Hory Farkas 1813. október 31-én, a reformáció ünnepén született a Szabolcs megyei Kótajon, terebesi Hory András birtokos nemes és Rácz Zsuzsanna hetedik gyermekeként. Édesapját korán elvesztette, édesanyja nyolc árva gyermekével Tasnádra, majd Nagykárolyba költözött. Hory középiskolai tanulmányait 1823 és 1830 között a zilahi református kollégiumban végezte, majd Kolozsváron a Farkas utcai református kollégiumban folytatta felsőbb filozófiai, jogi és teológiai képzését.

Lelkészi pályáját pontosan nem tudjuk hol kezdte, életrajzírója, Versényi György azt írja, hogy kolozsvári tanulmányai befejezése után Szilágysomlyón lett rektor rövid 3 hónapig, míg Szinnyei József A magyar írók élete és munkái című művében kolozsvári segédlelkészként szerepel ebben az időben. Lehet, hogy mindkettő valós adaton alapul, a döntő momentum azonban életében 1840. október 4-e, amikor magyargyerőmonostori pappá választották. Szinnyei, az előbb említett munkájában a következőképpen írt Hory monostori működéséről: „Hívei a gyenge hivatali előde alatt a templomból egészen elszokva, anynyira eloláhosodtak, hogy egymással való társalkodásukban is e nyelvet használták. A fiatal pap nagy buzgósággal fogott a mentő munkához; nagy fáradsággal és hosszas küzdéssel sikerült végre híveit visszamagyarosítania. E nemes mentő munkában hűséges segítő társa volt borosnyai Aumüller Rozália, kivel 1842-ben esküdött meg.” Az idézett méltatás első mondata talán ha túlzó is, jól mutatja, hogy Horyt milyen komoly feladat várta a kalotaszegi faluban. Hogy a hitéletet néhány év alatt megújította költői hangú prédikációival, azt mi sem igazolja jobban, minthogy Gyerőmonostor gyönyörű Árpád-kori templomában 1846-ban a régi karzatot bővíteni kellett. Az 1840-es évek családi életében is fontos időszakot jelentettek számára, hiszen ekkor születtek sorban gyermekei. Öt gyermeke közül három élte meg a felnőttkort, és kettő közülük jelentős szerepet játszott a kiegyezés utáni évtizedekben. Béla fia, akinek keresztapja Vörösmarty Mihály volt, Kolozs vármegye árvaszéki elnöke, a Kolozs vármegyei Takarékpénztár és a Kolozsvári Kereskedelmi Bank alapítója és igazgatósági elnöke lett, Etelka lánya, Gyarmathy Zsigáné pedig a korszak elismert írónőjeként, „Kalotaszeg nagyasszonyaként”, a varrottas „felfedezőjeként” és világhírre juttatójaként vált halhatatlanná.

Síremlékét nem véletlenül díszíti lant

Hory Farkas már fiatal korában a kolozsvári református kollégium neves költője és szónoka volt. Versei először az Athaeneum és a Remény című lapokban jelentek meg 1840–41-ben. Később, a pesti Vasárnapi Ujság c. hetilapban is jelent meg verse, majd 1858-ban Kolozsvárt gyűjteményes verseskötete. Emellett számos költeménye és színműve maradt kéziratban. Hory Farkas több hírlapi cikket is írt erdélyi és pesti újságokban. Például a Hazánk és a Külföld című lapban 1867–68-ban ő tisztázta Vasvári Pál sírjának pontos helyét.

Magyargyerőmonostor neves lelkésze hazaszeretetéről is híres volt. 1848 márciusában például Monostor piacterén szép beszédet tartott, majd amikor megalakították a faluban a nemzetőrséget, őt választották annak kapitányává. A jobbágyfelszabadítás emlékére a cinterem falába emléktáblát készíttetett. Vasvári Pál mielőtt végzetes útjára elindult, utoljára Monostoron, nála szállt meg. Hory Farkas ebben a nehéz, polgárháborús időszakban megvédte a falu román papját és gyülekezetét, amit nem sokkal később a románok is viszonoztak, amikor a császáriaktól meg kellett menteni Horyt. A szabadságharc leverése után mindenesetre vizsgálat alá került, de nem tudták elítélni, mert időben mindent megsemmisített, ami kompromittálhatta volna. A házkutatá­sok sem félemlítették meg, bátran rejtegetett ezután is bujdosó honvédeket. Családjában később is virágzott a Kossuth-kultusz.

Hory Farkas egyházi szónokként is nagy elismertségre tett szert. Temetéseken, egyházi nagy ünnepeken vagy nemzeti ünnepek alkalmával a díszszónok mindig ő volt. Egyházában becsülve kiváló emberségét és tehetségét 1853-ban tanácsbíróvá, 1858-ban aljegyzővé, végül 1868-ban főjegyzővé választották. 1863 és 1871 között állandó résztvevője volt az egyházkerületi zsinatoknak és közgyűléseknek. Kedveltek voltak zsinati alkalmi poémái, melyek humorával fel tudta frissíteni munkában kifáradt paptársait. Feleségének 1869-ben bekövetkezett halála azonban megtörte, egyre többet betegeskedett, végül félévi szenvedés után 1872. október 25-én hunyt el. Hory Farkas a magyargyerőmonostori református templom cintermében nyugszik, szép márvány obeliszk alatt, melyet nem véletlenül egy lant díszít.