Kényes témákat boncolgattak a Bulgakov kávéház tetőterében tartott beszélgetés résztvevői szombat este: Stefano Bottoni történész, Könczei Csilla antropológus, a Transindexen 2006 óta működő szekusblog szerzője, valamint Orbán János Dénes költő, a kávézó tulajdonosa az erdélyi magyar írók és az államhatalom viszonyát elemezték az ötvenes, hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek Romániájában. Bár néhány tekintetben eltérő álláspontot képviseltek – például mentség lehet-e, hogy egyeseket nagyon fiatalon szerveztek be a hálózatba, vagy az igazán nagy írók vetemedhetnek-e arra, hogy árulók legyenek –, abban mindhárman egyetértettek, hogy ezekről a dolgokról beszélni kell. Hiszen az ágas-bogas történetek nem csupán személyekről (Mikó Imre, Szilágyi Domokos, Veress Zoltán, Szőcs István stb.) és letűnt korokról szólnak, hanem a mi világunkról is, Könczei Csilla szavaival élve azok az évek, évtizedek „sajnos nem múlnak el nyomtalanul”.

Összeférhetetlenség, törvénytelenség, erkölcstelenség vagy befolyással való üzérkedés? Ezek a kérdések fogalmazódtak meg Traian Băsescu államfő lányának egymillió euró értékű hitele ügyében, amit az állami tulajdonban lévő CEC Banktól vett fel.

Nemzedékemnek legalább kétharmada kivándorolt külföldre, főleg Magyarországra. Ezzel általában így vannak a hatvanas, hetvenes években született erdélyi magyarok. Vannak osztályközösségek, amelyeknek tíz százaléka sem maradt az országban. Nagyon sokan elmentek, közülük nagyon kevesen jöttek vissza. Eközben számos külföldi találja vonzónak Kolozsvárt, és telepszik meg városunkban.

Eléggé tudathasadásos állapotok uralkodhatnak a szociáldemokraták soraiban, avagy a párt jelenlegi, ifjabb nemzedékének vajmi kevés tudomása van arról, hogy nagy elődeik annak idején milyen egyezségeket, megállapodásokat kötöttek, és ezek mit is tartalmaznak. Persze, az is előfordulhat, hogy a politikai alakulat képviselői és legfőbb vezetői szándékosan nem akarnak emlékezni az egykoron történtekre, s cselekedeteiket kizárólag a napi pártpolitikai és a személyes érdekek határozzák meg. Merthogy a szociáldemokratákat állítólag Tőkés Lászlónak idén júliusban, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen tett felvetése – miszerint Magyarország vállaljon védhatalmi státust Erdély felett, ahogyan azt Ausztria tette Dél-Tirol felett – bőszítette annyira fel, hogy Victor Ponta párt- és miniszterelnökkel az élen kezdeményezték a volt temesvári lelkésznek, az 1989-es forradalom huszadik évfordulója alkalmával az államelnök által adományozott állami kitüntetés visszavonását.

A Magyar Tudományos Akadémia 1997 óta minden november 3-án megemlékezik arról az addig példátlan, úttörő, békés hőstettről, amelynek révén 1825-ben gróf Széchenyi István birtokainak egy évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudós Társaság megalapítására. Országgyűlési határozattal 2003 óta ez a nap hivatalos ünnep.

A romániai kultúra külföldi bemutatását szolgáló Román Kulturális Intézet (ICR) vezetőségében első alkalommal kapott magyar nemzetiségű szakember szerepet Nagy Mihály Zoltán történész, levéltáros alelnöki kinevezésével. A szenátus nemrég pozitívan döntött megválasztásáról azt követően, hogy a felsőház külügyi és kulturális bizottsága is kedvezően véleményezte a történész jelölését az ICR alelnöki tisztségébe. Nagy Mihály Zoltán korábban Románia Országos Levéltárának igazgatóhelyettesi tisztségét töltötte be.

Évtizedes késéssel ugyan, de Romániában is komolyan kezdi venni a hatalom a decentralizáció elvét.

„A 444.hu hírportál pénteken számolt be arról, hogy a Magyar Nemzeti Arcvonal nevű szervezet felhívására Miskolcon tíz ember könyveket égetett, köztük egy Radnóti Miklós-kötetet”.

Untig hallgatott témák, egy helyben toporgó percepciók: a BBTE bölcsészkarán működő Láthatatlan Kollégium a Trianon-diskurzusokat frissítő szellemben árnyaló két új kötet szerzőjét, az esztéta György Pétert (Állatkert Kolozsváron − Képzelt Erdély) és a prózaíró Vida Gábort (Ahol az ő lelke) látta vendégül kedd esti beszélgetésén. A Marianum épületében megtartott találkozó moderátorai Selyem Zsuzsa és Borbély András irodalmárok, az érintett témák: deficites emlékezés-kultúra, panasz-kultúra, mai magyar történészek sértettsége, magyarországiak „delfin-nosztalgiája”, otthonosság és otthontalanság, a magától értetődőség elmúlása, perspektívanélküliség, rossz közérzet a kultúrában vagy civilizációs váltás lehetősége.

FOLYTATÁS LAPUNK NOVEMBER 15-I SZÁMÁBÓL

Nem mondok újat, mindenki saját környezetében is érzi, hogy Erdélyben, a Partiumban is hatalmas etnikai, nyelvi változások következtek be az elmúlt évtizedek alatt. Ha valaki arra kíváncsi, mivé lett szép magyar nyelvünk az együttélésben az elmúlt tíz, húsz év alatt, elég, ha vasárnap délután bekapcsoljuk a kolozsvári rádió betelefonálós kívánságmuzsika adását. Lehangoló, ahogyan magyarjaink beszélnek.

Nem hittem a fülemnek, amikor a tévéadók kedden világgá kürtölték, hogy Romániában 2014 januárjától megemelnék az állami gyermeksegélyt. Nocsak, honatyáinkat érdekelni kezdte a legkisebbek sorsa, jóléte… De amilyen hirtelen fellelkesedtem a hír hallatán, ugyanolyan gyorsan le is lombozódtam. Kiderül ugyanis, hogy nem éppen olyan rózsás a helyzet, mint ahogyan az elsőre hallatszik. Először rossz viccnek hittem, de amint jobban utánanéztem a dolgoknak, rá kellett jönnöm, sajnos, mi a szomorú valóság, s hogy politikus urak és hölgyek ráadásul mindezt komolyan is gondolják, sőt eredményként könyvelnék el, amennyiben elképzelésük gyakorlattá is válik.

Băsescu nem hiszi, hogy a Szociálliberális Szövetség (USL) felbomlik. „Nem érdekük!”, vélekedett az államfő. „Ha van eszük, nem teszik meg. Amennyiben ugyanis a szociáldemokraták és a liberálisok útjai különválnak, a PSD nem nyerné meg a választást. A plagizálóként elhíresült Victor Ponta elnökjelöltként nem tudna többet hozni, mint pártja, a jelenleg 35-39 százalék támogatottságú PSD, ez pedig nem elég a győzelemhez. Amennyiben viszont Antonescu külön indulna, a PNL önálló jelöltjeként, a második fordulóban könnyen ráverhet a PSD jelöltjére, mert felsorakozik mögé valamennyi jobboldali erő”, kombinált az elnök. „Már-már kedvem volna tanácsokat osztogatni Crin Antonescunak, hogyan tudja lekörözni Pontát, ha összekerülnek a második fordulóban!”, magyarázta a nagyközönségnek főműsoridőben Traian Băsescu.

A kormánykoalícióban született tegnapi, Verespatakkal kapcsolatos döntés után logikusan tevődik fel az a kérdés, hogy mi lesz az erdélyi kistelepülés sorsa, mi történik a kanadai beruházó által tervezett aranybányával. Mert az egész törvénytervezet, amit most elutasított a különbizottság – és várhatóan a parlament is ugyanezt teszi a koalíciós megállapodás értelmében –, lényegében a kanadaiak beruházásáról szól. Ez a projekt váltotta ki a rendszerváltás óta ritkaságszámba menő sorozatos utcai tüntetéseket, amelyeken több tízezer állampolgár fejezte ki aggodalmát az Európa legnagyobb külszíni aranybányájának tervezett ciántechnológiás beruházással szemben. A tervezet elutasítása viszont még nem jelenti, hogy az immár tizenöt éve létező verespataki kérdés magától megoldódik. Az érchegységi térség sorsáról lényegében továbbra sem tudunk semmit, a mostani törvénytervezet leszavazása tulajdonképpen újabb halasztást jelent, olyan tétova álláspontot, amit a román kormányok immár tizenöt éve képviselnek.

Egy szociológiai felmérés lesújtó képet festett Románia lakosságának kulturális fogyasztásáról. Kiderült, hogy az országban az emberek ötvenöt százaléka ismerte be: az utóbbi egy évben semmit sem olvasott, negyvenhárom százalékuk pedig nem ismer egyetlen idegen nyelvet sem. Ugyanakkor a televízióban a nők 71%-a néz rendszeresen szappanoperákat, és a férfiak 81%-a követ sportközvetítéseket.

Jött is, nem is. Hozott is, nem is. Ötnyelvű feliratokat Kolozsvár műemlékeire.

A mai terepszemlén azt tapasztaltuk: a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (RATUC) Monostor, Hajnal lakónegyedi, illetve belvárosi autó- és trolibusz megállóiba különböző kivitelezési stádiumban van a már évek óta beharangozott vonaljegy-automaták létrehozása.

Részletek a holnapi Szabadságban. (4)

Nevetséges időhúzásra játszik a kormány a verespataki aranybánya-beruházás kapcsán, és a szabálytalanságoktól sem riad vissza, hogy a törvénytelenségekről ne is beszéljünk, hiszen a beruházó olyan törvényt szegő lépések sorozata következtében tette rá a kezét a jelentős érchegységi ásványkincsre, amit sajnos, utólag egyetlen vádhatóság sem akar már felgöngyölíteni.

Az általános gazdasági helyzet, de még inkább a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nyomására a kormány határozott: a 9 százalékos luxusadó révén emeli az üzemanyagok árát, ami literenként 43 baninak, egy teljes tankolásnál kb. 21,5 lejnek felel meg. A többletbevétel összege azt a 3,5 milliárd lejes űrt hivatott betömni az állami költségvetésben, amit a 3,8 százalékos nyugdíj- és állami bérindexelés okozott.

Próbáljuk megemészteni a kormány által bejelentett, és jövőtől esedékes intézkedéseket, amelyeket a Nemzetközi Valutaalappal folytatott hétfői tárgyalást (vagy inkább kihallgatást és elszámoltatást) követően tálaltak fel a nagyközönségnek, vagyis a lehetséges fogyasztóknak.