Ilyen bevezető után jogos a kérdés: van valami gond? Miért ír a szoborcsoport restaurálási munkálatait tervező szakembergárda egyik vezetője cikket néhány nappal a helyreállítási munkálatok megkezdése után?

A válasz egyértelmű: vannak gondok! És mert a tervezők úgy érzik, egyedül maradtak a minőségért vívott küzdelemben, úgy döntöttek, hogy a közvéleményt hívják segítségül most, amikor (talán) még nem késő!

Véleményünk szerint a felvetődő gondokért mindenekelőtt és hangsúlyozottan a szoborcsoport-tulajdonos polgármesteri hivatalt terheli a felelősség. A következő okok miatt (csak a fontosabb tételeket említem):

1. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal megbízottjai (még 2006-ban) a szakmai igényeket figyelmen kívül hagyva, olyan minőségben állították ki a szoborcsoport felújítását célzó kutatási-tervezési tenderfüzetet, hogy az első versenykiírásra senki nem jelentkezhetett!

2. 2007-ben, a második nekifutáskor nem voltak hajlandók pénzt előirányozni a kutatásra (a kutatási-tervezési tenderfüzet nem tartalmazott kutatásra vonatkozó felkérést, ennek ellenére az egyetlen jelentkező Part of Art Alapítvány–Utilitas Kft konzorcium árajánlatot készített a kötelező kutatásokra), és ezért nem hirdettek nyertest. (A kiírás megfogalmazói vagy nem ismerték, vagy eltekintettek ama törvénycikkelytől, melyszerint műemléket restaurálni kutatás nélkül nem lehet. Az elbíráló bizottság elnöke a helyi magyar sajtóban a fiaskóért mégis az Utilitas Kft-t hibáztatta).

3. A polgármesteri hivatal szaktudorai a harmadik kiírásnál sem kérték a (nemzetközi szakgyakorlatban kötelező és az ország törvényei által is megkövetelt szoborfelmérést, azt állítva a szerződéskötést megelőző egyeztetések során – az egyetlen ajánlattevő Part of Art Alapítvány–Utilitas Kft konzorciumnak – hogy rendelkeznek a kataszteri hivatal által hitelesített geodéziai felméréssel, valamint a szoborcsoport geometriáját rögzítő háromdimenziós fotogrammetriai felméréssel, tehát a szoborcsoport pontos helyét és méreteit rögzítő hitelesített dokumentumokkal.

4. S bár a szerződéskötést megelőző egyeztetések során (és a kutatási-tervezési szerződésben) ígéretet tettek a hitelesített geodéziai felmérés, illetve a fotogrammetriai háromdimenziós felmérés átadására, azt a szerződés időtartama alatt a kutató-tervező Part of Art Alapítvány–Utilitas Kft konzorciumnak nem bocsátották a rendelkezésére.

5. Ugyanakkor a szoborcsoport restaurálására vonatkozó tenderfüzetet úgy állították össze, hogy a kizáró feltételek között nem szerepelt egy (vagy több) bronzszobor-restaurálási munka felmutatása. Kizáró feltétel csak a műemlék-felújítási gyakorlat volt, így történhetett meg, hogy egy nagyszebeni – alaptevékenységét tekintve – útépítő cég nyerhesse meg a tendert, amelynek nincs (a 2001/422. törvény által előírt) műemlék-restaurátori minősítése, és amely a nagyszebeni Európa Kulturális Főváros műemléki felújításainak munkálatai során – ideiglenesen külső minősített szakembereket alkalmazva – szerzett bizonyos (természetesen nem bronzszobros) műemlék-felújítási tapasztalatokat. Véleményünk szerint Európa egyik legértékesebb szoborcsoportjának restaurálási tenderébe be nem illeszteni, mint kizáró feltételt, a hasonló szoborrestauráló gyakorlatot, bűn. Erre csak háromféle magyarázat létezik: az érdektelenség (nem érdekel a szobor sorsa), a rosszindulat (vesszen a szoborcsoport), a minimális professzionalizmus teljes hiánya (egy kis túlzással olyan ez, mintha egy tankgyártó-tendert egy málnatermesztő kft. nyerne el, amely azt ígéri, hogy lesz szekérgyártási engedélye is – mivel a szekér ugye ugyanúgy kerekeken gurul, mint a tank).

6. A polgármesteri hivatal kiírási pályázatában a feltételek között 95%-os pontarányban a restaurálás árát és 5%-ban a határidőt kérték számon, teljesen kizárva a műszaki-művészeti minőségi elvárásokat. A versenytárgyalást meg lehetett nyerni anélkül, hogy a résztvevőktől helyreállítási technológiai koncepciót kértek volna. Ilyennel nem rendelkeznek a nyertesek a szerződés megkötése után sem. Igaz, a hazai versenyfeltételek kötelezik a minimális ár legalább 55%-os megjelölését (az országban ugyanis egyazon törvényes feltételek szabályozzák például egy szeméttelep karbantartásának és a Mátyás szoborcsoport restaurálásának tendereztetését), de hogy miért kellett ezt túllihegni (95%-ig), és a műszaki-művészeti kritériumokat teljesen kizárni, arra a válasz egyértelmű. A versenyfelhívást megfogalmazó és jóváhagyó polgármesteri hivatalnak csak két szempontja van: minél olcsóbban és minél gyorsabban túlesni a restauráláson.

7. Minden további nélkül nyertesnek nyilvánítanak egy olyan céget, amely nemcsak, hogy soha nem restaurált szobrot, de az általa felkért bronzszobrász munkatárs sem rendelkezik (a 2001/422-es törvényben előírt) minősítéssel. Indokolták is a döntést, mondván, hogy van ugyan a pályázók között minősítéssel rendelkező szakember, de mert egyetlen az országban, monopolhelyzetben van, ezért nem szabad figyelembe venni a minősítését. Magyarán: tudatosan a minősítéssel (tehát a törvényes garanciával) nem rendelkezőt részesítették előnyben. Különösen, hogy a szóban forgó, a monopolhelyzetben levő, általuk mellőzött szakember restaurált már hasonló szobrot is (pl. az aradi Szabadság-szobrot), míg nyertes ellenfele nem. (Persze, végezhet rendes munkát az is, aki nem minősített, az is, aki nem restaurált. De talán a próbamunka nem a Mátyás király szoborcsoport kellene hogy legyen.).

8. A városatyák a döntéskor semmibe vették a saját maguk felkérte műemlékes szakember írásos véleményét is, aki a tendernyertes céget, a versenytárgyaláson részt vett vállalkozások közül – műemléki-szakmai szempontból – az utolsó helyre sorolta be.

9. Ugyancsak a jóváhagyásukkal a munkálatokat úgy kezdték meg, hogy nem biztosítottak minősített ellenmérnököket: meg sem nevezték még azt, aki a bronzmunkákat, illetve, aki a kőmunkákat fogja ellenőrizni a tulajdonos részéről (más kérdés, hogy ilyen minősített szakember, tudomásunk szerint csak Bukarestben van).

10. A szóban forgó hivatal megbízottai nem átallottak úgy eljönni a munkálatok megkezdését szentesítő munkatelep-átadásra, hogy nem hozták magukkal a(z állítólag létező) kataszteri hivatal által hitelesített geodéziai felmérést, valamint a szoborcsoport geometriáját térben hitelesen rögzítő háromdimenziós fotogrammetriai felmérést. A szoborcsoport pontos helyét és méreteit rögzítő hitelesített dokumentumok hiányában tehát teljesen a véletlenre van bízva a restaurálás befejezésekor átadandó szoborcsoport relatív és abszolút méretei. (Kis túlzással: ha például a szobrot besüllyeszti a földbe a restaurátor, mondjuk egy méterrel, nincs hiteles dokumentum, amely a mai helyét rögzítené, és amelynek alapján ezt számon kérjük tőle. Vagy: kard helyett fakanál kerülhet a vitézek kezébe, mert az átadáskor nem volt háromdimenziós felmérés a meglévő, illetve a hiányzó szoborelemek pontos leltárával).

11. Nem tették kötelezővé a minősített szakemberek jelenlétét sem az átadáson, hiszen a tendernyertes cég helyi kirendeltségének az igazgatóján kívül (aki különben kedves tanítványom volt az építőmérnökin a hetvenes–nyolcvanas években, és azóta is szívélyes viszonyban vagyunk egymással) más nem jött el, de nem volt jelen sem a minősített építész, építőmérnök, kő- és bronzrestaurátor, sem pedig a minősített kő-, illetve bronzrestaurátor ellenmérnök. Elképzelhető egy átadás, ha sem az átadók (a polgármesteri hivatal), sem az átvevők (a tendernyertes cég) jelen lévő képviselői nem értenek ahhoz, amit átadnak-átvesznek?

12. Továbbá szerződést kötöttek a fővállalkozóval, anélkül, hogy kérték volna tőle mellékletként szerződéseit az alvállalkozókkal, illetve a minősített szakemberekkel.

13. Úgy vélik, hozzá lehet nyúlni a szobor alapozásához anélkül, hogy szerződésük lenne régésszel, akinek felügyelnie kell a munkálatokat.

14. Bár vélhetően nem rendelkeznek sem a hitelesített geodéziai felméréssel, sem a fotogrammetriai háromdimenziós felméréssel, nem is akarják azt elkészíttetni (természetesen jogosítvánnyal rendelkező szakemberekkel), és úgy akarnak hozzáfogni a restauráláshoz, hogy nincs pontosan dokumentálva a szobor. (Az ördögöt a falra festve: véletlenül egy rossz mozdulat a darus részéről, és a daruhorog fejét veszi Mátyásnak, esetleg a lovának, vagy összetörheti valamelyik vitézét, és akkor nincs hogyan visszaállítani az eredeti állapotot, mert nincsen felmérés. Az assisi templom freskóit egy földrengés után kiskanállal kellett összeszedni, de lehetett rekonstruálni, mert volt megfelelő felmérése).

Felelősség terheli a restaurálást felerészben finanszírozó magyarországi hatóságokat is, hiszen a szoborcsoport restaurálására vonatkozó tenderfüzetet (több mint három hónapos tanulmányozás után) jóváhagyták, anélkül, hogy számon kérték volna a jelzett rendellenességeket. Meg kell jegyeznünk, hogy a kutatási-tervezési szakaszban a magyarországi hatóságoknak semmilyen szerepük nem volt, az pénzestől, koncepcióstól a kolozsváriak érdeme (idézőjellel, és anélkül). Megjegyezzük azt is, hogy a kutatási-tervezési tender felől, annak idején, egyetlen magyarországi cég sem érdeklődött, annak ellenére, hogy a tender nyilvános volt (a harmadik kiírás esetében) az EU-tag Romániában.

Véleményünk szerint tudatosítani kell, hogy a következő száz esztendőre készülő restaurálás egyetlen kritériuma, hogy a beavatkozás legalább azon a szinten legyen, mint az eredeti műalkotás, korrigálva lehetőleg kötelező módon – a 2009-ben elfogadott nemzetközi műemlék-helyreállítási kritériumok szellemében – az eredeti koncepció műszaki hibáit. Ha a szerződésben rögzített határidő lerövidítése, vagy betartása csak minőségi kompromisszumok árán lehetséges, akkor a határidő átütemezését engedélyezni kell. Ha a leszerződött összeg kevésnek bizonyul, hozzá kell még tenni a két kormány által biztosított összegből. Ha elfogy a 800 000 euró, akkor mecénásokhoz kell fordulni: biztos vagyok abban, hogy lesznek elegen (szintén nemzetiségtől függetlenül), akik áldozni fognak a minőségi restaurálásra, ha szükséges!

Persze lehet remélni, hogy menet közben majd minden kialakul! Egyelőre a restaurálásra vállalkozók között vannak hozzá nem értő, de jóhiszemű emberek. Vannak hozzáértők is. De hogyan bízzunk a szerződő felekben, akik eddig széles ívben megkerülték az ország műemlék-törvényét, a nemzetközi szakgyakorlatot, akik ma sem értik, minek kell a minősített, gyakorlattal rendelkező bronzszobor-restaurátor, a minősített történeti tartószerkezet-felújító építőmérnök, a hitelesített geodéziai felmérés, a háromdimenziós fotogrammetriai felmérés stb., stb.?

Igaz, a munkálatok megkezdését biztosító iratot feltételekkel aláírtuk (ragaszkodunk ahhoz, hogy a szoborcsoport átadását-átvételét csak akkor szabad megtörténtnek nyilvánítani, ha az hitelesített geodéziai felmérés, illetve a fotogrammetriai háromdimenziós felmérés alapján történik). A továbbiakban azonban nem fogunk semmilyen munkálatot ellenjegyezni, amit nem minősített szakember végez előre rögzített koncepció alapján, az ellenmérnökök állandó jelenlétében, terv szerint és a ma érvényes nemzetközi műemlék-restaurálási szabályok szellemében. Akkor sem, ha – az ország tenderezési törvényeinek fittyet hányva és a szoborcsoportnál megszokott törvénysértő ügyintézést tovább folytatva – a polgármesteri hivatal egyes vezetői a Szabadságban azzal fenyegetnek, hogy többet nem dolgoznak velünk.

A kutató-tervező csoport nevében, tisztelettel, dr. Szabó Bálint