label_szabadsag
1 USD 3.89  1 EUR 4.58  100 HUF 1.51
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Totyogo

« Vissza a főoldalra


Ki a járókából: bukfencezni, fára mászni, elesni!

Tótszöllősy Tünde mozgásfejlesztő pedagógus, inkluzív tanárral a korai fejlesztésről
Létrehozva: 2013. október 12. 05:05

DÉZSI ILDIKÓ

„Apa pörgesse, dobhassa fel a gyereket!”
„Apa pörgesse, dobhassa fel a gyereket!”
A természetes mozgás a megfelelő korai idegrendszeri fejlődés alapja – véli Tótszöllősy Tünde mozgásfejlesztő pedagógus, inkluzív tanár, aki szerint nem véletlen, hogy a napjainkra jellemző mozgásszegény környezet egyre több tanulási problémás és viselkedészavaros gyermeket eredményez. A harminc éve mozgásfejlesztőként tevékenykedő pedagógussal Kolozsváron beszélgettünk, ahol a primitív reflexek megmaradásának következményeiről és a korai fejlesztés lehetőségeiről tartott előadássorozatot és gyakorlati bemutatót pedagógusoknak és szülőknek.


– Hogyan került kapcsolatba a mozgáspedagógiával?

– Porkolábné Balogh Katalin pszichológus, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem adjunktusa 1984-ben indította a tanulási nehézségek okait kutató kísérletét óvodánkban. Így kerültem a kutatócsoportba a mozgás, egészséges életmód témafelelőseként. A tízéves kutatómunka eredményeit a Kudarc nélkül az iskolában című könyvben összegeztük, amelyben valamennyi részfunkció-zavar játékos fejlesztése megtalálható. A mozgásfejlesztés pl. segíti a testséma kialakulását, ami nélkülözhetetlen a térben való tájékozódáshoz, ezért a betűk felismeréséhez elengedhetetlen. Az egyensúlyfejlesztés a finommotorika (grafomotorika) kifejlődésének alapja. A látásfejlődés 5 részterülete is problémát okoz az olvasás-írás tanulásakor. Ha nem alakul ki a gyermek perifériás látása, amit a fogó játékok, labdás csapatjátékok kiválóan fejlesztenek, csak szótagolva tud majd olvasni.

– Hogyan mélyült el a speciális mozgásfejlesztés, a primitív reflexek irányába?

– Ismereteimet tovább bővítendő elvégeztem a fejlesztő, majd az inkluzív pedagógia szakot az ELTE mesterkurzusán. A speciálisabb primitív reflexekkel a Tervezett Szenzomotoros Tréning (TSMT), Delacato és Kulcsár Mihályné akkreditált tanfolyamain ismerkedtem meg. Itt kaptam választ azokra a sikertelen fejlesztéseimre, ahol sokkal mélyebben, az idegrendszer általános éretlensége miatt nem tudtunk eljutni a tanulási képességek fejlesztéséig.

– Mit jelent az inkluzív (befogadó) pedagógia meghatározás?

– Az inkluzív pedagógia minden nevelési módszert magába foglal, ami elősegíti a speciális és általános tanulást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy normál fejlődésmenetű tanulók közé integrálják a speciális igényűeket, legyenek azok vak, süket, mozgássérült stb. vagy autisztikus gyermekek. Tanulmányok igazolják, hogy a valós életbe történő beilleszkedés jóval sikeresebb az így integrált gyermekek esetében. Egyéni elbírálás tárgya, hogy melyik személyiségű gyermek alkalmas erre. A hiperaktív és tanulási zavarral küzdő gyermekek kis létszámú csoportokban tudnak jól teljesíteni, hiperaktívak szegregált (azonos probléma alapján válogatott tanulócsoportok) viszonylatban teljesen reménytelenek, megsokszorozzák a problémát, tehát integrálni kell őket.

Az írása rémes, izeg-mozog

– A pedagógusok többsége elzárkózik az ilyen zavarban szenvedő kiskorúak fejlesztésétől...

– Valószínűleg azért választottam őket, mert rengeteg sikerélményem volt ezen a területen. Láttam bennük fantáziát, értelmesek voltak a maguk sajátos módján. Nem szabad őket elveszíteni. Eleinte mindegyikük nehezen megközelíthető, de ha megértően viszonyulunk hozzájuk, ismerjük a hiányosságok kezelhetőségét, a primitív reflexeik felülírását, fokozatosan változnak, az eredmények csodálatosak. Egy „vérbeli” pedagógus szereti a kihívásokat. Ők igazi kihívások!

Természet diktálta mozgások gyakorlásával felnőni

– A primitív reflexek hogyan befolyásolják a tanulást, a viselkedést?

– A reflexek kihatnak a viselkedésre, a tanulásra. Például a csecsemőkorból visszamaradt szopóreflexnek köszönhető a cigarettázó felnőtt. Megléte a kezek ügyetlenségét eredményezheti, nem tud függetlenedni a száj és a kéz mozgása. Az írás közben tapasztalható szájmozgatás is ennek a reflexnek a hatása. A gyermek ilyenkor képtelen a kezek irányítására, mindent lever, összemaszatolja magát evéskor, az írása rémes, olvashatatlan. A tónustalan gyermek (TLR reflex) teljes testben ernyedt, rossz a tartása, gyenge a keze, nehezen hadra fogható, ún. „lusta” tanuló, de ez nem az a lustaság! Mozgással kell helyreállítani az idegrendszer éretlenségét. A szimmetrikus tónusos nyaki reflex (STNR) az egy helyben való nyugalmi állapot elérését nehezíti ülő helyzetben. Az, hogy felnéz a táblára, majd vissza a füzetére, óhatatlanul előhív egy reflexet, ami a kezet vagy a lábat hozza mozgásba. Hogyan tudhat egy ilyen gyermek figyelni az iskolában? Ha megmarad a noro-reflex, szorongást, kapcsolatteremtési nehézségeket, sőt a szeretet elfogadásának képtelenségét is eredményezheti. A galantreflex megléte vizelet-, sőt széklettartási nehézségeket idézhet elő. Mindezek a reflexek egy általános idegrendszeri éretlenség jelei, ezek a gyerekek potenciális tanulási zavar-hordozók lehetnek.

„Muszáj” négykézláb mászni?

Carl. H Delacato állította össze elsőként a fejlesztő gyakorlatokat. Alapvetően a létező összes támaszgyakorlat, támaszugrás, természetes csúszó-mászó mozdulat, járások alkalmazhatók. Az egyensúlyfeladatok az agy két féltekéjének kapcsolatában, így a koncentrálásban is segítenek. Egyik felelős a formafelismerésért, a másik a szövegértésért, egyik a térbeli tájékozódásért, másik a beszédért. Az agyféltekék közötti kérges testen át – amely az információkat továbbítja a két félteke között – rengeteg idegpályának kell bekötődnie a megfelelő működéshez. Ha kimarad csecsemőkorban a négykézláb mászás, beszűkül ez a kérges test, és nem lesz hely az idegpályáknak (Galaburda). Ezért hangsúlyozzák a fejlesztő pedagógiában, hogy vissza kell térni a természetes támaszgyakorlatokhoz (csúszás, kúszás, mászás fejlesztéséhez), mert ez elengedhetetlen a két félteke megfelelő kommunikálásához.

A mai rohanó világban nem azt adjuk a gyermekeinknek, amire szükségük van. Ha például egy 6-8 hónapos gyermekecske dobálni kezdi a játékait, megszidjuk, holott örülni kéne, hiszen a fogó reflexet így írja fölül. Lassan elfelejtjük, mire van szüksége a gyermekeknek fejlődésükhöz, mert nincs kapcsolatunk a nagyszülőkkel, akik ugyancsak a nagyszüleiktől tanulták a gyermeknevelés csínját-bínját. A csipkedő, höcögtető, dülöngéltető, forgató, pörgető népi gyermekmondóka a mozgásélmények tárházát adja – de ma már az aggódó édesanya rászól az apára, ha játékból feldobja, netán pörgeti gyermekét.

Több népcsoport egyéves koráig le se teszi a földre a gyereket, a testén hordja, hogy onnan kapja a mozgásingereket. A mieink járókában, kiságyban, babakocsiban cseperednek, csak egyoldalú, szegényes mozgásingereket kapnak. Afrikai néptörzsek gyerekeinek, akik pici csecsemőkortól a szülők hátára kötve nőnek föl, sokkal érettebb az idegrendszere civilizáltabb európai kortársaikhoz képest. Ez is bizonyítja: a születés utáni szenzitív, fogékony időszakban az idegpályák a mozgásingerek hatására keresnek kapcsolatokat, összekapcsolva a két féltekét.

– Hogyan lehet a csecsemőkorból visszamaradt reflexeket kigyomlálni?

– Egyre több mozgásterápiás megoldás van ezekre az esetekre. Valamennyi a Delacato-féle mozgásokon alapul. Az eredeti változat kifejezetten speciális, pontosan meghatározott gyakorlatokat tartalmaz, ezek iskoláskorú gyermekek számára a legalkalmasabbak. A kisebbekkel játékosabb, egyszerűbb, de specialitásukat megőrző feladatsorokat gyakoroltatunk.

A TSMT ritmikus mozgásokkal, billegésekkel, hintáztatással indítja a fejlesztést, majd bővül a mozgássor rengeteg természetes támaszgyakorlattal, támaszugrásokkal, szökdelésekkel.

Az Alapozó terápiák elnevezésű program szintén a Delacato-gyakorlatok sokszínű választékát dolgozta ki különböző korosztály számára. A Szenzomotoros Integrációs Terápia (SZIT) Jean Ayres amerikai pszichológus munkásságát követve a gyermekek öngyógyító képességére épít. A terápia feltételezi, hogy a tudatosan kikészített eszközök közül a gyermek idegrendszeri fejlettségi szintjének legmegfelelőbb eszközöket és mozgásformát választja ki. Ezeket szabadon gyakorolhatja, miközben a terapeutával megbeszélheti élményeit.

Az önvédelem alapja az esés

– Mit tehetnek a szülők?

– Hagyják a gyermekeket természet diktálta mozgások gyakorlásával felnőni. Bukfencezzenek, pörögjenek a hegyoldalban, fussanak, ugorjanak árkot, másszanak fára, Tarzan módjára lengjenek. Lehessen kötelezően sokat esni! Az önvédelem alapja az esés, ne sérelemként éljék meg a gyerekek és ne bajként a felnőttek. Járjanak sokat a természetben, tapasztalják meg a nagy kiterjedésű teret, ne csak a négy fal közé legyenek bezárva.

Nagyon hosszú átnevelésre van szükség ahhoz, hogy a szülők változtassanak nevelési szokásaikon. Végül is mindenki jót akar a gyerekének, mindenki meg van győződve nevelési módszereinek helyességéről. Erről lebeszélni pedig nem lehet úgy, hogy a fejéhez vágjuk: rosszat tesz, hanem el kell kezdeni finoman rávezetni a helyes útra, ötletekkel segíteni az átállást.

Az óvoda lehetne az első szint, ahol hatni lehet a szülők nézeteire. Ha tapasztalhatnák, mennyi óvodában tanult mozgásforma lehet a gyermek számára örömforrás, ezekkel a mozgáslehetőségekkel jutalmazhatnák gyermekeiket. Az első fontos lépés lehetne az óvodai mozgáslehetőségek bővítése. A heti egy alkalommal megtartott közös mozgásóra mellett pl. lehet tanulni görkorcsolyázni, télen korcsolyázni. A kerékpározás előkészítéseként futóbiciklikkel gyakorolni az egyensúlyi helyzeteket. Természetesen ezeket a lehetőségeket a szülők otthon is alkalmazhatják!






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap