– Kezdjük a legelején: a tévhittel ellentétben a denevérek nem madarak, sem rágcsálók, hanem emlősök, amelyek nem a szárnyukat, hanem az ujjaikat használják repülésre. Az ujjak nagyon meg vannak nyúlva, kivéve a hüvelykujjat, az egyik olyan hosszú, mint maga a test, és a közötte feszülő bőrlebeny segítségével repülnek. Jelenleg a világon több mint ezer denevérfaj él, Európában mintegy 45 faj, amelyek közül 30 Románia területén is megtalálható. Ezek a számok változóak, hiszen világszinten továbbra is leírnak új fajokat. Romániában a denevérek két nagy csoportja él: a patkósorrú, illetve a simaorrú denevérek, az előbbiek arról kapták nevüket, hogy az orrukon patkó alakú bőrképződmények fejlődtek ki, és azon keresztül adják ki az ultrahangokat, amelyek a felületekről visszaverődve tájékozódási pontokat nyújtanak számukra. A simaorrú denevérek külseje valóban emlékeztet az egérre, ők a szájukon keresztül bocsátják ki az ultrahangokat – ez a lényeges a két nagy denevércsalád között, amelynek példányai megtalálhatók Romániában.

– Mit esznek a denevérek?

– Táplálékukat kizárólag a rovarok jelentik, a trópusokon gyümölcsevő denevérek is élnek, illetve Dél-Amerikában él az 1000 denevérfaj közül az a 3, amely vért is fogyaszt, természetesen – a hollywoodi klisékkel és népi babonákkal ellentétben – ezek sem embervérrel, hanem nagytestű emlősök, szarvasmarhák vérével táplálkoznak. Megjegyzendő, hogy a Romániában élő legkisebb denevér, a törpedenevér, amely befér egy gyufásdobozba, egyetlen éjszaka alatt akár 1500 szúnyogot is képes elfogyasztani. Figyelembe véve, hogy egy átlagos kolónia száz egyedből áll, beszorozva az értéket rájöhetünk, hogy ha nem szenvedünk nyáron a szúnyograjok rohamától, azt nagymértékben a denevéreknek köszönhetjük.

– Melyek a leggyakoribb élőhelyek?

– A nálunk honos denevérek fő élőhelyét a barlangok jelentik, itt találhatók a legnagyobb, legstabilabb kolóniák, amelyek akár több ezres példányszámúak is lehetnek, számláltak több tízezres egyedszámú kolóniákat is. Egyre inkább előfordulnak emberi élőhelyeken is: padlások, templomtornyok stb. Ők sokkal korábban benépesítették a területeket, mint az ember, akkor adottak voltak számukra a barlangok, de ahogy az ember is elkezdett építkezni, a denevérek „rájöttek”, hogy vannak még kényelmes lakóhelyek. Sajnos ennél sokkal szomorúbb oka is van annak, hogy bizonyos kolóniák elhagyják a barlangokat: nem egy példa van arra, hogy a tudatlan, ostoba turisták a barlangokba hatolva az égő fáklyával szándékosan leégeti a kolóniát. Ennek oka nem is az előítéletekben, hiedelmekben keresendő, egyszerűen az emberi közöny. Annak ellenére, hogy a denevér nem bánt, „miért ne piszkálnánk meg egy fáklyával”? A szándékos pusztítások sora nem áll meg itt: egy renoválás alkalmával egy padláson Európa egyik legnagyobb kispatkós denevérkolóniáját pusztították el, két évvel ezelőtt történt az eset, a tettesek a törvény előtt feleltek embertelen tettükért, hiszen a denevéreket 2000 óta Romániában is az Európában érvényes törvény óvja.

Úgy gondolom, a többszáz éves régi házakon, a cserepek között található kis nyílások többek között a denevérek ki-be járását szolgálták, a babonák, hiedelmek ellenére meggyőződésem, hogy az emberek sokkal toleránsabbak voltak ezekkel az állatokkal.

A denevérek élőhelyéül szolgálnak az erdők korhadt, odvas fái is, amelyeket sajnos épp azért, mert odvasak, ki is vágnak, sok esetben anélkül, hogy ellenőriznék él-e benne kolónia, és azzal együtt döntik ki. Pedig ezeket az állatokat el lehetne költöztetni, mielőtt kivágják a fákat. Sajnos az egyesületünk nem állhat ott minden fa mellett, igyekszünk ellenben minél gyakrabban népszerűsítő, ismeretterjesztő programokat szervezni, és így hatni az emberekre, a köztudatra.

– Mit tehet az átlagember a denevérek védelméért?

– Különbség van a denevérek téli, illetve nyári kolóniái között, télen a legtöbb denevér barlangba költözik, vagy elhagyott bányákba, ritkán ember által épített házba, ennek azonban hűvösnek és háborítatlannak kell lennie. Ha a padlásunkban, pincénkben mégis denevérekre bukkanunk, elsősorban gondolkodjunk el, hogy zavaró-e egyáltalán számunkra az állatok jelenléte. Az összegyűlt guanó nagyon egyszerűen, lapáttal-vödörrel elszállítható, ha mégis úgy gondoljuk, hogy nem tudjuk ezt megoldani, forduljunk a Romániai Denevérvédelmi Egyesülethez, semmiképp ne bántsuk az állatokat, hiszen az nem csupán embertelen, de törvénybe ütköző cselekedet is.

– Veszélyeztetve vannak nálunk a denevérek?

– Románia a többi európai országhoz viszonyítva jól áll, hiszen nálunk még sok az érintetlen erdőség, nagyon sok eléggé elszigetelt barlangunk is van. Veszélyeztetett fajaink is vannak, de a barlanglezárásoknak, ismeretterjesztő programoknak köszönhetően egyedszám növekedés is megfigyelhető. Romániában található a legnagyobb telelőkolónia: 81 000 egyed, több fajból. A gyermekek, valószínűleg egyszerű és őszinte gondolkodásuknak köszönhetően sokkal nyíltabban és előítéletek nélkül viszonyulnak a denevérekhez, ezt tapasztaltuk az iskolákban, ahová ellátogattunk.

A szatmári székhelyű Romániai Denevérvédelmi Egyesület mintegy 10 éve alakult, tagjainak száma egyre bővül. Hivatalos fiókszervezetei vannak Székelyudvarhelyen, Nagyszebenben, Bukarestben, illetve nagyon aktív csoportok Iaşi-ban, Kolozsváron. Tagjai többnyire egyetemisták, biológusok, de vannak olyan tagjaink is, akik egészen más területen tevékenykednek. Fő tevékenysége az egyesületnek a denevérvédelem és denevérkutatás, ezek szorosan összekapcsolódnak, hiszen megismerve sikeresebben tudjuk védeni is. A barlangok bejáratánál környezetvédelmi táblákat helyezünk el – amelyeket sajnos gyakran levernek –, látogatjuk az iskolákat is, népszerűsítő táborokat szervezünk, évente kétszer felmérjük a denevérpopulációkat. A kutatás alapszinten és magasabb színvonalon is zajlik, nemzetközi természetvédelmi projektekbe is bekapcsolódva. Az oldalban megjelent felvételeket az egyesület tagjai készítették. Információk, elérhetőségek a www.aplr.ro oldalon találhatók, e-mail cím: office@aplr.ro