Tóthfalussy Béla 1928. június 11-én született Szatmárnémetiben. Régi nemesi család leszármazottja, a család a nemességet 1649-ben szerezte, melyben a bihari és szatmári előnév is szerepelt. Tanulmányait az elemi iskola elvégzése után a Szatmárnémeti Református Kollégiumban folytatja, majd a bécsi döntés után elvégezte a magyar Postatiszti tanfolyamot Nagyváradon. Pár hónapos postai munka után, amikor Erdélyt visszacsatolták Romániához, folytatja tanulmányait a Szatmárnémeti Kereskedelmi Gimnáziumban, ahol 1948-ban érettségizik. Szülővárosában helyezkedik el, az Unio gyárban könyvelőnek. Innen viszik katonának Ploieşti-re, ahol kihasználják érettségijét, rábízva társai politikai oktatását és a faliújság működtetését. Leszerelés után visszamegy az Unio gyárba, majd hamarosan diplomataképzésben vesz részt Bukarestben. A Külkapcsolatok Intézetének elvégzése után a budapesti Román Nagykövetségre nevezik ki, először protokoll főnök, majd konzul.

Az újságírói, szerkesztői pályafutását a bukaresti rádiónál kezdte (1959–1969), majd a román televízió bukaresti magyar szerkesztőségében folytatta (1969–1972). Közben beiratkozott a bukaresti Pedagógiai Főiskolára, ahol (1966–1969) történelem–földrajz szakos tanári diplomát szerzett, majd a történelem szakon tanult tovább, újabb diplomát szerezve, és időközben a román magyar fordítói minősítést is megkapta.

A román televízió magyar adásánál egyrészt szerkesztőségi főtitkári munkát végzett, másrészt kitanulta a televíziós szakmát és járta az országot, több figyelemre méltó tévéfilmet készített. A filmek forgatókönyvének megírásakor földrajzi és történészi tudását jól tudta gyümölcsöztetni. Sokoldalúságához a világjárás is hozzájárult. Filmjei közül jelentősebbek a dokumentumfilmek: A tegnapi és mai Temesvár, Székelyföldi borvizek, Szalonta. Hangulati filmjei: A fa útja, Avasi tánc. A tudományos filmek terén is kipróbálta erejét. Az ultrahang biológiai hatásáról, valamint a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem ultrahang-kollektívájának munkájáról kétrészes filmet készített. Néprajzi riportfilmjei egy kalotaszegi és egy magyardécsei lakodalomas (1973). Készült jó néhány ipari és mezőgazdasági riportfilm és interjú is (Szalontán, Diószegen, Örvényden, Székelyhídon, Csombordon), mindez röpke két-három év alatt. Emlékezetes alkotásai még az Olosz Lajosról (1970), Veress Istvánról (1971) és Vér Istvánról (1971) készült portréfilmek.

1972-től szerkesztője, főmunkatársa a kolozsvári rádiónak, a területi stúdió felszámolásáig (1985). Rádiós és televíziós korában nagyon sok erdélyi faluban fordult meg. Mezőgazdasági, ipari  rádióriportjai népszerűek voltak. Ezenkívül számtalan tudományos és közművelődési riportot szerkesztett.

A ’90-es évek elejétől egyrészt lapot szerkesztett, másrészt a civil szervezeti életben tevékenykedett. 1991-ben a Közép- és Kelet-európai Környezetvédelmi Központban bejegyezték Veress Évával a Bioklubot, amelyet a romániai ökológiai gazdálkodás erdélyi népszerűsítésére hoztak létre. Tóthfalussy Béla ezt el is kezdte a kolozsvári rádióban, egy éven keresztül tartottak heti rendszerességgel biotanácsadást Veress Évával. Tudomásunk szerint az országban a Bioklub volt az első ilyen célú civil szerveződés.

Tóthfalussy Béla 1992-ben beindította a Kertbarátok Lapját, amelynek alapító szerkesztője, majd főszerkesztője (1991–1993). A kis formátumú szerény lap hamarosan az olvasók kedvence lett, jó időben indult, amikor ilyen magyar szaklap a rendszerváltás után nem volt Erdélyben. A Kertbarátok Lapja (amelyet Lászlóffy Aladár „briliáns kis lapként” emlegetett) sikerét rangos szakírói gárdája mellett (Pap István, Sebők Péter, Bartok Árpád, Páll Olga, Orbán Sándor, Jablonovszki Elemér, Veress István, Veress Éva) Tóthfalussy Béla közvetlen hangvételének is köszönhette.

Időközben megalakult a Kertbarátok Egyesülete, amelynek ő az ügyvezetője (1992–1997). Havonta, esetenként kéthetenként tartottak előadásokat, kerti bemutatókat, tanulmányi kirándulásokat. A Kertbarátok Egyesülete mind a mai napig működik. Veress Éva egyetemi tanárral közösen megszervezték a kiskertészek téli tanfolyamát 1994 és 1995-ben, ahol rangos előadók tartottak előadásokat. Az itt elhangzott előadások jó része biokertészettel volt kapcsolatos. Az EMKE égisze alatt szervezett balkonkertészeti és vendégfogadási tanfolyamokat, valamint biotermék-bemutatókat is szerveztek.

Tóthfalussy Béla cikkei a Kertbarátok Lapján kívül a Szabadság, Előre, Erdélyi Gazda, Szabad Föld kiadványokban jelentek meg.

Fordítói képességeit is gyümölcsöztette, Bajor Andorral több színdarabot fordított románból és egy könyvet (Diákabrak).

Tóthfalussy Béla munkásságát összefoglalva elmondhatjuk, maradandót alkotott nemcsak a média világában, hanem a civil szervezeti életben is. A bukaresti magyar televíziózás alapítói közé tartozott, a rádió 1989-es újraindításában, felfuttatásában, a fiatal szakemberek betanításában is komoly részt vállalt.

Jó ismerőseid és barátaid nevében kívánom, hogy Isten éltessen Béla, sokáig!