácsadást csak Szabadság-előfizetőknek nyújtunk, hétfőn 10–12 óra között, a szerkesztőség székhelyén. Kérjük, hozzák magukkal az előfizetési nyugtát vagy annak másolatát.