A filharmónia kamarazenekarával való németországi turnéja előtt a kolozsvári zeneszeretőket olyan művészi előadással ajándékozta meg, amely hetekre feltöltötte lelkünket szépséggel, tökéletességgel, harmóniával. Igaz, a hangversenynek helyszínt adó unitárius templom is a barokk szellemű est meghittségét erősítette, de a zenei csemegéket tartalmazó műsor amúgy is lélegzetelállító élményt szerzett az egybegyűlteknek. Remélhetőleg, a németországi fellépések is ugyanolyan felemelő és teljességet sugárzó élményt hagynak majd maguk után.

A barokk kamarazene interpretálásában ritkán van szükség karmesterre. A zenekart átfogó vezető szerepet vagy a basso continuo, általában a csembaló, vagy valamelyik hangsúlyozottabb szerepet játszó hangszeres tölti be.

G. Ph. Telemann Don Quijote című zenekari szvitjében Márkos Albert koncertmester vezette a kamaraegyüttest. A német zeneszerző francia stílusú zenekari szvitjének témájául Cervantes azonos című műve szolgál. A műben az ünnepélyesség, a virtuozitás, az elegancia találkozik mesteri módon, a nyugalom és feszültség rendszerint kiegyenlíti egymást, míg előtérbe jut a kiváló humorú optimizmus.

Telemann műve az est zenei csemegéket tartalmazó műsorának egyik kiváló hangulatú darabja volt, amelyben szinte megelevenedni „láttuk” a szamárháton kocogó Sancho Panza alakját, és a szvit szuggesztív erejének köszönhetően, mi is részesei lehettünk a főszereplő Don Quijote szélmalmokkal vívott harcának.

Bach hat Brandenburgi versenye a barokk mester legnépszerűbb művei közé tartozik. A 4. G-dúr Brandenburgi versenyműben kis hangszercsoport versenyez, azaz folytat párbeszédet nagyobb csoporttal. A concertinot egy hegedű és két fuvola alkotja, a ripienóban (a mai tuttiban) a hegedűk, brácsák, csellók és a csembaló vállalnak szerepet. A szólista szerepet betöltő három művész Márkos Albert (hegedű), Bálint János (fuvola) és Katharina Mitsch (fuvola) és a nagyobb együttes közötti, egymást kiegészítő párbeszéd töretlenül hömpölygő áradata, az őszi megnyugvás, hálaadás érzetét közvetítette.

Bálint János nemcsak kiváló előadóművész, de nagy hozzáértéssel készít fuvolaátiratokat a zenetörténet más hangszerre komponált híres műveiből. Ezen az estén Vivaldi A négy évszak, vagy röviden Évszakoknak emlegetett hegedűversenyeinek fuvolaátiratában gyönyörködhettünk. Ez a versenymű-ciklus még a hegedűsöknek is sok nehézséget okoz mind technikailag, mind előadás szempontjából. A fuvolaátirat – annak ellenére, hogy a hallgatóban azt az érzést keltette, hogy abban minden játszi könnyedséggel megoldott – nagy kihívást jelentett az előadóművész számára.

Bálint János nemcsak szereti az izgalmas kihívásokat, de a legnagyobb odaadással és zene iránti szeretetével mindent megtesz a tökéletesség elérésének érdekében. És teszi ezt tényleg játszi könnyedséggel, profi módon, élményszerűen. Játékából magabiztosság, érzékenység, játékosság, virtuozitás, belső harmónia és muzikalitás sugárzik. Fuvolájának varázsereje van, amellyel az első pillanattól az utolsóig lenyűgözi a közönséget. Előadása maga a szépség. Schopenhauert idézve pedig rájöhetünk sikerének legfőbb titkára: „A szépség nyílt ajánlólevél, amely a szíveket előre megnyeri számunkra.”