– Mit jelent a Jósika-líceum első igazgatójanak lenni?

– Nagy megtiszteltetés és öröm az önálló tordai magyar iskola első igazgatójának lenni, ugyanakkor kihívás is, hiszen nem mindennapi feladatot jelent beindítani egy tanintézményt. Gondolok itt az adminisztrációs nehézségekre, a tanári, szülői és tanulói közösség összekovácsolására, az együtt-gondolkodás kialakítására.

Köszönetet szeretnék mondani támogatóinknak, azoknak, akik meghallották a segítségért kiáltó szót, és adományokkal, munkájukkal, szabadidejüket föláldozva támogattak. Gondolok itt vállalkozókra, magánszemélyekre, szülőkre, pedagógusokra és diákokra egyaránt. Ezt az iskolát csakis így lehetett beindítani, amely nem a semmiből született meg, hanem ebből a hatalmas áldozatvállalásból és közösségi munkából, kitartásból és akaraterőből, amelyet tanúsítottunk.

– Milyen tervekkel kezdi a tanévet?

– Az első legfontosabb célkitűzés a tanév zökkenőmentes beindítása, az osztálytermek kialakítása ahhoz, hogy a tanulók valójában otthon érezzék magukat a régi-új iskolában. Az iskola számára átadott épületek eléggé megviselt állapotban voltak, az adományozók támogatásának, a szülők és pedagógusok áldozatos munkájának köszönhetően mondhatni csodák születtek. Ezt a megvalósítást valójában és érdemben csak az tudja megérteni és értékelni, aki látta az elején uralkodó helyzetet és azt a sok-sok munkát, amely ennek megváltoztatása érdekében folyt. Ezt a munkát szeretnénk folytatni: olyan iskolaépületeket, infrastruktúrát biztosítani, amely ígéreteinkben elhangzott. Eddigi törekvéseink, a felújított osztálytermek is bizonyítják, hogy nem felelőtlen ígérgetések hangzottak el. Olyan iskolaközpont kialakításán munkálkodunk, amely erőforrás Aranyos-vidék magyarságának, amelyben a minőségi oktatás mellett szellemi otthonra lelnek diákjaink, a szülői és a helyi közösség. Nyelvi és kulturális identitásunk megerősítése a cél, annak az önazonosságnak a megtalálása, újrafelfedezése, amely elveszettnek tűnt, de az iskolával kapcsolatos eddigi törekvések, a szülői és tanári hozzáállás bebizonyította, hogy igenis létezik, ott húzódik a háttérben, csak kellett egy olyan intézmény, amely ezt felszínre hozza.

– Hány diákkal, hány osztállyal kezd a Jósika-líceum?

– A Jósika Miklós Elméleti Líceum 305 diákkal indul, akik 15 osztályközösségbe tartoznak. Öröm számunkra, hogy párhuzamos osztályaink is vannak, az első, a harmadik és a hetedik évfolyamon két-két osztály működik. A közösség bizalmát az is jelzi, hogy cikluskezdő osztályainkba a vártnál több tanuló iratkozott be: 38 elsős, 32 ötödikes és 30 kilencedikes. Ilyen népes kilencedik osztály nagyon régóta nem indult Tordán. Ennek a bizalomnak mindenképpen igyekszünk megfelelni, minőségi oktatást biztosítva.

– A Tordán tanító magyar pedagógusok, különösen a helyettesítő tanárok attól tartottak, állás nélkül maradnak. Sikerült-e alkalmazni valamennyi magyar pedagógust? Hány címzetes és hány helyettesítő tanár van a Jósika-líceumban?

– Minden címzetes tanár és tanító kolléga megtalálta helyét a Jósika Miklós Elméleti Líceumban. Az iskola alapítását kimondó miniszteri rendelet is úgy fogalmaz, hogy a tagozatok összevonásával történik az új iskola kialakítása. Ez pedig a tanári karra is vonatkozott. A helyettesítő kollégáknak is igyekeztünk a folytonosság nevében állást biztosítani, azonban ez nem minden esetben sikerült, hiszen a meghirdetett teljes katedrákat a tanügyi törvény szerint az áthelyezések időszakában vagy versenyvizsgán foglalhatta el a követelményeknek megfelelő bármely pedagógus. Ennek a helyzetnek azonban a helyettesítő tanárok, tanítók tudatában voltak. Azokból a tantárgyakból, amelyek teljes katedrát tesznek ki, többnyire címzetes tanáraink vannak, 15 címzetes tanár és tanító oktat iskolánkban. A teljes katedrák közül a biológiát, az egyik román, illetve az egyik magyar katedrát fogja helyettesítő tanárkolléga lefedni, a hat tanítói állás közül pedig egyet. A töredékkatedrákat – vallás, rajz, zene, földrajz, technológia – helyettesítő tanárok tanítják, hiszen a tanügyi törvény értelmében nem lehet címzetes állásként meghirdetni a nem teljes katedrákat.

– Az iskola felszereltségéért aggódó szülőket azzal nyugtatták, a gyerekek semmiben sem fognak hiányt szenvedni. Mire lenne még szükség?

– Az iskola infrastruktúrájának fellendítésén munkálkodunk. Megnyugtató, hogy a Szülőföld Alaptól az elmúlt héten megérkezett az a 10 000 euró, amelyet a Petőfi Társaság pályázott meg az iskola nevében. Ezt az összeget célirányosan laboratóriumi felszerelésekre kértük, és erre is fogjuk elkölteni. Az oktatási minisztériumtól kapott 168 millió régi lejt ugyancsak a laboratóriumok és a tornaterem felszerelésére fordítjuk. A Communitas Alapítványtól pályázati úton 158 millió régi lejt kaptunk új iskolai bútorzat beszerzésére. Remény tehát van, csak türelem és összefogás szükségeltetik.

– Gondoltak-e már különböző partnerségi kapcsolatokra más tanintézményekkel?

– A testvériskolai kapcsolatok kialakítása elsődleges célkitűzésünk, hiszen azt jelzi, hogy tágabb közösségben gondolkodunk. A magyarországi és a határon túli testvérvárosok iskoláival szeretnénk mielőbb fölvenni a kapcsolatot azért, hogy diákjaink érezzék a kitekintés igényét, és az abból származó előnyöket, a kommunikáció, az ugyanazon szellemi és kulturális közösségbe tartozás határokon átívelő éltető, frissítő erejét. Célunk az erdélyi önálló magyar iskolákkal is testvériskolai kapcsolatot teremteni, hiszen ők már bejárták azt az utat, amelyen mi most az első lépéseket tesszük, és támogatásukra, segítségükre szükségünk lenne. Ugyanakkor fontosnak tartjuk azokat a magyar tagozatos iskolákat is megkeresni, ahol próbálkozások történnek az önállósodás felé. Példát szeretnénk mutatni, hogy igenis lehet: kitartással, összefogással, áldozatok vállalásával megtörténhet a csoda, a végvárakon is születhet iskola.

Fodor Dóra középiskolai tanulmányait Tordán végezte, a magyar tagozatos Mihai Viteazul Főgimnáziumban. „Aranyosgyéresi születésűként ezért érzem mégis Tordán is otthon magam. Ehhez nagymértékben hozzájárulnak kedves tanáraim, akik bevezettek ennek a közösségnek a szellemi, kulturális életébe. Szeretnék köszönetet mondani Keszeg Vilmos tanár úrnak és Dumitriu Anna tanárnőnek, akik osztályfőnökeim is voltak. Emberi és tanári példájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a tanári pályát válasszam, és az egyetemi évek után visszatérjek Tordára, szeretett középiskolámba magyar–angol szakos tanárként. Innen Bukarestbe vezetett az utam, egy évig az Oktatási Minisztérium magyar nyelv és irodalom oktatásáért felelős szaktanácsosa voltam, majd Budapestre kerültem, ahol 2006-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar nyelvészeti doktori iskola doktorandusza vagyok, szociolingvisztikából doktorálok. Időközben szereztem két magiszteri diplomát a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, egyet szociolingvisztikából, a másikat pedig Irodalom és Társadalom szakon. Egyetemi és tudományos pályafutásomnak meghatározó tanáregyénisége Péntek János tanár úr és Egyed Emese tanárnő, akik segítettek és támogattak, biztattak munkámban. Köszönetet szeretnék mondani mindezért!” – vallott indulásáról az első tanévét kezdő tordai Jósika-líceum igazgatónője.