label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
« vissza

Idősgondozás otthon vagy otthonban: közös döntés szükséges

Rohanó társadalmunkban nincs elég időnk gondoskodni hozzátartozóinkról
Létrehozva: 2009. augusztus 22. 01:23

SZERZŐ: F. ZS., N.-H. D.   

Magányosan vagy csak egyedül? A család jelentheti mindenkinek a legfőbb támaszt – ROHONYI D IVÁN
Magányosan vagy csak egyedül? A család jelentheti mindenkinek a legfőbb támaszt – ROHONYI D IVÁN
Az idősebb életkor nem csak a betegségekkel való szembenézéssel, hanem a gondozás, ellátás, felügyelet biztosításának a szükségességével is együtt jár. Ennek több okból sem tud már minden esetben eleget tenni a családtag vagy a távolabbi hozzátartozó: sokan távolabbi helyekre költöztek, másoknak a munkaprogramja nem engedi ezt meg, az is lehet, hogy egyedül maradtak az idős személyek, illetve betegségük kíván meg állandó, szakavatott felügyeletet. A család, az idős személy vagy ketten közösen eldönthetik, hogy az öregotthont választják-e, vagy a törvény nyújtotta lehetőséghez folyamodva az otthoni gondozást, ellátást igénylik. Bármelyik legyen is a megoldás, a döntés mindig nehéz és fájdalmas, hiszen változást jelent, s előrehaladott korban azt egyre nehezebben lehet elviselni. Az emberi hozzáállás is döntő sokszor, hiszen nálunk az otthonba vonulást legtöbben tragédiakánt élik meg.

„Nagyon szépen kérlek titeket, szeressétek az öregeket” – írta egyik versében Óbecsey István, aki többek között arra is figyelmeztette a fiatalokat, hogy ne rakják „szűk odúkba” és öregotthonokba idős hozzátartozóikat. Így fogalmazott: „hallgassátok meg a panaszukat, enyhítsétek meg a bánatukat”. A vers hallatán többször is összeszorul a szívünk, és megfogadjuk: a rengeteg gond, a válság és a holnap kilátástalansága ellenére mi mindig gondjukat fogjuk viselni a ránk szoruló öregeknek. Hisz oly sok mindent köszönhetünk nekik, elsősorban az életet, és azt is, hogy felneveltek bennünket, gondunkat viselték, mellettünk álltak jóban-rosszban… Berde Mária, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom kimagasló alakja nagyon találóan fogalmaz, amikor így ír Kezek című versében: „És nézz anyád kezére, / Legyen bár csont a földben, / Ha bántnak: összezörren”.

 

Folytathatnánk a szebbnél szebb idézetekkel, a mindennapok szintjén azonban egészen mást tapasztalunk: a házastárs halála után egyedül maradt félnek, több-kevesebb hozzátartozói segítséggel, egyedül kell ellátnia saját magát. A magány és az időskorral járó betegségek miatt az illető egyre inkább elveszti életkedvét, beszámíthatatlanná válik, és a hozzátartozóknak is meg kell győződniük arról, hogy akár saját életét is veszélyeztetheti, ha nincsenek mellette. Az ilyen esetek a leginkább elterjedtek, de sajnos néhány olyan esetről is van tudomásunk, amikor az egyedül élő, kilencvenegynéhány éves idős asszony gondoskodik a lányáról.

A 21. század rohanó világában azonban, amikor még saját magunkra sincs időnk kellőképpen odafigyelni, az emberek többsége rákényszerül, hogy idős, beteg és egyedül maradt hozzátartozóját otthoni felügyelet alá helyezze vagy aggmenházba, öreg- vagy szeretetotthonba (nevezzük bárhogy) vigye.

Saját otthonunkban nagyobb a szabadságérzet és az emberi méltóság

A betegekről szakképzett személyzet gondoskodik – ROHONYI D IVÁN FELVÉTELEI
Berszán Lídia szociális munkás, családterapeuta, a BBTE Szociális Munka Tanszékének adjunktusa úgy véli, objektív és szubjektív okok egyaránt közrejátszanak abban, hogy eldöntsük: az otthoni idősgondozást vagy az öregotthoni ellátást választjuk-e.

– Az objektív okokról szólva az otthoni idősellátás jóval olcsóbb. Közgazdászok is kiszámolták, hogy azokban az országokban, ahol ennek régebbi gyakorlata van, az idősek ezt támogatják inkább – mondta lapunknak a szakember. A szubjektív okok között hangsúlyozta: a legnagyobb biztonságérzete mindenkinek saját otthonában van, az idős korra pedig még inkább jellemző, hogy az ember már nem vágyik nagy változásokra. Természetesnek tartja, hogy az illető kötődik az otthonához, és veszteségnek éli meg, ha kikerül saját környezetéből. – A szakma felveti a szabadság–biztonság dilemmáját: lehet, hogy biztonságosabbnak tűnik egy jól felszerelt intézmény, napi 24 órás ellátással, és mindenre kiterjedő gondoskodással, mint az otthoni idősellátás, amely körülbelül félórára, órára biztosítja szolgáltatásait naponta, azonban nagyobb a személy szabadságérzése és emberi méltósága, ha saját otthonában maradhat.

Arra a kérdésre, hogy kik azok a személyek, akik megfelelően képesek végezni az otthoni idősgondozást, Berszán Lídia így válaszolt: bizonyos szintű felkészültségre és ismeretre mindenképp szükség van. – Tudniuk kell, hogy mi jellemző az idős korra, alapvető gondozási ismeretekkel kell rendelkezniük, ugyanakkor erkölcsi hozzáállás is szükséges: tudni kell, hogyan viselkedhetnek az idős emberrel, hogy intimitását ne sértsék meg. Mindemellett nagyon jó, ha ezeknek a személyeknek egyfajta empátia-készségük is van, ezzel azonban nem mindenki rendelkezik – magyarázta. Kifejtette: az idősgondozás azért nehéz, mert nem rendelkezünk az idős lét tapasztalatával: egy gyermek helyzetébe könnyen bele tudjuk magunkat helyezni, mert voltunk gyerekek, idősek azonban még nem voltunk. – Ezért van szükség empátiára, hogy – bár nem volt ilyen jellegű tapasztalatunk – fel tudjuk tenni magunkban a kérdést: milyen lehet idős, ráadásul beteg embernek lenni – tette hozzá Berszán Lídia. Úgy véli, az is fontos, hogy a gondozók is szeressék ezt a munkát, ne tehertételként éljék meg mind azt, amivel nap mint nap találkoznak.

Idősotthonba költözni nálunk a társadalomból való kiszakadást jelenti

Viorel időnként beül az autójába és elmegy horgászni
Állami és magán öregotthonok közül választhatjuk ki az idős személy számára legmegfelelőbbet, természetesen anyagi forrásaink figyelembevételével. Az államilag támogatott otthonok esetében ugyanis jóval kisebb összeget kell fizetni havonta egy idős ember eltartásáért, mint egy magán intézményben, azonban elképzelhető, hogy a feltételek szintjén a több, a drágább jobbat is jelent.

– A kisegítő szakmában dolgozók sokszor kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem a jó és a rossz között kell választaniuk, hanem meg kell próbálniuk a két fájdalmas megoldás közül a legkevésbé fájdalmasat választani. Ugyanez érvényes az öregotthoni ellátás és az otthoni gondozás közötti döntésre – mondta Berszán Lídia. Hozzátette: a döntés, hogy valakit idősotthonba küldünk, nem lehet csak a gondozó, az orvos vagy a család döntése. – Kompromisszumos megoldás szükséges, ennek érdekében pedig az idős ember véleményét is ki kell kérni: még akkor is, ha nem kitörő örömmel fogadja, de legalább tudomásul kell vennie, hogy elérkezett a pillanat. Akkor is el kell mondani neki, hogy mi vár rá, ha ő már nem képes döntéseket hozni önmagára vonatkozóan – hívta fel a figyelmet a szakember. Véleménye szerint az, hogy valakinek az idősek otthonába kell mennie, a nyugati világgal ellentétben, Romániában még mindig szükségmegoldás, veszteség, a társadalomból való kiszakadásnak, a leíródásnak a jele. – Nyugaton egészen másként fogják ezt fel, a folyamat ott már korábban elkezdődött, fokozatosabban, Romániában azonban később, és sokkal gyorsabban ment végbe – mondta. Kifejtette: szociális téren nálunk a legtöbb idősotthon az utóbbi években épült, és elsősorban a migráció miatt volt és van rájuk szükség. A nemzedékek elszakadtak egymástól, a városon élő fiatalok képtelenek segíteni falun élő idős hozzátartozóikat a mindennapokban. A szakember a helyzet iróniájának nevezte, hogy a külföldön dolgozó romániaiak közül nagyon sokan az idősellátásban foglalkoztatottak, és az ott megkeresett összegekből tudják finanszírozni itthon maradt hozzátartozóik öregotthoni költségeit.

Állami és magán idősotthonok

Megpróbálunk a teljesség igénye nélkül bemutatni néhány öregotthont, és elsősorban azt megvilágítani, milyen életkörülmények várnak a szakavatott ellátást és gondozást választó idős emberekre.

A szilágy megyei Farnason található korszerű, minden igényt kielégítő idősek otthonában élők 60 év fölöttiek, egyetlen kivétel ez alól egy negyvenegynéhány éves, Aldsheimer-kóros személy. A tavaly áprilisban megnyitott otthon kétszintes épületében körülbelül negyven idős és beteg embert tudnak gondozni, jelenleg azonban mindössze 11, a környékről érkezett személy él ott. „Kapun kívül falu, kapun belül Nyugat” – idézte az egyik látogató szavait Molnár Irma zsoboki tiszteletes asszony, az öregotthon vezetője. Eddigi tapasztalatai szerint többnyire olyan esetekben keresik fel őket, amikor az idős ember már a család terhére vált, vagy amikor az illetőnek nincs hova mennie. Mint mondta, minden esetben ragaszkodnak ahhoz, hogy az illető az otthonba költözés előtt megtekintse a helyet, ahová költözni fog. Így

fogalmazott: inkább álljanak üresen a szobák, de nem fogadjuk az időseket, ha ők maguk nincsenek ráhangolódva a beköltözésre.

Ott jártunkkor megtapasztaltuk, az intézetben lakó idősek jól érzik magukat: volt, aki a televíziót nézte, mások bóbiskoltak, de olyan is akadt, akit kötögetés közben találtunk. Viorel, például, az egyik meghibásodott műszert javította. Elmesélte: az intézmény a Paradicsomot jelenti számára: amikor csak kedve tartja, beül az autójába, és elindul horgászni, vagy kivenni a nyugdíját a postán.

A napi torna és séta mellett különféle tevékenységekbe kapcsolódhatnak be az otthon lakói: festhetnek, énekelhetnek és társasjátékot is játszhatnak. A külvilággal való állandó kapcsolattartást szolgálja többek között az is, hogy az intézetben hetente tartott istentiszteleteken a falubeliek is részt vesznek. Az otthonban lakóknak lehetőségük nyílik vendégeket fogadni, sőt, Molnár Irmáék külön is kérik a családtagokat, hogy a hangulatváltozás érdekében gyakran látogassák az időseket, vagy amennyiben idejük és lehetőségük engedi, vigyék is haza őket látogatóba. A tiszteletes asszonytól megtudtuk: az időseknek, a gyógyszeren és az esetleg szükséges pelenkán kívül havi ezer lejt kell fizetniük, a vezetőség azonban, amikor csak teheti, olyan személyeket is befogad, akiknek kevés a nyugdíjuk és nincs, aki gondjukat viselje. – Az idősebb nemzedék körében még él az a felfogás, hogy akkor is segíteni kell embertársainkon, ha abból nem származik előnyünk – mondta Molnár Irma.

Aggmenház a belvárosban

A Szent Péteri templom melletti aggmenház a szegényeknek is lakóhelyül szolgált
A kolozsvári Szent Péteri templom szomszédságában lévő otthon az 1870-es évektől a szegény sorsúaknak nyújtott lakhatási lehetőséget. Az intézményt 1948-ban államosították, s ezt követően öregotthonként működött. 1996-ban átszervezték, és ettől kezdve krónikus szomatikus betegségben szenvedők kórház-otthonaként működik. Elnevezése 2002-től: A Kolozs Megyei Tanács és az Országos Szociális- és Gyermekvédelem Igazgatóság Fennhatósága Alá Tartozó Gondozói Központ Idős és Fogyatékos Személyek Részére. Ebbe a gondozóközpontba egészséges és fogyatékos idős személyek egyaránt bekerülhetnek, tudtuk meg Nicoleta Molnar ügyvezető igazgatótól.

„A fogyatékkal nem rendelkező időseknek a következő kritériumoknak kell eleget tenniük, hogy bekerülhessenek a gondozóközpontba: állandó orvosi ellátásra szorulnak, amely otthon nem biztosítható, nem önellátóak, nincsenek hozzátartozóik – vagy ezek, egészségi állapotuk, gazdasági vagy családi gondjaik miatt nem vállalják a gondozását –, illetve, ha az idős személynek nincs lakása és/vagy jövedelme. A jövedelemmel rendelkező személyek által fizetendő havi juttatás összege 175 lej. Az otthonban gondozzák, étkeztetik, felügyelik az ott lakókat, állandó orvosi és szakorvosi felügyeletet, kezelést biztosítanak, ugyanakkor elősegítik a társadalomba való visszailleszkedésüket, valamint szórakozási és kikapcsolódási lehetőséget, pszichológiai tanácsadást biztosítanak, illetve hitük gyakorlására is nyílik lehetőség. Az öregotthonban 17 szoba és kilenc mellékhelyiség található, amelyeket jelenleg 110 személy használ. A szobákban elhelyezhető személyek száma 3-tól 16-ig változik. Az otthonban lévő személyek között vannak olyanok is, akik önellátóak és mozgásképesek, de vannak ágyhoz kötöttek is. Az otthon működését 93 százalékban a megyei tanács, 5 százalékban az otthon lakói, 2 százalékban pedig adományokból fedezik” – foglalta össze Nicoleta Molnar ügyvezető igazgató.

Tokay Rozália, a Hajnal negyedi Szent Kamill Otthon igazgatója lapuknak a következőket nyilatkozta: „Az otthon befogadóképessége ötven személy. Az érdeklődők hozzátartozói eljönnek hozzánk, bemutatják a gondozásra szoruló személy egészségügyi állapotát bizonyító orvosi tanúsítványt. Mivel a Magyar Mozgássérültek Társulata a társszervezetünk, ennek tagjai elsőbbséget élveznek. Ezért a Szent Kamill Otthonban általában mozgássérült, illetve halmozottan sérült személyeket gondozunk” – magyarázta az igazgatónő, és hozzátette: szobáik kétágyasak, mindegyikhez fürdő tartozik, s átlag 4–5 ágyra jut egy szakképzett ápoló.

Nálunk csak a keresztényi lelkületű személyek maradnak meg alkalmazásban. Aki nem szeretettel közeledik az öregekhez, az hamar ráun erre a munkára. Konyhai felszerelésünk, amelynek segítségével napi ötszöri étkezést biztosítunk, a legmodernebb. Ami az orvosi ellátást illeti, a háziorvos mellett szakképzett egészségügyi asszisztensek, s szükség esetén bejáró szakorvosok állnak a rászoruló idősek rendelkezésére” – mondta Tokay Rozália. A befizetendő összegre vonatkozóan az igazgatónő kijelentette: nincs megszabott ár, figyelembe veszik a beutalandó személy szociális helyzetét. Az idős személynek nem kötelező a lakását adnia cserébe az eltartásért, ilyesmi csak elvétve fordult elő. „Lakóinkat minden nap látogathatják, csak étkezési és alvási időben nem. A látogatók nem hozhatnak magukkal ételt. A 2001-től működő otthon önellátó. A Méhes utca 49. szám alatti, valamint a Fenesi út 2. szám alatti – főleg használt ruhákat árusító – üzlet bevételeit a Szent Kamill otthon működésére fordítják. Ugyanitt bármilyen mértékű adományt is elfogadnak. Az otthonban a kápolna szentmise és református istentisztelet megtartására egyaránt lehetőséget biztosít. Bővíteni szeretnénk az öregotthont úgy, hogy garzonlakásokat alakítanánk ki, amelyeket az idősek megvásárolhatnak, aztán haláluk után az otthonra maradna.”

Van, ahol lakás ellenében tartják el az időseket

Az Agapé öregotthon a Mócok útja 84. szám alatt található. Fekete Emma adminisztrátortól megtudtuk: olyan hetven éven felüli hölgyeket fogadnak, akiknek nincs rokonuk. Őket lakásuk ellenében tartják el, havi díjat tehát nem kell fizetniük. Nekik mosdókagylóval ellátott egyágyas szobát és közös fürdőszobát biztosítanak, amelyet öt ember használ, mivel az otthon befogadóképessége csupán öt személy. A háziorvos ellátja a betegeket, s ha kell, szakrendelésre küldi a rászorulókat. Látogatni bármikor lehet az itt lakókat, sőt, ha a gondozott személy önellátó, akkor ki is mehet a városba. Ezt az otthont is 2001-ben adták át. Jelenleg még egy hölgyet tudnának fogadni.

Az Irgalmasság Háza Misericordia Egyesület Bágyonban működteti öregotthonát. Sógor Géza, az egyesület elnöke és az öregotthon gondnoka elmondta: 65 év feletti személyeket fogadnak. A bekerülés a gondozandó személy anyagi támogatottságától függ, mivel ha tudja fedezni a havi 1000 lejes juttatást, akár azonnal felveszik, ha nem, akkor várakozólistára kerül. „Jelenleg hat olyan személyt gondozunk, akinek a nyugdíja nem fedezi a költségeket, ezért ki kell azt egészítenünk. Ugyanakkor most elég sok ágyhoz kötött személy van az otthonban, tehát a hasonló helyzetben lévő idősek is várakozólistára kerülnek. A gondozandó személlyel szerződést kötünk. Egyelőre nem fordult elő olyan, hogy valaki felajánlja a lakását, de ettől a megoldástól sem zárkózunk el. Kétágyas szobáink vannak, de ha valaki egyedül akar lenni a szobában, azt is biztosíthatjuk, csak ki kell fizetnie a másik ágyért is a pénzt. Az itt lakókat meg lehet látogatni, illetve levelezés útján lehet velük tartani a kapcsolatot. Háziorvost és állandó ápolói szolgálatot biztosítunk. Az öregotthon tíz éve működik. Jelenleg 22-en laknak itt, a maximális befogadóképesség 35 fő – magyarázta Sógor Géza.

Otthoni idősgondozás állami fizetéssel

Fébé–Idősek Lakóközössége a Tóközi Református Gyülekezetben. 2007-ben nyitották meg
Az idősgondozás másik változata az, hogy a rászoruló idős embert otthonában ápolja egy gondozó, akit a városháza ezért fizetésben részesít. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal sajtóosztályától megtudtuk: ahhoz, hogy valaki otthoni ápolói státust nyerjen el, a követező iratcsomót kell beadnia két példányban a városháza Humán Erőforrás és Jogi Ügyosztályára, minden hónap 15-ig: a gondozói státust igénylő személy önéletrajzát eme státus elnyerésének indoklásával, a családi állapotot és tanulmányokat igazoló iratokat, igazolást a háziorvostól, hogy az illető személy alkalmas az otthoni gondozásra, erkölcsi bizonyítványt, a gondozandó idős személy és a gondozó személyazonossági igazolványának fénymásolatát (melyen jól látszódjon a cím és a kibocsátás időpontja), a gondozó nyugdíjazási határozatát – amennyiben rendelkezik ilyesmivel – vagy a munkakönyvet, számlakivonatot. Az iratokat hétfőtől csütörtökig 11.30–16 óra között, valamint pénteken 11.30–14 óra között lehet beadni a Şt. O. Iosif utca 3 szám alatti székhelyen. A városháza kiküld egy geriátriai szakorvost, aki megvizsgálja a gondozásra szoruló idős személyt.

A intézmény nyilvántartása alapján jelenleg 653-an gondoznak otthon idős személyt, ebből 75–80 százalék egész normával (napi 8 órával) dolgozik, míg a többit részmunkaidőben alkalmazták – a gondozott személy egészségi állapotától függően. A gondozó havi alapbére egyenlő a minimálbérrel, ehhez hozzáadódik a letöltött munkaévekért járó pótlék.

 






További főcikkek


További főcikkek
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap