Antal Karola, a Paprika Rádió műsorvezetője:

Tavaly Csíkszereda mellett szilvesztereztünk, egy hétvégi házban, ahol a délelőtti érkezésünkkor mínusz 12 fok volt. Igen, a házban. Szerencsére a hangulattal nem volt gond, kitartóan ügyködtünk annak érdekében, hogy éjfélkor ne lila szájjal kívánjunk egymásnak boldog új évet. Szívesen emlékszem vissza majdnem minden pillanatra, a szilveszterezés azonban soha nem múlhat el kisebb-nagyobb kellemetlenségek nélkül. Tavaly például egy óvatlan pillanatban a szomszédok kutyája meglépett a sütéshez előkészített hússal. Ettől függetlenül nagyon jól telt, főként a barátaimnak köszönhetően. Szerintem az óév búcsúztatásának és az újév köszöntésének az egyik legfontosabb velejárója a jó társaság, úgyhogy remélem, december 31-én mindenki olyan emberekkel tölti az estét, akikkel igazán jól tudja érezni magát!

Krippán Kinga, a KMDSZ alelnöke:

Hogy a szilveszter legyen különleges és emlékezetes is? Igazi kihívás ezt párosítani. Mesélhetném az elsőt szülők nélkül, amikor a szabadságtól megrészegedve fenyegettük a lakás berendezését, vagy az utolsót a szülőkkel. Amikor apukám kis piros arcú nevetős manóvá vált, és nem értettem, anyukám miért nem szórakozik ugyanolyan jól, mint én. Vagy mesélhetném az utóbbi évekét, amikor rózsaszín elefánttal a fejünkön énekeltük a himnuszt, és sikeresen meg is kevertük a sorokat. A szilveszter azért különleges, mert azokkal az emberekkel töltöm, akik fontosak, és akikkel együtt tervezem a következő évem. Ugyanakkor a szilveszter pont azért különleges, mert a barátaimmal teszünk pontot a múló év végére.

Csepei Zsolt, a Váróteremprojekt mindenkori tagja:

Velem még semmi kü­lönleges nem történt szilveszterkor. Úgy telt mindegyik, mint bárki másnak. Buliztam, főztem, vedeltem, tettem a tűzre, ha hányni kellett, hánytam, ha volt petárdám, ellőttem. Sörös bádogokat fejeltem, üvegeket törtem, egyszer disznót vágtam, krisztust csináltam a részegekből a padlón, vagy éppen kilenckor lefeküdtem dacból. Egyszer tönkretettem egy csúszdát a játszótéren, kivágtam egy almafát, és lerúgtam a WC-kagylót. Ennyi. Teljesen átlagos szilvesztereim voltak: nem szakadt el soha a cérna, mindig emlékeztem az román éjfélre, néha a magyarra is. Egyetlen alkalom van csupán, ami nincs meg. Évszámra sem emlékszem, csak annyit tudok, hogy 2004 és 2006 közötti szilveszter lehetett. Minden információm arról az estéről a levelekből származik, amelyeket a román bíróság kéthavonta küld haza, „Justiţia Română. Prioritate.” felirattal.

Kiss Gábor, az Agnus Rádió főszerkesztője:

Azok a fránya szilveszterek. Csak semmi ijedtség, kedves olvasók, csak semmi ijedtség. Nincs azzal a fránya szilveszterrel semmi gond, csak éppen annyi, hogy sosem azt hozza el, amit szeretnénk. Nem volt akkora nagy buli az első át nem aludt éjszakám, nem emlékszem arra, hogy jobban éreztem volna magam, mint más alkalmakon, sőt határozottan merem állítani, hogy voltak már jobb bulik életemben. És még csak kiemelkedően jó vagy rossz szilvesztereim se voltak, ezért szoktam fránya szilvesztereknek nevezni őket. De hogy tudjátok, még ha hétköznapi is minden szilveszterem, a hétköznapoknak ezernyi csodája van, és ezért szeretem őket, a szilveszterrel együtt.

Könczey Elemér, grafikus:

Könczy portréja és véleménye a szilveszterről alább látható.