label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Napirenden

« Vissza a főoldalra


Ünnep – Karácsony – fekete péntektől a naftalinos dobozig

Létrehozva: 2013. december 24. 03:08

Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök



•   Néhány nappal ezelőtt a város fő utcáján akaratlan tanúja voltam egy idős házaspár nagyon tipikus beszélgetésének: „Itt már semmi sem a régi, minden megváltozott, a város, az emberek, a viselkedés, az egész élet. Torz ez az egész világ, mintha minden a feje tetejére állott volna. Úgy fonákjára – tromfolt a másik. Bizony a kenyér, meg a vizeskifli sem a régi, a tejre sem lehet az íze után ráismerni, no meg az élelmiszerek, a piaci gyümölcs és zöldség, azok a borzalmas ízek, bezzeg régen... Meg tudod – élénkült bele saját mondandójába a másik – a Volvo sem az igazi már, a Volvo se Volvo, mióta a kínaiak belemásztak. Torz ez az egész nyavalyás világ.” Eddig tartott a párbeszéd.

A reggeli sajtószemlében, valahol olvastam egy újságíró vaskos megjegyzését, hogy a „karácsony az, melynek lényege a mai világban torzult”.

Erről jutott eszembe, hogy ahogyan a Volvo már nem is a régi Volvo, s a paradicsom sem az igazi, lehet, hogy a karácsony sem az igazi, az a régi, az a szép, meghitt és eredeti.

Persze, hogy semmi sem olyan, mint régen, Kolozsvár sem a régi „szép város Kolozsvár”, az emberek is mások, a nyelvük, viselkedésük, mentalitásuk és sok-sok minden egészen más. De hogyan is vagyunk azzal az „igazi” Adventtel, Karácsonnyal?

Nekünk, ünnepi igehirdetőknek, karácsonyi szónokoknak kínálja magát az örökzöld, a kézenfekvő klisé, a nagyszerű megváltó gondolat: az eltorzult advent és karácsony vérlázító historiája.

S igazunktól ittasultan lehet ostorozni, dörögni szószékeinkről, hogy ez az elfajult, torz lelkű világ nagy babiloni vásárrá degradálta az egészet, semmiről sem szól itt minden, csak a pénzről, a bevásárlási lázról, eszem-iszomról, rohanásról, ajándékozásról, hamis csillogásról, villogásról. És a nagy fényben észre sem vesszük a jászolbölcsőt, a megszületett kis Jézust. Hit, várakozás, bűnbánat, lelki ráhangolódás, mint keresztyénségünk attribútumai, alig-alig pislákolnak, alig érezhetőek az ünnepen. Mennyire torz ez az egész mesterkélt karácsony. S ha unalomig hajtogatjuk is ezeket, attól még igazunk van.

Persze, hogy túlzás, amikor már november elején elkezdődik az adventi vásár, vagy november végén Nagyszeben főterén kigyulladnak a karácsonyfa fényei. Torz az, ahogyan a Black Fridaynak nevezett „karácsony-előzetesben” emberek százezrei taposták halálra egymást az áruházak, mallok lépcsőin egy-egy szükségtelen, leszállított árú kacatért. S mára már az sem a régi karácsony, ha módosabb emberek wellnessekben álmodnak valami karácsonyi kényeztetést.

Van azonban itt ebben a látványos torzulásban valami, amit alig-alig, vagy egyáltalán észre sem veszünk, de ami legalább annyira torz és káros, mint amit karácsonyi diskurzusaink során oly tudatosan, prófétai vehemenciával, tüzes hittel ostorozunk.

S ez a valami talán azon „igazakról” szól, akik helyesen, tisztességesen, lelkiekben élik meg az adventet, a karácsonyt. Akiknek igazi örömhír a vásáros-ajándékozós őrülettel szemben az, hogy érkezik az Úr, hogy „Velünk az Isten”, hogy megszületett a Megváltó.

Akik adventre, karácsonyra egy karikacsapásra megváltoznak, akik ha eddig haraptak, rúgtak, tapostak, gyűlöltek, most mint egy varázsszóra teljes metamorfózison esnek át. Angyalokká lesznek: adventben és karácsonykor tudják, hogy az első a lelki, a hitbeli élmény, a ránk törő szeretetérzés, hogy jónak lenni jó. Hirtelen észreveszik a köztünk élő nyomorultakat, nélkülözőket, a betegeket, a szenvedőket. Ilyenkor megtalálják a templomokat, kórházakat, idősotthonokat, árvaházakat, hajléktalanszállókat, és ott vannak a szeretet harcos barikádjain, világmegváltó tetteikkel. Kegyetlenül meg tudnak hatódni egy-egy jól célzott prédikációtól, egy-egy andalító karácsonyi énektől, szívhez szóló lírai ömlengéstől, a jászolban fekvő Kisded kiszolgáltatott ártatlanságától, de főleg saját jóságuktól. Mert ők is tudják, hogy adventben, karácsonyban első a lelki érték, a szív ünnepe. Jónak lenni jó, s bizony aludjon el már az a kutya lelkiismeret, s letudva minden erkölcsi kötelesség.

Mintha csak ilyeneknek volna kitalálva az egész szépséges színjáték, a szeretet ünnepe. Mennyire lehet ilyenkor szeretni, jó lenni, áhítatoskodni!

Harangszó, templom, család, fenyőillat, felejthetetlen közös vacsorák, fehérbe öltözött lelkek – hát nem csodálatos ez az ünnep? Hát nem megéri évről évre ezt újra és újra eljátszani?

Az én gondom ezzel az egésszel csak egy. Ha egyszer vége az ünnepnek, ha legördül a függöny, ha elmúlik karácsony, akkor máris naftalinos dobozba kerül a hit, a szeretet, a segítő jóság, az áhítat, az ünneplőbe öltöztetett lélek, mint valami régi levetett báli jelmez, vagy hibernálásra ítélt karácsonyfadísz? Kidobunk mindent a szívünkből, mint az elszáradt fenyőfát? S visszatérünk a mindennapokba rúgni, harapni, könyökölni, gyűlölni, ahogy annak előtte, mert jónak lenni nem muszáj egész évben, mert elég mindenre egy ünnep?

Visszatérve az ünneptelen hétköznapokba, visszaváltozva régi önmagunkká, egykedvűen, kiüresedve sodródunk. Szívünk-szemünk már nem lát sem Istent, sem embert, és minden marad a régi, mert egyszerűen ilyen ez a kutya élet. Pedig más lenne ez a világ, ha a lényeg, hogy „Velünk az Isten”, nem egy ünnep mottója, hanem megélt mindennapjaink része lenne.

Ady sorait idézi emlékezetem: „Golgota nem volna/Ez a földi élet,/Egy erő hatná át/A nagy mindenséget./Nem volna más vallás,/Nem volna csak ennyi:/Imádni az Istent/És egymást szeretni…/Karácsonyi rege/Ha valóra válna,/Igazi boldogság/Szállna a világra.”

Áldott karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új esztendőt kívánok!






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap