label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Multidezo

« Vissza a főoldalra


A két kolozsvári honvéd vértanú

Kolozsvár – közelről
Létrehozva: 2013. november 12. 04:53

Asztalos Lajos

A Zsilvölgyi (Jiului) utca mostani vége. Parajdi József a sírhelyt jelölő, talán az 1990-es évek végéig meglévő egykori kettős sírkő helyén áll - A SZERZŐ FELVÉTELEI
A Zsilvölgyi (Jiului) utca mostani vége. Parajdi József a sírhelyt jelölő, talán az 1990-es évek végéig meglévő egykori kettős sírkő helyén áll - A SZERZŐ FELVÉTELEI
FOLYTATÁS NOVEMBER 5-I LAPSZÁMUNKBÓL


Nyugvóhely

Lénárt Dénes ma is emlékszik arra a helyre, ahol a két honvéd vértanúnak a Tóköze keleti peremén – a vasútvonal nyugati oldala közelében –, a kivégzésüket és sírjukat jelző kő állt. 1949-ben megemlékeztek Tamás András és Sándor László kivégzésének századik évfordulójáról és kisiskolásként Lénárt Dénes is részt vett ezen a rendezvényen. A kő feliratát látta ugyan, de szövegére nem emlékszik.

Ekkor megkoszorúzták – a néhány éve megnyílt Selgros bevásárló központhoz közeli – sírjukat. A szamosfalvi tanító és a református lelkész vezetésével az iskolások is jelen voltak, és virágot helyeztek el az akkor még álló feliratos, nagyobb kőbe, más vélemény szerint betontömbbe foglalt sírkőre.

Az 1960-as években a területet parcellázták. Nem sokkal később kezdték építeni itt, az idáig nyúlt Zsilvölgyi utca (Jiului) végén, az első házakat. Lénárt Dénes szerint valószínűleg ekkor tüntették el a síremléket. Mint nemrég kiderült, csak később, 1995 után.

Az egykori sírhely megkeresése

Orosz Ferenc 1933-ban közölt írása nyomán szerettem volna megkeresni a sírt. Megemlítettem Lénárt Dénesnek, aki 1949-ben iskolásként járt ott. 2011 májusában ismét elment arra a helyre. Ezt követően, többszöri beszélgetésünk után, 2011. augusztus 3-án fölkerekedtünk, hogy Tamás András és Sándor László kivégzésének egykori helyét és sírját, pontosabban ezek lehetséges helyét, fölkeressük.

A Tóköze nyugati szélén, a vasútvonaltól légvonalban mintegy 160–170 méterre, a Zsilvölgyi (Jiului) utca végén, az 58A szám alatti ház – melynek keleti oldala a Lófő (Oargă) utca 8A –, Bali Mihail nevű lakója, 1992-ben vásárolta meg a telket. Ezen a területen most a háza áll. Innét, az utca végéről, a 3–4 méteres magaslat széléről, lépcsőkön lehet leereszkedni a Lófő utcára.

A három nyíl a Bali Mihail háza alapjához szükséges gödör szélét jelzi, melynek beomlásakor a két csontváz felszínre került

Bali Mihail, a tulajdonos, 1995-ben kezdte el háza építését. Mint mondta, előzőleg el kellett távolítani a telekről azt a követ, amit ő a város határkövének gondolt. Arra nem emlékszik, volt-e rajta felirat. Először a mostani udvarra, az ő udvarára tolták, majd az utca végének túlsó, bal oldalára. Az ottani tulajdonos nemrég keríttette be telkét. Mikor 2011. május végén Lénárt Dénes ott járt, a kerítés még nem volt meg.

Az utca jobb oldaláról, Bali Mihail telkéről az ugyancsak a Lófő utcára szakadó, a szemben, az utca bal oldalán levő telekre tolt követ, az itt álló ház nem régi építésekor, a szakadásba taszították. Most ott van, a bokrokkal részben benőtt omlásban, ahol föld meg gyom borítja.

Parajdi József másképp emlékszik

A Zsilvölgyi utca egyik régi lakója mást mond. A 47. szám alatti Parajdi József 1960-tól lakik itt. Akkoriban, gyermekkorában, az utca mai végén, még puszta területen, a mostani úttestnek majdnem a közepén, nagy, faragott, négyszögű kőtömb állt, rajta egy kisebb, ugyancsak négyszögű kő. Arra nem emlékszik, volt-e rajta felirat vagy sem. Ekörül játszottak, kergetőztek a gyerekek. A Zsilvölgyi utca akkor még nem rúgott ki idáig, csak a Kőmíves Kelemen (Meşterul Manole) utcáig. A szakadás alatt, a Lófő utca (Oargă) helyén füves terület nyújtózott, itt rúgták a labdát.

A kisebbik kő egy idő után eltűnt. Parajdi József nem emlékszik, mikor. Amint mondta, a nagyobbik követ valóban eltolták helyéről. De nem Baliék mai udvaráról, mert soha nem volt ott, mert az utca megközelítőleg közepén állt, majd letaszították a szakadásba. Minden bizonnyal most is ott van.

Csontok, rendőrök,régészek

1995-ben az utca végén, a Zsilvölgyi utca végéről a Lófő utcára ereszkedő lépcsőtől néhány méterrel jobbra, hozzáláttak Bali Mihail háza alapjának ásásához. Amint Parajdi József mondta és mutatta, a két vértanú sírja fölötti kettős kő ettől néhány, mintegy nyolc-tíz méterre, majdnem az úttest közepén állt.

A ház alapjának kiásott gödör széle az esőtől megázott és beomlott. Ekkor a földből egy koponya, majd több csont került elő. Egyik gyerek, amint Parajdi József mondja, kezében a koponyával föl-alá szaladgált az utcában. Ezután kiszállt a rendőrség, és keresni kezdték az egyik, időközben eltűnt koponyát. Parajdi József arra nem emlékszik, végül megtalálták a koponyát vagy sem.

A vizsgálat nyomán valószínűleg kiderült, nem bűnügy áldozatáé volt a koponya, mert a házépítő szomszéd, Bali Mihail szerint hamarosan kijöttek a régészek. Feltárták a sírt. Ecsettel, óvatosan takarították le a csontokat. Ő csak egy csontvázra emlékszik. Nem tudja, kitől származott. Szerinte a második világháború idején lövészárok húzódhatott a telkén, s az ott elesett katona csontváza került napvilágra.

Lénárt Dénes a Tóköze keleti peremének széle alatti omlásba taszított nagyobbik kő valószínű helyét mutatja

Ezzel szemben Parajdi József határozottan két csontvázra emlékszik. Mégpedig azért, mert két koponya és négy lábszárcsont került elő. Mint mondta, két feje és négy lába csak két embernek lehet, nem egynek.

Az emberi maradványokat végül műanyagzsákba csomagolták és elvitték – valószínűleg a Régészeti Intézetbe. Jó lenne megtudni, mi lett a sorsuk. Gergely Balázs régész úgy véli, kevés a valószínűsége annak, hogy megőrizték őket. Ennek ellenére ezt pontosan meg kellene tudni.

A kivégzés és a sír valószínű helye

Minden jel arra utal, hogy 1849. október 18-án valóban itt volt a kivégzőhely, ahol Tamás András és Sándor László életét vesztette. És itt a két kővel megjelölt sírjuk, melyet Orosz Ferenc 1933-ban megjelent könyvében említ.

A csíki honvédegylet a kivégzőhelyet gonosztevők vesztőhelyeként említette. Több mint valószínű, a kivégzés után szárnyra kelt alaptalan híresztelésnek köszönhetően. És Kolozsvár ismeretének hiányában. Mert itt nem volt vesztőhely. A halálra ítélteket ugyanis az 1848. évi forradalomig a Holdvilág utca (Marinescu) végéhez közeli, Gyep utcából (Pajiştei) nyíló Gödrös utca (Gropoasă, Colibiţa) végében, a Hajnal utca (Zorilor) elején, a Gyep utca fölött magasló Akasztófa-dombon, másképp Agyagdombon végezték ki.

1849 októberében a császári hatóság minden valószínűség szerint azért választotta ezt a távoli, a szamosfalvi országúttól délre lévő, félreeső kis magaslatot, mert ez akkor minden lakott helytől messze feküdt. Itt elkerülhető volt bármilyen zavargás. Ezt a jól áttekinthető környékű, ellenőrizhető helyet senki sem közelíthette meg észrevétlenül, a katonaság tudta nélkül, s itt zavartalanul végrehajthatták az ítéletet.

A gonosztevők itteni vesztőhelyéről szóló híresztelést azután mások is átvették. Egy román szerző, például, azt állítja, hogy a két vértanú négy román foglyot végeztetett ki ezen a helyen, majd az osztrák császári tábornok, Urban, „háborús bűnösként” ítéltette el, és ugyanitt akasztatta fel őket. Állítása teljesen alaptalan, téves, mert mint tudjuk, Tamás András és Sándor László Székelyföldön harcolt. Egyikük sem járt itt, míg a szabadságharc vérbefojtása után Kolozsvárra nem hurcolták, és ki nem végezték őket.

Emlékoszlopuk mostani helyreállítása után a tisztesség megkívánja vagy éppenséggel megköveteli, hogy az utókor most kiderítse földi maradványaik hollétét, végső nyughelyre tegye őket, továbbá kivégző- és sírhelyük ismeretében, ezeket illő módon megjelölje.

FOLYTATJUK






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap