label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
« vissza

Bánffy Miklós: a művész–politikus ismeretlen arcai közelről

Kolozsvárra érkezett az OSZMI vándorkiállítása
Létrehozva: 2011. február 21. 02:06

SZERZŐ: FERENCZ ZSOLT, KÖLLŐ KATALIN   

A Reményik galériában szervezett tárlatot pénteken délután nyitották meg – FERENCZ ZSOLT FELVÉTELE
A Reményik galériában szervezett tárlatot pénteken délután nyitották meg – FERENCZ ZSOLT FELVÉTELE
Budapest után elsőként Kolozsváron tekinthetik meg az érdeklődők az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bánffy Miklós halálának 60. évfordulójára szervezett vándorkiállítását: a neves író, grafikus, díszlet- és jelmeztervező, színpadi rendező, politikus és külügyminiszter életművéhez – Szebeni Zsuzsa színháztörténész és lelkes támogatói, segítői révén – számos újdonsággal hozzájáruló tárlat két helyszínen látogatható. A Reményik Sándor Galériában elsősorban a képzőművész Bánffy Miklós „mutatkozik be”, az EMKE–Györkös Mányi Albert Emlékházban pedig az Erdélyi Helikonhoz fűződő viszonyáról kapunk kimerítő képet. A pénteken és szombaton tartott tárlatmegnyitók alkalmával művészettörténészek, irodalomtörténészek és színházi emberek egybehangzó véleménye szerint más településeken is be kell mutatni a kiállítást, hisz az egyfajta betetőzése a Bánffy-életmű kiadása érdekében eddig végzett erőfeszítéseknek. [Szóljon hozzá!]

„Senki sem siet, legalábbis nem tudok nagyobb előkészületekről, hogy törlesztenénk valamennyit is abból az erkölcsi adósságból, amivel Bánffy Miklósnak, a regényírónak, novellistának, színpadi szerzőnek, emlékírónak, tanulmányírónak, festőművésznek, grafikusnak, könyvillusztrátornak, karikaturistának, díszlettervezőnek, színházszervezőnek, rendezőnek, politikusnak, diplomatának, a mintagazdának és lótenyésztőnek, egyházi elöljárónak; ennek a varázslatos, ahogy magamban nevezem, bonchidai Prosperónak tartozunk. És még így sem merítettem ki az élet és alkotás területét, ahol Bánffy Miklós jelentőset cselekedett. Bánffy… nagyszabású alakja a mi szerencsés, és ugyanakkor szerencsétlenül pazarló Erdélyünknek…”, vélekedett 1996-ban Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténész, aki jelentős figyelmet fordított Bánffy Miklós munkásságának. A már korábban számos Bánffy-kötetet megjelentető kolozsvári Polis Kiadó az életmű gondozásának folytatásaként 2009-ben adta közre Bánffy Miklós összes drámáját, emellett a csíkszeredai Pallas-Akadémia és a budapesti Nap Kiadó is jelentetett meg munkákat. Tavaly júniusban, halálának 60. évfordulóján a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében helyezték el mellszobrát – Stróbl Alajos alkotását – a szegedi Dóm téri Nemzetközi Történelmi Pantheonba, emellett többen is megemlékeztek a nagyszerű személyiség munkásságáról. Hatalmas sikert aratott az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet 2010. november 11-én megnyitott vándorkiállítása, amelyet Budapest után, Erdélyben először Kolozsváron – a Reményik Sándor Galériában és az EMKE–Györkös Mányi Albert Emlékházban – tekinthetnek meg most az érdeklődők.

Szépszámú közönség volt kíváncsi a Reményik galériában pénteken délután tartott megnyitóra. Szép Krisztina galériavezető köszöntő szavai után Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel (OSZMI) való sikeres együttműködésük fontosságát emelte ki.

Az OSZMI, az EMKE és a Reményik galéria mostani kiállítása elsősorban a képzőművész Bánffy Miklóst mutatja be. Sipos Gábor történész-levéltáros, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke utalt emellett a Kolozsváron született gróf sokoldalú egyéniségére. – Jogot végzett, közéleti, s amikor a sors úgy hozta, politikai szerepet is vállalt. Életműve az irodalomban, a képzőművészetben, a művelődésszervezésben teljesedett ki – hangsúlyozta Sipos, aki szerint – alapos levéltári kutatások révén – Bánffy politikusi tevékenységének összefoglalása is várat még magára. Örvendetesnek tartja, hogy az utóbbi években egyre többen elhivatottan foglalkoznak az életmű bemutatásával és a méltán híres személyiség emlékének ápolásával. Marosi Ildikó munkája mellett kitért Bartha László hozzájárulására is, aki „önzetlen mecénásként dolgozott azon, hogy 1993-ban emléktábla kerüljön a budapesti Reviczky utcai Bánffy-palota falára”. – A Stróbl Alajos által készített Bánffy-mellszobrot azzal a nem titkolt szándékkal adományozták az Erdélyi Református Egyházkerületnek, hogy ha majd sikerül visszaszerezni a Király utcai későbarokk Toldalaghi-Korda palotát, annak az udvarára helyezzék – tette hozzá a történész-levéltáros. A mostani tárlat kapcsán megjegyezte: a jó minőségben reprodukált grafikák, levéltári iratok és fényképek visszavarázsolják a nézőt abba a korba, amelyben ez az igazi reneszánsz egyéniség, sokoldalú művészember élt és alkotott.

A színház és az irodalom egyik fő támogatójának, Kemény Jánosnak a Dsida-féle jellemzését idézte Murádin Jenő művészettörténész: „Báró ugyan, de abbahagyta régen...”. Mint mondta, ez a szellemes megállapítás Bánffy Miklósra is igaz: „gróf volt, aki bár vagyonát fukar apja miatt nem fordíthatta arra, amire szerette volna, a kisebbségi sorsban is a legtöbbet kívánta tenni a magyarságért”. Az 1921-es genfi békekonferencián külügyminiszterként résztvevő Bánffy 21 karikatúrát készített a többiekről, amit aztán álnéven, ötszáz példányban adott ki. Murádin megerősítette: Marosi Ildikónak az érdeme, hogy az álnéven publikáló szerző kilétére fény derült, alkotásait pedig Dávid Gyula irodalomtörténész révén ezúttal Kolozsváron is kiállíthatták. – A karikatúra lényege, hogy kihangsúlyozza az emberek domináns vonásait. Amellett, hogy ez a Bánffy esetében megvalósul, rajzai hiteles kordokumentumok is egyben – mondta a művészettörténész.

FOTÓ: ROHONYI D. IVÁN– A tárlat anyaga 70 százalékban erdélyi forrásokból származik, és csupán 30 százaléka magyarországi

Szebeni Zsuzsa színháztörténész, az OSZMI referense a tárlat kurátoraként örömmel nyugtázta, hogy a megnyitón viszontláthatta azokat a személyeket – Kötő József, Dávid Gyula, Murádin Jenő, Sipos Gábor –, akik segítették a kiállítás megszervezésében és az azt megelőző kutatási munkában. Kiderült: a kiállítás hét hónap alatt, hihetetlen iramban és igen erős csapatmunka révén jöhetett létre (a támogatók teljes névsora megtekinthető az egyik molinón). Marosi Ildikó mellett köszönetet mondott Szebeni-Szabó Róbertnek, a tárlat látványtervezőjének is, aki a fényképek jelentős részét felkutatta és bemutatható állapotba helyezte. – Nem is tudom, hogy még kinek kellene megköszönnöm a munkáját, de talán annak is, aki az érettségi listánkról levette az Erdélyi Helikont. Amikor ezt kilencedikben megtudtam, azonnal berohantam az egyetemi könyvtárba, és elkezdtem olvasni, mivel nem szabadott – magyarázta Szebeni. Eleinte úgy vélekedett, hogy amennyiben sikerül a korábbi kutatásokhoz képest hét újdonságot felmutatnia, megszervezi a tárlatot, ellenkező esetben eláll a tervtől. Ennél azonban jóval több újdonságot sikerült kiállítani, s az anyag többek között az Éjkirálynő (Mozart: Varázsfuvola) jelmezének rekonstrukciójával és a kékszakállú herceg várának vázlatával lett teljes.

A kurátor azt is elmondta, hogy a vándorkiállítás a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba, Szegedre és Sopronba, valamint az összes erdélyi városba (Marosvásárhely, Nagyvárad stb.) eljut az elkövetkező időszakban. – Addig szeretném vándoroltatni, amíg van rá igény. Azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy hol helyezzük el legvégül – tette hozzá Szebeni Zsuzsa abban a reményben, hogy hamarosan erdélyi tagokkal is bővül az idén január 22-én, Magyarországon megalakult Bánffy Miklós Baráti Kör.

Elismerően beszélt a kiállításról Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul, aki a Bánffy-hagyaték iránt az utóbbi években tanúsított közéleti érdeklődéshez csatlakozva megígérte: indítványozza, hogy az évfordulók alkalmával méltó módon emlékezzünk meg Bánffy Miklósról a Házsongárdi temetőben. 1976. október 29-én, huszonhat évvel halála után ugyanis – végakarata szerint –, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra földi maradványait. A koszorúzási ünnepségek megszervezése mellett helyénvalónak tartja, hogy a síremlékre ezt is ráírják: „a Magyar Királyság külügyminisztere”.

„Igyekeztem inkább az újdonságokra koncentrálni”

Ezt a kiállítást kicsit a sajátjának is érzi, mondta a vándorkiállítás második napjának helyszínén, a Györkös Mányi Albert Emlékházban Dávid Gyula irodalomtörténész, a Polis Kiadó igazgatója, hiszen Bánffy Miklós életművének kiadását és gondozását a kiadó felvállalta, legutóbb például a rendkívül sokoldalú művész-politikus összes drámája látott napvilágot. – Nagy öröm számomra együttlátni ezt az anyagot. Olyan kiállítás ez, amely nem csak egyszerűen összehordja azt, amit Bánffyról ismernek a szakemberek, hanem sok, eddig ismeretlen részletet ad hozzá az életműhöz, köszönhetően Szebeni Zsuzsa kutató munkájának – értékelte Dávid Gyula a kiállítás anyagát. Véleménye szerint sokfelé el kell vinni a tárlatot, hiszen betetőzése annak az erőfeszítésnek, amelyet a Bánffy-életmű megismertetése és kiadása érdekében tettek eddig.

A kiállítás kurátora, Szebeni Zsuzsa elmondta: a tárlat anyaga 70 százalékban erdélyi forrásokból származik és csupán 30 százaléka magyarországi. – Igyekeztem inkább az újdonságokra koncentrálni, nagy örömöt jelentett számomra minden új adalék felfedezése. Annak is végtelenül örülök, hogy Budapest után Kolozsváron – Bánffy Miklós szülővárosában – mutathatjuk be az anyagot, és külön köszönetemet fejezem ki a Reményik Sándor Galériának, illetve a Györkös Mányi Albert Emlékháznak, hogy befogadták a kiállítást.

A második egység bemutatása után szombaton délelőtt három előadást hallgathattak meg az érdeklődők. A Bánffy Miklós ismeretlen (elfelejtett arcai címet viselő konferencián Csapody Miklós a politikusi tevékenységét világította meg, Bánffy Miklós 1943-as kettős küldetése című előadásában, Kereskényi Hajnal a művész-politikus drámaírói „arcát” fedte fel Bánffy Miklós, a színpadi író című előadásában, Dávid Gyula pedig az Erdélyi Helikon és Bánffy Miklós kapcsolatáról értekezett. Végül Szebeni Zsuzsa kitért Bánffy ismeretlen fiatalkori drámájára.


A kiállítások március 11-ig látogathatók a Reményik Sándor Galériában (Kossuth Lajos/21 Decembrie 1989. 1. szám) és a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii u. 5/1. szám).







Hozzászólások

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További főcikkek


További főcikkek
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap