A héten ért véget az IFA 2013 kiállítás Berlinben, ahol a technológiai cégek a nagyközönség számára mutatták be újdonságaikat. Ha visszatekintünk az elmúlt évek hasonló rendezvényeire, kirajzolódik az a fejlődési ív, ahogyan a digitális eszközeink rohamtempóval alakultak át az elmúlt időben.

A verespataki aranybánya kérdése alaposan kiborította a román politika éjjeliedényét s most ömlik szanaszét a szagos tartalom. A hetven százalékos öntudattal s annak megfelelő fenegyereki magabiztossággal rendelkező szociálliberális szövetség egyenletes lépésekkel haladt volna tovább kedvenc elképzelése – azaz a bányaprojekt valamilyen módon történő megvalósítása – felé amikor az utca hangja a koalíció több tagját hirtelen rádöbbentette: jókora tömeget háborítottak fel a dologgal.

Megteremtődött a törvényes feltétele annak, hogy az önkormányzatok elaltassák, vagyis megöljék a kóbor kutyákat. Mert bármennyire is próbáljuk szépíteni az eutanázia magyar kifejezését, lényegében ártatlan állatok megöléséről van szó. A kóborkutya-hisztéria az egész országot áthatotta, holott egy kifejezetten bukaresti jelenségről van szó. Erdélyi városokban is felbukkan időnként egy-egy kóbor kutya, még az is előfordul, hogy valakit megharapnak egy félreeső lakótelepi utcában, de semmiképpen nem beszélhetünk általános jelenségről. Viszont Bukarestnek már olyan negatív márkanevévé vált a gazdátlan ebek jelensége, hogy az az elviselhetetlenség határát súrolja, nem beszélve a veszélyekről, amit ezek a szép és hűséges, de ebben a helyzetben nagyon is veszélyes állatok jelentenek.

Egyelőre még nem világos a kimenetele a Verespatak-tervnek. Úgy tűnik, nemcsak egyszerű „ügyről”, környezetvédelmi kérdések körüli vitáról van szó, hanem kemény harcról. A kanadai RMGC óriási kampányt vitt véghez, hatalmas pénzébe került és kerül a hadjárat kezdve a nehéz körülmények között élő helyi lakosok megkörnyékezésétől a politikusok „megpuhításáig”.

Sok hűhó semmiért – jut eszembe a pénteki Románia–Magyarország világbajnoki selejtező kapcsán. Aztán belátom, hogy a hűhó következményekkel jár, a semmi pedig csupán a magyarok szemszögéből semmi, hiszen a románok diadalmaskodásuk után néhány percig még a csoportelsőségről is álmodozhattak, egész addig, amíg van Persie büntetőből ki nem egyenlített a párhuzamosan zajló Észtország–Hollandia találkozó 94. percében.

Korábban a sürgősségi rendeletekkel való kormányzásban láttak fantáziát a hatalmon levő román pártok, rövid ideje a népszavazás műfaját kapták fel Bukarestben. Pontos kimutatások vannak arról, melyik kormány hány sürgősségi rendeletet nyomott le a parlament torkán, hány rendelkezés lépett hatályba mindenféle közvita nélkül. A számokat összevetve elmondhatjuk, mindegyik kabinet számára kedves volt a parlament megkerülése, a sürgősségi rendeletekkel való kormányzás művészete. Most azonban a másik végletbe estünk: a referendumok korszakát éljük. A Kabinet helyett a Nép diktál a parlamentnek … az meg rendszerint hagyja magát.

Nagy csatára készülődik Románia és Magyarország. A két ország labdarúgó-válogatottai sorsdöntőnek ígérkező mérkőzésen fogják összemérni erejüket világbajnoki selejtezőn.

Borzasztó tragédia történt a napokban Bukarestben: egy kisfiút halálra martak a kóbor kutyák. Nehéz szavakba önteni a fájdalmat, amit egy ártatlan gyermek életének elvesztése hallatán érez minden jóérzésű ember. E tragédia következtében újból előtérbe került a fővárost elözönlő gazdátlan ebek helyzete, ugyanakkor újabb ürügyet jelent az egyre undorítóbb, véget nem érő belpolitikai viszály fellángolására is.

Népszavazás kiírásával fenyegette meg Traian Băsescu államfő a kormányt Verespatak ügyében, de nehéz megjósolni, hogy ez kinek használ, hiszen egyrészt egyes felmérések szerint a lakosság kétharmada támogatja a beruházást, másrészt a beruházás elleni tüntetések meglepően nagy tömeget vonzottak az utcára. Victor Ponta maga is jó ötletnek tartotta a népszavazást, ugyanakkor úgy vélte, a parlament a legmegfelelőbb fórum a pro és kontra érvek ismertetésére. A Sociopol közvélemény-kutató által közzétett felmérés szerint a lakosság kétharmada támogatja a verespataki aranykitermelés beindítását, valamint a munkahelyek teremtését, ugyanakkor vasárnap több ezren tüntettek a kitermelés ellen. Egyes becslések szerint országszerte 15 ezer ember tüntetett a beruházás ellen. A projekt ellenzői folytatni kívánják a tüntetéseket.

Kolozsvárnak megvan minden esélye arra, hogy mintavárossá váljon, hiszen egyre több olyan kulturális rendezvénynek ad otthont, amellyekkel méltán pályázik az Európa kulturális fővárosa címre. Nem lesz könnyű teljesíteni ezt a célt, főleg úgy, hogy Temesvár és Jászvásár is hathatós lobbira számíthat a háttérből, és egyáltalán nem biztos, hogy lesz elég politikai akarat arra, hogy objektíven elismerjék a döntéshozók Kolozsvár valódi érdemeit.

Úgy tűnik, el van vetve a kocka Verespatak ügyében, miután a kormány elfogadta azt a törvénytervezetet, amelynek a parlament általi elfogadása zöld jelzést adna a sokat vitatott érchegységi cianidos aranybánya megnyitásának. A hosszú ideje vajúdó beruházási terv oly mértékben megosztotta a közvéleményt, hogy annak nagy része már kifáradt a vitától, és értelmetlennek találja az odafigyelést, a cianidos aranykitermelést támogatók és ellenzők kemény magja pedig mintha elhasználta volna már az összes munícióját.

„Ő a mi rendezőnk”, mondta egyszer csak beszéde vége felé Balog Zoltán miniszter a Kolozsvári Magyar Napok utolsó estéjén, az István, a király című előadás előtt. Pedig a záróbeszédek sorát nyitó politikus addig elhangzott mondatai már-már szinte meggyőztek arról, hogy lehet normális, kiegyensúlyozott beszédet tartani egy olyan eseményen, amelynek alapjában véve nincs, nem kellene hogy köze legyen a Magyarországon dúló harchoz, a „vagyunk mi, és vagytok ti” kettéosztáshoz. De nem, nem tudta megállni, hogy ne szeparáljon, hogy ne emlékeztessen az ott jó ideje zajló, de már itt is sikeresen elplántált „mi” és „ti” elkülönülésre.

Az István, a király című rockopera vasárnap esti fergeteges előadásával véget értek az immár negyedik alkalommal megszervezett Kolozsvári Magyar Napok, és az egy hét nyüzsgés után visszazökkentünk a szürke hétköznapokba. Kolozsvár történelmi utcájából, a Farkas utcából – amelyet a napok alatt csak Fesztivál utcaként emlegettünk – eltűntek a vásárosok, a Főtér is magára öltötte korábbi köntösét, de azért mégis mintha minden egy kicsit megváltozott volna, valami picit más lenne.

Evidencia, hogy a jelenlegi kormánykoalíciót két tényező tartja egyben: az államfő elleni közös front kényszere és a liberális pártelnök középtávú politikai ambíciói. Míg az első kérdésben recsegve-ropogva, de működik az egységes arcvonal parancsa, a második fejezetet alapos kritikai szemlélettel lapozzák fel újra meg újra az USL-t képező pártok. A liberális táborban növekszik az elégedetlenség Crin Antonescu túlzottnak vélt kompromisszumkészsége miatt, a szocdemeknél pedig egyre többen és hangsúlyosabban utalnak a koalíció sikerességének és hatékonyságának kérdéses mivoltára. A megyei szinteken megköttetett egyezségek sokhelyütt szinte csak a szándéknyilatkozat szintjére zsugorodtak, és maga a kabinet sem duzzad a túláradó csapatszellemtől.

Ha megpróbálnám képzeletben előhívni azokat a fotókat, amiket az a szorgalmas kislány készített mondjukból a Kolozsvári Magyar Napok valamelyik estéjén a Főtéren, azt hiszem, szép nagy tabló kerekedne ki. Játék-fényképezőgépével előbb a fogócskázókat követte kitartóan, majd a padon pihegő nagyszülőkre kattintgatott. Vaktában nyomogatta a kioldó gombot, megörökítve ismerős, ismeretlen alakokat, jókedvűeket, nosztalgiázókat, és, gondolom, elkapott közömbös vagy épp fanyalgó arcokat is, hiszen így élethű a kolozsvári összkép. Istenemre mondom, hogy amikor a szobrot „fokuszálta”, és odakiáltott a magasba, hogy „motyojogj, Mátyás király!”, a vén uralkodó, tán életében először, tényleg mosolyra húzta a száját. Meg kell hagyni, jó oka volt a derűre ezekben a napokban.

Azt beszélik, hogy a régiósításról továbbra is zajló beszélgetések, előadások, tájékoztatások már csak amolyan porhintés a kormány részéről, kisszínpadi előadás a nagy mű felvezetésére, amelyet már régen meg/elrendeztek. Ezeknek a szóbeszédeknek a kiváltó oka két fontos intézmény átszervezésében keresendő: egyrészt a mentőszolgálatokat, másrészt az adóhivatalokat szándékoznak máris regionális alapon összevonni, átalakítani.

Nagyszabású kerekasztal-beszélgetést szervezett a közoktatásban elharapozódott korrupcióról a Kolozs megyei tanfelügyelőség. Az eseményen képviseltette magát a szaktárca is egy főtitkár személyében.

Az ígéretek és a tettek között sokszor nagy különbség van, sajnos a politikában ez majdnem rendszerint így van. Vegyük csak szemügyre a Ponta-kormány néhány legújabb intézkedését, ami sajnos alátámasztja, hogy a politikával szemben fanyalgóknak sokszor igazuk van. A választási kampányban adócsökkentést ígértek, ehelyett kiderül, hogy erről szó sem lehet, mert a költségvetés nem bírja el a bevételkiesést. Emil Boc volt kormányfő helyesen állapította meg tegnap, hogy Victor Ponta most azokat az intézkedéseket utasította el, amelyeket ellenzékben még hangosan követelt ő maga a Boc-kormánytól. Mi több, a szociálliberálisok azzal vitézkedtek a választási kampányban, hogy a személyi jövedelemadót a kisjövedelműek esetében 8, illetve 12 százalékra csökkentik. Ezt az ígéretet a Ponta-kormány nem tudja teljesíteni, mint ahogy azt sem, hogy csökkentse a vállalkozók járulékkötelezettségét, amivel a Boc-kormány, most pedig a Ponta-kormány is kacérkodott, de mindkét kabinet arra a következtetésre jutott, hogy a kiesést nem lehet pótolni.

és mindenki elégedett, mindenki jól jár! Mint a 22-es csapdájában a Milo Minderbinder vezette szindikátusban. Az amerikai légierő beszerzéssel megbízott kapzsi tisztje feketepiaci csencseléssel kezdi, majd eszeveszett üzleti machinációkba bonyolódik a nyereség érdekében, például náci repülőgépeket bérel saját katonai bázisának bombázására. Az eredmény tetemes kár, több halott – és óriási profit, amiből természetesen mindenki, aki élve maradt, ilyen vagy olyan formában részesül, mind az amerikai, mind az ellenséges német haderő megtalálja számítását. Hazaárulásról szó sincs, csak üzletről.