Lukács Ferenc tiszteleteshez is betértünk, amikor a napokban Magyarvalkón jártunk, hogy a helyi református templomban zajló restaurálási munkálatokról tájékozódjunk. – Úgy hallottuk, a régészek kincseket találtak a templomban, igaz ez?, – kérdeztük tőle. Nem tudja, jött a válasz, neki nem szóltak erről, de az ellenkezőjéről sem: a másodfokú tárgyalást megelőző kivizsgálási időszakra ugyanis felfüggesztették, helyére a magyarbikali Lukács Margit lelkipásztort nevezte ki az egyházkerület. November 25-én dől el, hogy 28 év szolgálat után távoznia kell-e Magyarvalkóról – bármi megtörténhet, mondogatta. Ma már nyilvános és végleges a döntés: a gyülekezet békéjének helyreállítása érdekében mennie kell Valkóról. Hozzájárult ahhoz, hogy az általa akkor elmondottakat megjelentessük, mi pedig igyekeztünk minél mélyrehatóbban, valamennyi érintett megszólaltatásával körüljárni a témát.

„Beláttam, hogy nemigen van választásom”

Alkoholfüggőségének súlyosságát felismerve, 2008 végén döntött úgy Lukács Ferenc, hogy segítséget kér. Elsőként Pap Gézához, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökéhez fordult, aki – elmondása szerint – előrehozott nyugdíjazását javasolta. Ő azonban nem elégedett meg a döntéssel, s tovább kutakodott. Nem akarta abbahagyni hivatását, csupán betegségéből kívánt kigyógyulni. Csoma Áron lelkésztől, a magyarországi Református Egyház szóvivőjétől kért tanácsot, akivel az évek során sikerült jó kapcsolatot kialakítania úgy egyéni, mint testvérgyülekezeti szinten: 2004 óta évente két alkalommal találkozott a magyarvalkói és a piliscsabai gyülekezet.

A SZERZŐ FELVÉTELEI– Lukács Ferenc 28 évig szolgált a magyarvalkói református templomban

– Csoma Áron már másnap Magyarvalkóra érkezett, majd miután tárgyaltam a püspök úrral, bejött utánam Kolozsvárra, és azt mondta: „Feri, csomagolj, üljünk be az autóba és menjünk Magyarországra!” Bár akkor még nem tudtuk pontosan, hová megyünk, tisztában voltam azzal, hogy nemigen van választásom, az alkohol alattomos, kegyetlen betegségbe sodorja az embert, amiből egymagában nem tud kigyógyulni – emlékezett vissza. Csoma Áron feletteseinek tanácsára Lukács Ferenc 2009. január 8-án került a leányvári Hivatásőrző Házba.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által megalapított és fenntartott intézmény célja a szenvedélybetegségek rehabilitációja: létrehozásakor, hat évvel ezelőtt csak egyházi (felszentelt) betegek, papok és szerzetesek gondozása zajlott a házban, az utóbbi időszakban azonban, a püspöki konferencia döntése értelmében civil, de az egyházhoz közelálló betegek is kérhetnek segítséget. – Csoda, hogy református lelkészként oda kerültem, ez csak az isteni gondviselésnek, és persze a barátaim segítségének köszönhető – tette hozzá.

Öt hónapot töltött el a Hivatásőrző Házban, tavaly július 5-én pedig egészségesen tért haza. Magyarvalkón fura helyzet fogadta: mint mondja, a gyülekezet egyes tagjai megpróbálták ellehetetleníteni szolgálatának elkezdését. Beismeri, hogy italos múltjában elkövetett lelkészhez és emberhez nem méltó cselekedeteket, s bár józanon, tudatosan soha nem bántott volna meg senkit, részegen nem mindig viselkedett megfelelően. Bántja, hogy nem keresztyén lelkülettel és keresztyén szellemben viszonyulnak hozzá a közösség ezen tagjai, ahelyett, hogy „a beteg meggyógyulásának, a tékozló fiú hazatérésének örültek volna”, ellene fordultak.

„Nem a megbocsátásról és a szeretetről szólt”

Magyarországi tartózkodása idején zajlott az egyházközség vezető testületének, a presbitériumnak a megválasztása: véleménye szerint ekkor olyan embereket választottak, akik azelőtt sem támogatták, sőt akiket rokoni szálak fűznek egymáshoz (unokatestvérek, sógorok stb.).

– Bár egy ilyen sikeres terápiáról hazajöttem, s a gyülekezet tagjaitól az Úr asztala mellől kértem bocsánatot, elkezdődtek a sorozatos támadások. A távollétemben írásos megállapodás köttetett a presbitérium és nagytiszteletű Ferencz László akkori kalotaszegi esperes között: a presbiterek azt ígérték, hogy mindannyian lemondanak, amint visszatérek Valkóra, s cserébe az esperes is közbenjár a távozásomban. Én azonban továbbra is maradtam. Július végétől visszahelyeztek tisztségembe, ezután még intenzívebben támadtak a presbiterek. Hallgatólagos támogatásban részesültek, enélkül nem lett volna esélyük: egyszerű falusi emberekről van szó, viszont sem az esperes úr, sem a püspök úr nem állította le őket – fejtette ki Lukács Ferenc.

A presbiterek idén tavasszal fegyelmi eljárást kezdeményeztek ellene, s azt kérték az Erdélyi Református Egyházkerület vezetőségétől, hogy Lukács Ferencet mihamarabb helyezzék el a településről. A kivizsgálás márciusban kezdődött, a tárgyalás augusztus közepén zajlott. Az akkori határozat így szólt: „fegyelmi úton el kell távolítani Lukács Ferencet Magyarvalkóról”. Az érintett furcsállja, hogy míg a katolikusok felkarolták és segítettek neki a gyógyulásban, addig „a saját közössége, az ősi erdélyi református egyház” ellene fordult. Bántja ez a fajta eljárás, amely szerinte „nem a megbocsátásról, a békességről és a szeretetről szól, hanem valami egészen másról”.

„Csak a csoda segíthet”

Oroszhegyi Attila Zsolt pusztakamarási lelkipásztor, az elsőfokú tárgyalást előkészítő vizsgálóbizottság tagja szerint hosszas és szerteágazó volt a vizsgálat.

– A 275 lelkes magyarvalkói gyülekezetből szinte mindenki el szerette volna mondani a véleményét, s a románok közül is többen eljöttek. Nem csoda, hiszen a tiszteletes már nagyon hosszú ideje szolgál a településen, mindenki jól ismeri. Bár mindkét tábor számára egyértelmű volt, hogy az elvonókúra után Lukács Ferenc már nem ivott, egyesek azt kérték, hogy mihamarabb menjen el a faluból, mert – bár nem haragszanak rá –, nem akarják többé a szószéken látni, megrendült benne a bizalmuk, s egyszerűen nem tudják elfeledni mindazt, amit azelőtt elkövetett. Mások azt szerették volna, ha marad, hiszen jól végzi a munkáját. A zárókérdésre viszont, amelyet mindenkinek feltettünk, hogy szerintük miként lesz békesség a faluban, senki nem tudott választ adni. A lavinát az indította el, amikor 2008 karácsonya környékén Lukács Ferenc ittas állapotban ment fel a szószékre, és többek szerint nem tudta befejezni az istentiszteletet: ekkor a presbiterek, a helyzet tarthatatlanságára hivatkozva kihívták az esperest. Emellett még számos tényező húzódik a háttérben, amit sem a maradása, sem pedig a távozása nem oldana meg – magyarázta Oroszhegyi. Az egyik asszonyt idézte, aki szerint „csak a csoda segíthet, hogy a közösség körében a békesség helyreálljon”.

Munkatársaival egyetemben az volt a benyomása a kivizsgálás idején, hogy Lukács Ferenc nem kívánta tudomásul venni az ellene irányuló vádakat, s mint mondta, csak későn tudták rávenni, hogy védőbeszédet írjon. A kivizsgálás során – a jegyzőkönyv alapján – megállapították, hogy a Lukács Ferenc távollétében tartott presbiteri választás eljárása teljesen törvényes, s mivel senki nem fellebbezte meg, jogerős is volt. Hogy olyanokat választottak, akik azelőtt nem álltak a lelkész mellett, érthetőnek tartja: abban a pillanatban, amikor a lelkész nincs ott, és nem ő vezeti le a választást, az erőviszonyok is más képet mutatnak. Bebizonyosodott emellett, hogy 2008 karácsonyán Ferencz László kalotaszegi esperes azt kérte a presbitériumtól, ne jelentsék fel az akkor történtek miatt, hagyják, hogy lelkészük meggyógyuljon, s ha majd visszajön, gondoskodik az elhelyeztetéséről.

– Amikor Lukács hazatért, kiderült, hogy Ferencz László mégsem tartja be az ígéretét. A régi egyházi törvényben szerepelt ugyan egy olyan cikkely, amely szerint az esperes adminisztratív úton elhelyeztetheti a lekészt, 2007-ben viszont, amikor az új törvénykönyvet megírták, ezt tudatosan kivették – éppen azért, hogy az esperesnek ne legyen ilyen jellegű hatalma a lelkészek fölött. Tekintettel arra, hogy Ferencz László tagja volt a zsinat fegyelmi bizottságának, amikor a törvénykönyv készült, nem tudom elhinni, hogy erről ne lett volna tudomása – tette hozzá Oroszhegyi.

A vizsgálóbizottság megállapította ugyanakkor, hogy az egyházmegye vezetősége, az esperes és a főgondnok is mulasztást követett el, amikor nem figyelmeztették Lukács Ferencet az adminisztratív teendők elvégzésének szükségességére. Bár a pénzügyi ellenőrzés alkalmával nem mutatkoztak hiányosságok, Oroszhegyi szerint egyetlen nyugtát és kasszakönyvet sem találtak, 1990 után nem vezették a presbiteri és a közgyűlési jegyzőkönyveket és az anyakönyveket. Az esperes és az egyházmegye főgondnoka azért is felelős, mert ők háromévenként kint jártak Magyarvalkón, viszont szemet hunytak a könyvelés hiánya fölött – magyarázta Oroszhegyi, ezek a tényezők azonban már nem tartoztak az ő hatáskörükbe.

Amikor az ügy kivizsgálása befejeződött, a bizottság által elkészített, mintegy négyszáz oldalas iratcsomó alapján a jogtanácsos megírta a vádiratot, a kivizsgálás nyolc pontja közül azonban hatot nem vett figyelembe.

– Mindössze két kivizsgálási pontra készített vádat, s nyilván nekünk ezek alapján kellett letárgyalnunk az ügyet. Az egyik az egyházi javak szabálytalan kezelése – nem vezette a könyvelést –, a másik pedig szolgálati hanyagság – istentiszteletek maradtak el, az adminisztratív teendőit visszatérése után sem végezte. Minden egyebet, amit kivizsgáltunk, és ami közben előkerült – iszákosság, közösségbontás stb. –, nem vettek figyelembe – részletezte Oroszhegyi. A vizsgálóbizottság akkori állásfoglalása szerint mindkét tény bizonyított. A lelkész elmarasztalása mellett a következő szerepelt az általuk írt dokumentumban: „a kivizsgálás során megállapítottuk, hogy az említett vétségeket a panaszos lelkipásztor ugyan elkövette, de rajta kívül felelősség terheli a magyarvalkói református egyházközség presbitériumát és mindenkori gondnokait, a Kalotaszegi Református Egyházmegye mindenkori elnökségét, esperesét és főgondnokát, akik az előírt kötelességeiket, akár tudatlanságból, akár szándékosan elhanyagolták”.

Ferencz László volt kalotaszegi esperes kérdésünkre elmondta: mindössze azt ígérte a presbitereknek, hogy amint Lukács Ferenc visszatér Magyarországról, rábeszéli: önként hagyja el a települést, hatásköréből adódóan nem is helyeztetheti el. Ami pedig a könyvelést illeti, Ferencz szerint figyelmeztették a lelkészt, hogy igyekezzen pótolni a hiányosságokat. – Emellett folyamatosan azon voltunk, hogy a Lukács és a presbiterek közötti távolságot csökkentsük – tette hozzá az esperes.

Megerősítették az elsőfokú döntést

Fegyelmi úton való elhelyezés volt az elsőfokú tárgyalás határozata, amit mindkét fél megfellebbezett: ha csak az egyik fél (jelen esetben Lukács Ferenc) fellebbez, a másik (a presbiterek) pedig nem, az értelemszerűen azt jelenti, hogy utóbbi egyetért, és elismeri a hozott ítélet súlyosságát. A másodfokú kivizsgálás idén október elseje és 25-e között zajlott, a tárgyalásra ma egy hete, csütörtökön került sor. Antal Zoltán székelykeresztúri esperes-lelkipásztortól, a kivizsgálást végző bizottság elnökétől megtudtuk: a másodfokú kivizsgálás is az előírások szerint zajlott, a tapasztalatok többnyire az elsőfokú által mutatott képet nyújtották.

– A másodfokon hozott döntésünk jogerős és nem megfellebbezhető. Megállapítottuk azt, ami az elsőfokú kivizsgálás révén is tudomásunkra jutott, hogy a gyülekezet szempontjából a békesség újbóli helyreállítása a legfontosabb. Ez pedig csak abban az esetben valósulhat meg, amennyiben Lukács Ferencet fegyelmi úton elhelyezik Magyarvalkóról: tények igazolják ugyanis, hogy a gyülekezet lelki békéje feldúlt. A másik szempont természetesen a lelkipásztoré, aki szintén békére vágyik, ugyanakkor folytatná a szolgálatát. Ezt a lehetőséget meg is adjuk neki. Mi végső soron nem tettünk egyebet, minthogy megerősítettük az elsőfokú tárgyalás döntését – fejtette ki Antal. Az ítélet végrehajtása az egyházkerület fegyelmi bizottságának hatáskörébe tartozik.

Elzárkóznak a falubeliek

Lukács Ferenc szerint a magyarvalkói közösség 55-60 százaléka támogatja, a többiek úgymond ellene vannak, amit az elmúlt időszakban végzett közvélemény-kutatások is alátámasztanak. A településen jártunkkor igyekeztünk a gyülekezet tagjai közül is többekkel elbeszélgetni. Bár az egyik román család tagjai szerint nem ritka, hogy akár egy családon belül is egymásnak feszüljenek a pro- és kontra érvek Lukács Ferenc kapcsán, mi inkább azt tapasztaltuk: az emberek nem szívesen foglalnak állást. Ez természetesen azzal is magyarázható, hogy mihelyt meghallják, a Szabadságtól vagyunk, s ezáltal véleményük és kilétük is nyilvánosságra kerülhet, legjobb megoldásnak a hallgatást választják.

A templom tornyában összeszedett kopjafákat Balázs Antal nyugdíjas székely fafaragó és Lukács Ferenc ötlete nyomán állították ki 2002-ben a templomkertben

Győr Katalin presbiter, korábbi kántornő nem kívánt nyilatkozni, s arra kért, ne is foglalkozzunk az üggyel.

– A jegyzőkönyvekben minden benne van, ami az üggyel kapcsolatos: viszály volt köztünk, és szerettük volna ezt csendben, békében megoldani. Békés emberek vagyunk, nyugalomban akarunk élni a következőkben, ahogyan eddig is tettük. Kevesen vagyunk magyarok a faluban, legalább mi tartsunk össze és legyünk azon, hogy a gyülekezet tagjait közelítsük egymáshoz – hangsúlyozta Both M. János főgondnok.

Hover Zsolt: „Megszakítottam a beszélgetés fonalát”

 Mintegy nyolc hónapig, 2009 januárjától augusztusig szolgált a gyülekezetben Hover Zsolt magyargyerőmonostori lelkipásztor, s elmondása szerint ezalatt viszonylag békés volt a helyzet.

– Persze említettek dolgokat az elődömről, de ilyenkor általában megszakítottam a beszélgetés fonalát, mégiscsak kollégám, s szomszédom is az illető – magyarázta Hover, aki szerint az elmúlt évtizedek során különböző sérelmek gyűltek fel Lukács Ferenc és a közösség esetében egyaránt, amelyeket szinte lehetetlen orvosolni. Azt pedig még nehezebb eldönteni, hogy kinek van igaza, hiszen amikor a kapcsolat megromlik egy gyülekezet és a lelkipásztor között, mindkét fél követ el hibákat. – Azon voltam, hogy a rend helyreálljon, mire visszajön a kolléga, de nem szerettem volna belevegyülni az ügybe: nekem van saját gyülekezetem, közben pedig abból is adódtak konfliktusok, hogy a valkóiakat a szárnyaim alá vettem. Amikor úgymond visszaadtam a gyülekezetet, a presbiteri gyűlésen azt kértem tőlük, hogy vegyék jegyzőkönyvbe: sem szóval, sem pedig cselekedettel nem tettem olyant, amivel Lukács Ferenc ellen hangoltam volna az embereket. Ezt a gyülekezet is teljes mértékben elismerte, azok is, akik a lelkész mellett voltak, és azok is, akik ellene – fejtette ki Hover. Egyházmegyei referens minőségében elmondta: a kalotaszegi tiszteletesek igyekeztek kiállni Lukács Ferenc mellett, a dolgok azonban olyannyira elfajultak, hogy véleménye szerint nehéz salamoni döntés-szerű megoldást találni a problémára.

Az ügyvéd: szabálytalanságok a kivizsgálás során

Az első- és másodfokú tárgyaláson Mezey András magyarországi ügyvéd, a Rákóczi Szövetség tagja képviselte Lukács Ferencet. Már a kilencvenes évek eleje óta ismerik egymást, s úgy véli, valahányszor találkoztak, Lukács Ferenc „mindig kitűnt lelkes magyarságával, szervezőkészségével, vendégszeretetével”. Már korábban értesült a lelkésszel történtekről, s örült annak, hogy a Hivatásőrző Házban eltöltött hónapok után újra el tudta foglalni lelkészi hivatalát, és ismét teljes erejével, hivatásához méltó módon láthatja el lelkipásztori feladatait.

– A távollétében, nem teljesen szabályosan – mintegy húsz gyülekezeti tag által – megválasztott presbitérium döntött úgy a gyülekezet megkérdezése nélkül, hogy midőn már megszűntek a problémák, 2010 tavaszán a püspöki fegyelmi bizottság elé viszik a már nem létező ügyet. Sem a gyülekezettel, sem a lelkipásztorral nem próbálták megbeszélni a dolgokat. Kapóra jött nekik, hogy Lukács Ferenc még 2008-ban alkoholtól befolyásolt állapotban autót vezetett, és mivel nem csak Isten malmai őrölnek lassan, hanem a román igazságszolgáltatás gépezete is, ezért 2010 januárjában született meg a jogerős elmarasztaló verdikt. De azzal nem törődtek, hogy akkor már egy éve egy kortyot sem ivott – részletezte Mezey.

Hozzátette: a fegyelmi eljárás során az egyházi fegyelmi szervek igen sok szabálytalanságot követtek el. Az idézésben ugyanis Lukács Ferenc mindössze három napot kapott arra, hogy tanúit megjelölje, és két időpontot az iratok tanulmányozására, ugyanakkor elmondása szerint a védelem lehetőségéről sem tájékoztatták.

– Az előzetes vizsgálaton nem vehetett részt: a gyülekezeti tagokat a távollétében hallgatták meg, így ő nem intézhetett kérdéseket hozzájuk. A vádirat pedig a vádban meghatározott pontokat szolgai módon, egyszerűen kimásolta az egyházi fegyelmi szabályzatból. Ilyen például az „egyházi javak szabálytalan kezelése VAGY (így!) eltulajdonítása”. A szabályzatban ez két önálló fegyelmi vétség, azért vannak elválasztva a „vagy” szóval, egy konkrét vádiratban vagy a szabálytalan kezelést, vagy pedig az eltulajdonítást lehet felróni a vádlottnak. Esetleg mindkettőt, tehát a szabálytalan kezelést ÉS az eltulajdonítást, de úgy, hogy vagy ez, vagy az, döntse el a bizottság, így senkit nem lehet vádolni. A vádnak konkrétnak kell lennie – hangsúlyozta.

Úgy véli, emellett méltánytalan a vádiratba keverni az „egyházi javak eltulajdonítása” kifejezést, amikor annak semmi alapja nincs. – A vádirat összefoglalója végül is az egyházi javak szabálytalan kezelését és a gyülekezeti szolgálat hanyagolását rója a bepanaszolt terhére, de csak általánosságokban fogalmaz. Az első fokú fegyelmi bizottság már a határozat meghozatala előtt, a tárgyalási jegyzőkönyvben megállapította Lukács Ferenc vétkességét, az elmarasztaló határozatban azonban nem állapította meg, hogy mi a vétke, csak a büntetést szabta ki. A vádirat az ifjúsági munka elhanyagolását is a bepanaszolt terhére rója fel, holott azt köztudomásúlag Lukács Ferenc felesége végezte a gyülekezet megelégedésére, a presbiteri gyűlések pedig azért maradtak el, mert a presbiterek nem mentek el a meghirdetett gyűlésekre. Mindezen vádak, ha igazak lennének, akkor is csak a szabálytalan, vagy rendszertelen ügyvitel vádját alapoznák meg, amelynek büntetése nyilvánvalóan nem lehet fegyelmi áthelyezés, amint arról a fegyelmi bizottság döntött – magyarázta Mezey András.

Tőle tudjuk, hogy Lukács Ferenc elismerte: terhes kötelezettségnek tekinti az egyházi szolgálat melletti könyvelést, hiszen őt arra nem is képezték ki, de ugyanakkor dokumentumokkal bizonyította, hogy a könyvelés megfelelt a törvényes előírásoknak. Ha voltak is kisebb súlyú adminisztrációs hiányosságok, azok semmiképpen sem vonhatnak maguk után ilyen súlyos fegyelmi eljárást és büntetést. A bepanaszolt a másik vádpontban, az egyházi szolgálat elhanyagolásában sem ismerte el a felelősségét.

Elmondása szerint a vádirat és a határozat nem volt alakilag sem szabályos: hiányzott az ügyszám, a keltezés, a pecsét, a határozatot hozó szerv megnevezése stb. Kifogásolja, hogy a határozat meghozatalát követően a vádhatóság azonnal felfüggesztette a bepanaszoltat, ami előrehozott büntetésként sérti az ártatlanság vélelmét. – A lelkipásztortól elvették a templom kulcsát, megtiltották neki az igehirdetést és az egyházi szolgálatot, és beszüntették a javadalmazását. Ezt a határozatot pedig nem a bizottság hozta, hanem az ellenérdekű fél, a vádhatóság, ami ellen nincs helye fellebbezésnek a fegyelmi bizottságnál – részletezte.

„Mintha ez a döntés már előre megszületett volna”

A fellebbezésekre tekintettel ült össze a másodfokú fegyelmi bizottság, amelynek tagjai úgy döntöttek, újratárgyalják az ügyet. Mezey András szerint azonban közben „elfelejtették megsemmisíteni az elsőfokú határozatot”.

– A másodfokú eljárás során ismét lefolytattak egy tárgyalást megelőző vizsgálatot, ahol szintén a bepanaszolt távollétében hallgatták meg a tanúkat, a vádhatóság pedig benyújtott egy újabb, a panaszosok fellebbezésében foglaltaknak szó szerint eleget tevő vádiratot, amelyben viszont már további vádpontok szerepeltek: az egyházi javak szabálytalan kezelése és a gyülekezeti szolgálat hanyagolása mellett a bepanaszolt terhére rótta az iszákosság, a szándékosság és a visszaélés vétségét is. A vádirat egyébként nem vette figyelembe a hároméves elévülési szabályokat sem, hiszen még 1999-es vélt szabálytalanságokat is a bepanaszolt terhére ró. Egyébként a második vádirat szövegében az áll, hogy az azt szerkesztő ügyvéd meg van győződve a vád megalapozottságáról. Álláspontom szerint ez kevés, az Erdélyi Egyházkerület Elnöksége a vádhatóság, az Elnökségnek kell ebben bizonyosságot nyerni – magyarázta, ugyanakkor azt is hozzátette: védencének mindössze két-három nap állt rendelkezésére a több mint négyszáz oldalas vizsgálati anyag megismerésére, arról sem másolatot, sem pedig fényképeket nem készíthetett, így Mezey sem tanulmányozhatta.

Kitért arra is, hogy a gyülekezetből az előzetes vizsgálat során több mint száznegyvenen álltak ki írásban Lukács Ferenc mellett. Mindemellett azonban a másodfokú bizottság hat vádpontban találta bűnösnek Lukács Ferencet, akit titkos, egyhangú szavazással jogerősen is fegyelmi áthelyezésre ítéltek. – Véleményem szerint logikailag kizárt egy ilyen összetett ítéletet titkosan és egyhangúan meghozni. Kizárt, hogy hét ember szó szerint pontosan azt az ítéletet hozza meg titkosan. Az ítélet kihirdetése után pedig egy szóval sem indokolták meg, hogy miért ezekben a vétségekben találták vétkesnek, és azt sem, hogy miért ezt a büntetést alkalmazták. Tényállást sem állapítottak meg, ugyanakkor a védelem érveit meg sem kísérelték cáfolni, azokra nem is reagáltak. Mintha nem is lett volna tárgyalás. Mintha ez a döntés már előre megszületett volna – mondta az ügyvéd. Hozzátette: az ítéletet már a kihirdetésekor írásba foglalták, és azt olvasták fel, de nem adták át, azt mondták, hogy majd postán kiküldik.

Mezey András szerint Lukács Ferenc személyében egy olyan embert ítéltek fegyelmi áthelyezésre, aki a szomszéd faluban, Sárvásáron született, 28 éve szolgál lelkészként Magyarvalkón, s akinek a szülőfalujában élő súlyos beteg édesanyja az ő támaszára szorul. Sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy nem láttak lehetőséget enyhébb büntetés kiszabására, holott a fegyelmi szabályzatban öt enyhébb büntetés is található.

– Mindezt teszi az Erdélyi Református Egyház a krisztusi megbocsátás jegyében egy olyan lelkésszel, aki a templomban kért bocsánatot a gyülekezettől. Ezzel mintegy rákényszeríti Lukács Ferencet, hogy ezt a kínos ügyet – ha úgy tetszik, a magyarság megosztottságát – a romániai világi bíróság elé vigye – összegzett Mezey, aki szerint az ügyet a mostani döntés nem fogja megoldani, csak tovább szítja a tüzet és a megosztottságot Magyarvalkón. Az ügyvéd továbbra is állítja: „nem Lukács Ferenc az, aki az egyházszakadás veszélyét magában hordozza”.