Amint az Egyházi Törvénykönyv előírja: „A római kúria és a Vatikán Állam központi hatóságainak vagy más állandó intézményeinek élén álló bíboros atyák, akik hetvenötödik életévüket betöltötték, szíveskedjenek benyújtani hivatalukról való lemondásukat a római pápának, aki minden tényező megfontolása után fogja meghozni döntését.” (354. kánon). Ennek szellemében Ferenc pápa nemrég elfogadta Tarcisio Bertone bíboros államtitkár lemondását, aki decemberben tölti be 79. életévét. Ugyanakkor arra kérte a bíborost, hogy október 15-ig teljes jogkörrel töltse be tisztségét.

Ferenc pápa augusztus 31-én Pietro Parolin érseket nevezte ki új államtitkárnak. A Vatikán miniszterelnöki feladatkörét betöltő érsek 58 éves, Velence tartományban született 1955. január 17-én. Jelenleg Venezuelában szolgál apostoli nunciusi (nagykövet) minőségben. Diplomáciai szolgálatot teljesített Nigériában és Mexikóban is, korábbi államtitkársági munkája idején Vietnammal, Izraellel és Kínával foglalkozott. Ő lesz a pápa első munkatársa, annak ellenére, hogy még nem bíboros.

Ugyancsak augusztus 31-én Ferenc pápa megerősítette hivatalában az államtitkársági helyettest, Giovanni Angelo Becciu érseket (belügyminiszteri munkakör), Dominique Mamberti érseket, az államközi kapcsolatok titkárát (külügyminiszteri munkakör), a romániai viszonyok alapos ismerőjét és altitkárát, Antoine Camilleri prelátust; Georg Gänswein érseket (XVI. Benedek pápa volt különleges titkárát), a Pápai Ház Prefektúrájának prefektusát, valamint Peter Weels prelátust, államtitkársági tanácsost.

Pietro Parolin érsek a Vatikáni Rádióban elhangzott nyilatkozatában kifejezte mély és szeretetteljes háláját a pápának a személye iránt tanúsított meg nem érdemelt bizalomért. Hangsúlyozta: teljes készséggel kíván együttműködni a Szentatyával Isten nagyobb dicsőségére, az Anyaszentegyház javára, az emberiség előrehaladása és békéje érdekében, azért, hogy az emberiség rátaláljon élete és reménysége értelmére. Köszönetet mondott XVI. Benedek visszavonult pápának, aki püspökké szentelte, megemlítette az Államtitkárságot is, amely éveken át otthona volt. Nyilatkozatát ezekkel a szavakkal zárta: „Nagy izgalommal, ugyanakkor bizalommal és derűvel állok elébe új feladatomnak, amellyel az Evangéliumot, az Egyházat és Ferenc pápát szolgálom majd, készen arra, hogy amint a pápa kérte, kezdettől fogva előrehaladjak, építsek és megvalljam a hitet.”

A római kúria, amelynek segítségével a pápa az egyetemes egyház ügyeit intézi, és amely az ő nevében és tekintélyével látja el feladatát az egyházak javára és szolgálatára, a Pápai vagy Államtitkárságból, az egyházi közügyek tanácsából, a kongregációkból, a bíróságokból és egyéb intézményekből áll. Az Államtitkárság (Pápai Titkárság) hatáskörét nehéz meghatározni: kiterjed mindazokra a feladatokra, amiket a pápa rábíz. Vezetője az Államtitkárság és az Egyházi Közügyek Tanácsa vezetésén kívül egy időben a Vatikán állammal foglalkozó bizottság elnöke is, ezenkívül tagja a Hittani és a Püspöki Kongregációknak. Ő illetékes abban, hogy amikor jónak találja, összehívja a kongregációk bíboros prefektusait, hogy egyeztesse munkájukat, hasznos információkat és megfelelő tanácsokat nyújtson nekik és kapjon tőlük. A római kúriának tehát egyetlen olyan fontos szervezete sincs, ahol ne hallathatná a hangját. Persze ez senkit ne tévesszen meg, mert ez a hang mindenekelőtt a pápa elképzeléseit tükrözi, akitől a bíboros államtitkár összes hatalmát kapja, akinek hűségesen számot ad a különböző hivatalokban végzett tevékenységről, miközben megkapja tőle a sokrétű szolgálatához szükséges útmutatásokat.

VI. Pál pápa 1967. augusztus 15-én kibocsátott Regimini Ecclesiae universae kezdetű bullájában az Államtitkárságot a római kúria szerveinek élére helyezte, II. János Pál pápa pedig 1988. június 28-án publikált, Pastor Bonus kezdetű apostoli konstitúciójában rendelkezett a római kúria általános megreformálásáról.

A Segretaria Status (Államtitkárság) fontos és bonyolult ügykörével egy államfő magánkabinetjére és egy kormány általános titkárságára emlékeztet. Két szekcióra tagolódik: általános ügyek titkársága és az egyes államokkal kapcsolatos ügyek titkársága. Mellettük az Államtitkárság munkáját segíti a „bíborosok és püspökök tanácsa” is. Képletesen szólva olyan, mint a pápa szeme, szíve és karja. Feladatainak kiterjedt és összetett voltát jelzi az is, hogy kapcsolatban áll az egész világgal.

A Szentatya levelezése például napjainkban már olyan nagy méreteket öltött, hogy az Államtitkárságnak egyik legnagyobb elfoglaltságát nyújtó feladata, hogy válaszoljon rájuk és megfelelő módon intézze el a hozzá érkező számtalan levélben kért vagy közölt dolgokat. A nemzetközi személyzet angol, francia, lengyel, német, olasz, portugál, spanyol „nyelvi szekcióra” oszlik, melyeknek az a feladatuk, hogy megválaszolják a postát és előkészítsék a nagyszámú okmányt.