A Napló. Utolsó füzetek (1988-1989) című önéletrajzi vallomásokat tartalmazó könyv szerint 1991-ben egy német televízió forgatócsoportja készített interjút Cornea asszonnyal, miközben a fia az utca sarkán álló két autóra figyelt fel. Rendszámuk alapján felismerte, hogy az egykori Securitate által is használt járművekről van szó – olvasható az említett  naplóban, amelyből a Cotidianul című napilap idéz. Az egykori ellenálló szerint a rendszerváltás után telefonját is lehallgatták, hiszen 1994-ben például fölemelte a telefonkagylót, és a tárcsahangra várakozva visszahallotta a legutóbbi beszélgetésének egy részletét. Az ellenálló fia szerint 1990-ben és 1991-ben a SRI le se cserélte az édesanyját megfigyelő tiszteket, hanem ugyanazokat a személyeket foglalkoztatta, akik 1989  előtt is ezzel a feladattal voltak megbízva.

A Securitatét az 1989-es romániai forradalom napjaiban számolták fel, de már 1990-ben, közvetlenül a marosvásárhelyi véres etnikai összetűzés után román hírszerző szolgálat (SRI) név alatt újraalapították. Doina Cornea Ion Iliescu akkori román államfőnek is élénk bírálója volt. A naplójegyzetnek érdekes magyar vonatkozása is van, hiszen Cornea asszony megosztja azt a személyes traumáját, amikor 1942-ben Szászvárosban kénytelen volt a magyar gimnáziumba beiratkozni. Ennek kapcsán azt írja, hogy megtanulta, miképpen nem szabad bánni egy etnikai kisebbséggel.

1989 előtt a Securitate a neves sportolókat is megpróbálta beszervezni. Ahogy Gică Popescuról, a román labdarúgó válogatott egykori kimagasló egyéniségéről is kiderült, hogy aláírt egy beszervezési nyilatkozatot – de a jelentésekből nem derül ki egyértelműen, hogy ártott volna valakinek –, Bölöni Lászlóval is ugyanez történt 1972-ben, amikor a marosvásárhelyi ASA-nál játszott. A Gazeta Sporturilor című sportújság által ismertetett akta szerint Bölöni később „kicselezte a Securitatét”, hiszen egy jelentést se írt, majd megfigyeltté vált, mivel ki akart telepedni külföldre, és magyar diplomatákkal tartotta a kapcsolatot.