„Egész Kalotaszegen nincs olyan hely, ahol a farsangi mulatság három napot tartana” – jelentette ki Papp Hunor református lelkész a pénteken este kezdődött, és egész hétvégén tartó sztánai farsangi rendezvény alkalmával. A kis kalotaszegi faluban idén immár nyolcadszorra szervezik meg a tavaszváró farsangi mulatságot. A fiatal református lelkésznek és szervezőtársainak nem volt nehéz újjáéleszteni 2001-ben a sztánai hagyományt, hiszen a környék lakossága még ma is emlegeti azt az 1914-ben megtartott bált, amelyet Kalotaszeg szerelmese, Kós Károly erdélyi magyar építész, író, néprajzkutató talált ki. Az eseményre jó barátját, Móricz Zsigmondot is meghívta, aki az itteni élmények hatására később megírta a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című, nagy sikerű regényét. A református egyház tulajdonában lévő épületet, amelyben annak idején az emlékezetes bált tartották, az idei farsangra még nem sikerült teljesen felújítani, de a remények szerint jövőben már ott fogják húzni a talpalávalót.

Csend, békesség és sötétség honolt a kis kalotaszegi magyar faluban, amikor pénteken este megérkeztünk a farsangi megnyitóra. A település központjában található művelődési otthonból kiszűrődő fények azonban jelezték, hogy valami forr és készülődik. Mindez kis idő múlva be is igazolódott, hiszen az „estebéd” után a faluban hirtelen megelevenedtett az élet, és amikor beléptünk az esemény helyszínéül szolgáló kultúrházba, már zsúfolásig telt termet találtunk. A farsangra általában összegyűl a falu népe, hazajönnek az elszármazottak, de mindig nagy számú külföldi, főleg magyarországi vendégsereg is érkezik ilyenkor a településre. Mindez nem is csoda, hiszen Sztánán a farsang az év eseményének számít, ráadásul a kalotaszegi falu és környéke, a maga vonzó szépségével, nyugodtan vetekedhet a világ bármelyik természeti látványosságával.

Visszatekintés: hely és település története
Kalotaszeg a Vlegyásza lábánál elterülő háromszögletű földterület, amelyet a Bánffyhunyad alatt összeömlő Körös és Kalota vizei fognak közre. A közigazgatásilag Váralmáshoz tartozó, mintegy százhatvan magyar és húsz román lakosú falut Terra Estana néven már 1288-ban említik az írások. A tájegységben az egyedüli római katolikus helység Jegenye, az összes többi település kálvinista, azaz református. 1541-ben már az Alszeg és a Nádasmente urastól, papostól és népestől kálvinista, a Felszeget néhány év múlva hódítja meg a protestáns vallás. Bánffyhunyadon, Kalotaszeg fővárosában 1541-ben még a pápista Csíki Miklós a plébános, húsz év múlva, 1561-ben pedig Hunyadi Demeter a református pap. 1548-ban a Valkai nemzetség révén Valkó, ugyanabban az évben Gyerőmonostor is református vallásra tér át. 1581-ben Báthory István erdélyi fejedelem és későbbi lengyel király a kolozsmonostori apátságot a jezsuitáknak adományozta, de Bocskai István kiűzte onnan őket. A katolikus restauráció idején Egeres, Daróc, Bogártelke és Jegenye falvak visszakerültek ugyan a katolikus püspökséghez, de csak Jegenyét sikerült visszakatolizálni.

Sztána központjában található a falu műemléktemploma, amelyet az 1500-as években építettek, majd azután többször is felújítottak és kibővítettek. A mennyezeti festett kazettákat Umling Lőrinc készítette, akárcsak a másik kalotaszegi faluban, Magyarvista árpádkori templomában. Nem messze a parókiától és a templomtól látható az a jelenleg még felújítás alatt lévő épület, amelynek falait nemrég rakták újra, ugyanis az omladozó falak az új tetőszerkezetet nem bírták volna meg, és ahol annak idején, kilencvennégy évvel ezelőtt, 1914. február 1-jén az a híres-nevezetes farsangi mulatság zajlott, amelyre Kós Károly jó barátját, Móricz Zsigmondot is meghívta.

Az a híres-nevezetes bál
„1914-ben nemcsak a világháború tört ki, hanem abban az esztendőben volt a sztánai református bál is. Nem kicsi dolog ez, mert háború volt még, és lesz még, de sztánai református bál soha azelőtt nem volt, és úgy látszik hamarosan nem is lesz” – idézi fel a történéseket Kós Károly. A bál ötlete Kóstól származott, ő rajzolta meg a meghívót, amelyet a Díszítő Művészet című lap azonnal reprodukált, a klisét, a papírt, nyomást ingyen csináltatta meg, s így „jótékonysági célunk egyik leglényegesebb kiadási tételét takarította meg nekünk”. Kós mindenki által kedvelt sógora, Balázs Balázs, illetve ahogyan nevezték: a „Dufla” volt a szervező, a mindenes. Az eseményre hivatalos volt Kalotaszeg minden valamirevaló családja, Kós Károly pedig külön meghívta budapesti építész komáját, Zrumeczky Dezsőt, valamint írótársát, Móricz Zsigmondot is. „Gyönyörűséges szép telünk volt akkor. Hetek óta tiszta ragyogó napsütés, szikrázó, ropogó, porzó hó s talán azóta sem olyan tartós, jó szán utunk” – írja Kós.

A vonat pontosan érkezett meg, vendégei vidáman, mosolyogva szálltak ki a sztánai állomáson, ahol Kós várta őket, hogy maga vihesse haza a vendégeket szánkával és csörgős lovakkal. Kós Károly jó sok meleg szénát gyúrt a szánba, pokrócokat, bundákat készített elé, nehogy „a kényes pestiek” megfázzanak az úton, mert „foga volt a télnek”. A bál kitűnően sikerült, lenn a faluban az állami iskolában lámpagyújtás után nemsokára kezdődött a tánc, és reggelig tartott. „Jó cigány, jó és sok étel meg bor s pezsgő is. Móricz Zsiga úgy forgolódott az emberek között, mintha közülük való lett volna. Mosolygott, beszélgetett, táncolt, és rengeteget jegyzett egész éjszaka. Másnap még bészánkáztunk a faluba – maradékra és csendes beszélgetésre, s este elutazott vissza Pestre. Hiszem, nem bánta meg, hogy eljött volt, mert ebből a muzsikás, vidám, szánkózó, havas téli napból született meg talán legnapsugarasabb írása, a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” – írta Kós Károly a korabeli eseményeket felidézve.

Papp Hunor lelkész reméli, hogy jövőben már készen áll az épület, és a következő farsangot e „történelmi helyszínen” sikerül lebonyolítani. Az egykoron elkobzott, régi felekezeti iskola újjáépítését különben 2006 szeptemberében kezdte el a gyülekezet. Az épületet a sztánai gyülekezet az 1830-as években kórháznak építette, majd felekezeti iskolává alakította, s bár Trianon után a román állam kiutasította a hajlékból a gyülekezetet, telekkönyvileg az mindig az egyházközségé maradt. Az újjáépítés terveit magyarországi és erdélyi építészek díjmentesen készítették el, a közösségi házban fürdővel, előadóteremmel és orvosi rendelővel, valamint szálláshellyel ellátott létesítmény kap majd helyet. A tervek szerint a Kós-féle bált és Móricz Zsigmond látogatását megörökítő emléktábla is a helyére kerül.

Pap(p)ból lett Döbrögi
Addig is azonban, amíg ez az álom megvalósul, a bálnak idén is a kultúrház adott otthont. A péntek esti megnyitóra összesereglett vendégeket Papp Hunor tiszteletes üdvözölte, aki a köszöntő szavak után távozott a teremből azzal a magyarázattal, hogy van valami dolga a faluban. „Kós Károly és Sztána neve szorosan összefonódik, hiszen az erdélyi magyar író és építész életének legboldogabb harminc esztendejét töltötte el itt” – jelentette ki a következő felszólaló, Fekete Albert, a Szent István Kertészeti Egyetem tanára. A Sztánai Műhely magyarországi szervezet képviselője beszédében hangsúlyozta, Kós Károlynak köszönhetően figyeltek fel Sztánára, és élesztették fel 2001-ben a farsangi mulatságot, amelyet azóta is a helyiekkel közösen minden évben megszerveznek.

Régi jól bevált szokás szerint a művelődési otthon falát ez alkalommal is „fényképekkel” öltöztették fel, hogy azok látványa is emelje az esemény színvonalát. Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány vezetője, a Művelődés című folyóirat főszerkesztője elmondta: ezúttal a Reményik Sándor Galériában nemrég megnyílt, kolozsvári magyar fotóművészek fényképeiből szervezett kiállítás néhány darabját hozták el. De nemcsak szemet gyönyörködtető fotókat hoztak el „ajándékba” a sztánaiaknak, hanem gazdag olvasmány anyagot is, a Kriterion és a Művelődés által kiadott könyvek széles skálájából válogathattak az érdeklődők.

Dr. Mesko Bánk szavalata után mondhatni az est fénypontja következett: Fazakas Mihály Ludas Matyi című színdarabját tekinthették meg a jelenlévők a sztánai gyermekek előadásában. Ezúttal az is kiderült, hogy milyen sürgős „dolga” is akadt Papp Hunor tiszteletesnek a faluban. Mindenki meglepetésére a fiatal református lelkész alig egy fél óra alatt szinte teljesen átalakult, pontosabban felöltötte „farsangi maszkját”: eltűntette szakállát, kikerekedett arcát ettől kezdve már csak bajusz ékesítette, fejére vendéghaj került, továbbá megfelelő „gúnya”, és máris ott állt előttünk Fazakas Mihály darabjának egyik főhőse, Döbrögi… A tiszteletes vallomása szerint mindezt meglepetésnek szánta, tervéről senki nem tudott, még „színésztársai” sem, akiknek azt beszélte be, hogy csupán próbák alatt ugrik be az uraságot alakító kolléga helyett. A hangulat csak még inkább a tetőfokára hágott, amikor éppen idejében megszólalt az előadás másik főszereplője, a nagyérdemű látványától kissé megszeppent, de azért szerepét remekül eljátszó liba… A szervezők mindent bevetettek tehát a siker érdekében, még a falu két szem libája közül is az egyiket megfelelően „beidomították”. Már csak hab volt a tortán a Pillich Balázs által vezetett Szarkaláb Néptáncegyüttes előadása, illetve a bánffyhunyadi Varga István, közismert nevén „Kicsi Csipás” előadása, aki hajnalig húzta a farsangolóknak a talpalávalót.

Séta a Varjúvár körül
A Sztána-völgye festői hely, hiszen szomszédságában a Riszeg-tető, a Csiga-domb, arrébb pedig a Vlegyásza magasodik. Papp Hunor tiszteletes szerint jó lenne, ha Sztána völgyét természetvédelmi területté nyilvánítanák. A farsangra érkező vendégek pedig ezúttal sem távozhatnak úgy, hogy ne barangolják be a vidéket, ezért szombaton délelőtt ki gyalog, ki szánnal vág neki az útnak.

A Varjúvár mindenkor vonzza a látogatókat

A falutól nem messze található a Varjúvárnak nevezett kis kúria, ahol szívesen tartózkodott és sokat alkotott Kós Károly. A Varjúvár csak gyalogosan közelíthető meg, a falutól – a mezőn keresztül – körülbelül egyórás séta.

A Pestről 1911-ben hazatérő Kós Károly a transzszilvanizmus érdekében és a haladó erdélyi öntudat ápolására képes hetilapot alapított Sztánán. A Kalotaszeg című lapot Bánffyhunyadon nyomtatták, a szerkesztőség a Varjúvárban működött. Mások mellett Móricz Zsigmond és Ady Endre is felkérést kapott a közlésre, ezzel a szöveggel: a tisztelt író úrnak bárhol található írását a Kalotaszeg leközölheti minden előleges bejelentés vagy figyelmeztetés nélkül, s ezzel szemben a főmunkatárs úr ingyen és bérmentve kapja rendesen a lap tiszteletpéldányát.

A Varjúvár közelében épült a szintén Kós Károly által tervezett Szentimrei-ház, ahol Szabó Zsolt, Szentimrei Jenő unokája fogadta a vendégeket. A házat annak idején elkobozták, de 1997-ben az örökösök visszakapták, létrehozva a Szentimrei Alapítványt azzal a céllal, hogy a kalotaszegi emlékeket, értékeket felleltározza, népszerűsítse és visszahozza a köztudatba.

A sztánai farsangi mulatság szombaton délután honfoglalás kori lovasbemutatóval folytatódott, tánc- és énektanulással, közben pedig kürtöskalácssütés zajlott. Aki pedig még bírta erővel és szusszal, újabb, hajnalig tartó bálon vehetett részt.