Az eddigiekben szó volt a város pecsétnyomóiról és az ezekkel készült pecsétekről. E bélyegzőkben gyökerezik a város címere, mert semmilyen oklevél sem szól arról, hogy Kolozsvárnak valamelyik korabeli uralkodónk címert adományozott volna. Az oklevelek a pecsétnyomó és az ezzel készült pecsét használatával járó középkori városi jogok királyi megerősítéséről és kiterjesztéséről rendelkeznek, városcímerről azonban nem. De erre végső soron nem is volt szükség, mert pecsétképét a város maga alakította címerré. És ez azután, mint Kolozsvár hatalmi jelvénye, megjelent épületein, zászlain, fegyverein és mindenütt, ahol címert szokás használni.

A pecsétkép címerré alakítása kétféleképp történt: vagy pajzsba foglalva vagy pajzs nélkül szerepelt hatalmi jelvényként. Pajzsba foglalva címertanilag megfelelőbb, helyesebb, pajzs nélkül, szabadon, többet jelentőbb. Így ábrázolták például a német-római birodalom két, dicsfénnyel övezett fejű sasát. Kolozsvár címerének pajzs nélküli alakja a gyakoribb.

FOTÓ: BOROVSZKY ISTVÁN– 1528. A címer a Szent Mihály-templom sekrestyeajtajának bal oldalán

Kolozsvár címerét soha nem változtatták, nem bővítették, megmaradt középkori, a pecsétképen ábrázolt egyszerűségében. Kisebb változtatásokat ugyan végeztek a pecsétnyomókat készítő mesterek, így például a henger alakú tornyokat szögletessé, majd ismét kerekké alakították, ablakréseket, később lőréseket is vágtak rájuk, oromsoros pártázatukat megrövidítették, a félköríves városkapuban csapórácsot véstek, a lényegen azonban mit sem változtattak. Ez a hagyományos egyszerűség teszi széppé, sajátossá a város címerét. Pajzskoronája is újabb keletű, 1844-ben tűnt föl első ízben.

A pecsétnyomók körirata mindig híven tükrözte a város nevének a magyar nyelv alakulásához való igazodását. A kezdeti CLVSWAR előbb CVLVSWAR [kuluzsßár], azután COLVSWAR, majd COLOSWAR lett, végül XVI., vagy inkább XVII. századi szövegében a w-vel jelölt ajak-ajak ß hang helyett feltűnt a véglegessé vált fog-ajak v hang jele, a v, az immár k-val jelölt k hang (Kolosvár [kolozsvár]). Legkésőbb a zs hangot jelölő s tűnt el.

A címert épületekben, épületeken, építményeken is alkalmazták. Legkorábbi az, amelyiket a Szent Mihály-templom északi hajójának közepe táján, a csúcsíves boltozat egyik zárókövébe faragták. 1377-ben, a királyi kiváltságlevél kibocsátásának évében vagy nem sokkal később, eddig készült el az északi hajó. A boltozat olyan félhomályban van, hogy csak erős fény tenné láthatóvá. Időrendben ezt egy tölgylevél-koszorús változata követi, mely a Történelmi Múzeum kapualjában, az 1477-ben épült, 1870–1872-ben lebontott Hídkapu egyik kövén vehető szemügyre. Egyik

FOTÓ: ROHONYI D. IVÁN– 1629. A város címere a Szabók tornya helyreállítási emléktábláján

legszebb példánya a Szent Mihály-templomban, a sekrestye 1528-ban készült, Iohannes Cly(n)-féle [kiejtése: klájn] reneszánsz ajtókerete bal oldalának talapzatán látható. A Bethlen-bástyának is mondott Szabók tornyán, a tetőeresz alatti, az 1629. évi helyreállítást megörökítő emléktáblán, a Majális utca 7. szám alatti ház kapualjában elhelyezett, az egykor a városfal délnyugati részén, a Vargák tornyának közelében levő, a városfal 1717. évi javításakor állított emléktáblán ma is látható. Tölgylevél-koszorúba foglalva díszíti az 1831-ben, a Nagypiac (Főtér) déli részén leleplezett, ma a Karolina (Múzeum) téren álló emlékoszlop, a Státua déli oldalát, a Kagerbauer Antal terve szerint épült, 1845-ben átadott városháza oromzatát.