label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Multidezo

« Vissza a főoldalra


Iparmúzeum Kolozsvárt

Létrehozva: 2013. június 05. 02:44

GAAL GYÖRGY

A XIX. század végén két év alatt épült fel a szakiskola és múzeum
A XIX. század végén két év alatt épült fel a szakiskola és múzeum
A XX. század elején Kolozsvár legtöbb múzeumi gyűjteménye az Erdélyi Múzeum- Egyesület tulajdonában volt. Egy 1895-ben megkötött szerződés értelmében az egyetem kezelte őket, s az egyetemi épületekben tárolták anyagukat. Híres volt az Érem- és Régiségtár, amelyhez Képtár és Kőtár is tartozott. Számon tartották az Állattárt, Növénytárt, valamint az Ásvány- és Kőzettárt. Az egyetemnek, különösen az orvoskari intézeteknek voltak saját gyűjteményeik, de ezek főleg az oktatást szolgálták, a nagyközönség alig ismerte őket. Két másik múzeum is egyesületi tulajdont képezett. A Kolozsvári Országos Történelmi Ereklye Múzeum-Egyesület tartotta fenn az 1848-as Ereklye-múzeumot, ez Kuszkó István fáradozása nyomán nyílt meg 1892-ben, s a Széchenyi téri Tornavivóda épületében kapott termeket. Tíz évvel később, a renovált Mátyás-szülőházban nyílt meg az Erdélyi Kárpát-Egyesület Néprajzi Múzeuma. A három nagy felekezeti tanintézet is rendelkezett múzeumi jellegű szertárakkal, gyűjteményekkel. Az egyetlen állami múzeumnak azonban az I. Ferenc József Iparmúzeum számított.


A kolozsvári iparmúzeum keletkezése szorosan kapcsolódik az első itteni ipari szakiskola felállításához. A XIX. század közepéig az iparos fiatalokat a céhrendszer keretén belül oktatták. A céhrendszer a gyáripar, a nagyobb üzemek megjelenésével elavult, az 1872-es ipartörvénnyel felszámolták. Ezután városonként iskolákban kellett megoldani a tanoncok és legények alapműveltségi és szakmai oktatását. A három osztályos ipariskolák a tanoncokat elemi ismeretekben részesítették az esti órákban. Kolozsvárt 1874-ben létesült ipariskola. Az idősebb korosztály oktatására csak az 1890-es évek vége felé alakítottak ki országos rendszert. Kolozsvárt azonban a Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésére már 1884-ben megnyílt a Fa-, Vas- és Építőipari Tanműhely. Ennek igazgatója Ferenczi Zoltán, a neves irodalomtörténész és későbbi könyvtárigazgató lett, szakigazgatója pedig Pákei Lajos építészmérnök, Kolozsvár volt főmérnöke. Ahhoz, hogy a fiataloknak be tudják mutatni az ipari termékeket, műremekeket, gépeket, szükség volt egy muzeális gyűjteményre. Ez indokolta a szakiskolával kapcsolatos iparmúzeum felállítását.

Tanműhelytől az iparmúzeumig

Budapesten már 1883-ban megnyílt a Technológiai Iparmúzeum, s ebben az évben gróf Schweinitz Gyula javaslatot terjesztett be a kolozsvári iparkamarához egy ilyen helyi intézmény felállítására. Tervezete szerint a múzeumnak öt osztálya lett volna: I. Nyersanyagok; II. A jelenkor és a múlt iparkészítményeinek mintái; III. Az iparhoz és földműveléshez szükséges műszerek, eszközök, gépek; IV. Állandó ipar- és terménykiállítás; V. Idegen készítési módok rajzai és leírásai, ipari folyóiratok, könyvek. A kamara pártolásába vette a tervet, s egy bizottságot hozott létre a múzeumi alapszabályok és költségvetés kidolgozására. 1884 októberében Gámán Zsigmond iparkamarai titkár felterjesztésével újra napirendre tűzik a múzeum létesítését. Az ügyről tárgyalást kezdeményeznek a városi hatóságokkal és az iparosegylettel. Ugyanakkor megbízzák Pákei Lajos tanműhelyi szakigazgatót és Binder Lajos iparfelügyelőt, hogy az 1885-ben sorra kerülő budapesti országos kiállításon árumintákat gyűjtsenek a múzeum számára. A kiküldöttek 1885 októberében tesznek jelentést gyűjtőmunkájukról, november 20-án a kamara közgyűlése köszönetet szavaz nekik. A fővárosi hasonló intézménytől is ígéretet kapnak, hogy a duplumokat Kolozsvárra küldik. 1887-ben az iparkamara közgyűlése határozatban mondja ki, hogy a tanműhelyek mellé társítva, közös igazgatóság alatt felállítja az iparmúzeumot is. Ennek bútorzatát Pákei Lajos szakigazgató tervezi meg, az ünnepélyes megnyitóra 1888. december 26-án délelőtt kerül sor a plébánia főtéri épületében bérelt helyiségekben. A karácsony másodnapján tartott megnyitón részt vett gróf Béldi Ákos főispán, Szász Domokos református püspök, Albach Géza polgármester és Hegedüs Károly, a budapesti Iparmúzeum igazgatója. Sigmond Dezső képviselő, a kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nyitotta meg az ünnepséget, rámutatott, hogy a múzeum egyelőre főleg az ipartanműhelyek diákjainak nyújt segítséget a tanuláshoz, ezért is kellett az intézményeket összekapcsolni. Felolvassák Kolozsvár másik országgyűlési képviselőjének, Hegedüs Sándornak az üdvözlő levelét, Hegedüs Károly igazgató felajánlja a fővárosi testvérintézmény támogatását, majd Ferenczi Zoltán kolozsvári igazgató előadja a múzeum alapításának történetét (ez külön füzetben is megjelenik). Albach polgármester a város támogatásáról biztosítja a múzeumot. A négy kiállítási termen Pákei Lajos vezeti végig az érdeklődőket. A városi közgyűlés már korábban, 1887. december 30-án határozatot hozott, hogy a múzeumot Ferenc József királyról nevezi el, az uralkodó az évi szeptember 22–24-i látogatásának emlékezetessé tételére.

Államosítással saját épületeket kap a gyűjtemény

A múzeum sorsa meglehetősen hányatott. 1890-ben a tanintézettel együtt át kell költöztetni a főtéri Szentkereszty-házban (7. sz., ma helyén a Nemzeti Bank épülete) bérelt tíz helyiségbe. Itt a gyűjtemény lassan gyarapodik. 1894-ben a várostól megkapja a Mátyás-szobor pályázatra beérkezett öt pályamű-modellt, ezeket a 133–137. számú tárgyként iktatják. 1895-ben kénytelenek az egész gyűjteményt összecsomagolni és az Arany János (ma Petru Maior) utcai Wesselényi-házban elraktározni mindaddig, amíg a saját épületük elkészül. Az iparkamara és a város kérésére az új nevén „szakiskolát” és az iparmúzeumot a kereskedelemügyi miniszter határozatával 1896 januárjától államosítják. Állami támogatással lehetőség nyílik saját épület emelésére. A város a Malom utca Szamos felőli oldalán lévő saját telkéhez megvásárolja a Kattero-féle telket, s ezekre Pákei megtervezi a szakiskola és a múzeum közös emeletes épületét. Az ünnepélyes alapkő-elhelyezésre 1896. szeptember 30-án délben kerül sor, a Mátyás-szobor alapkőletételét követően, báró Jósika Sámuel miniszter részvételével. 1898 őszén veszik használatba az épületet, ünnepélyes felavatására a kolozsvári születésű Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter jelenlétében 1899. március 26-án kerül sor. A barokkos hatású épület földszintjére Pákei két tágas kiállítási termet tervezett. Tárlóit is Pákei utasításai szerint készítették. Ide jól ki lehetett állítani az akkori gyűjteményeket. Közben Ferenczi Zoltán 1896-ban lemondott az igazgatói tisztségről, Pákeit nevezték ki, de ő csak az Iparmúzeum vezetését vállalta. Az iskola élére Magyar Endre gépészmérnök került. Ezzel lényegében különvált az iskola és az iparmúzeum.

A gyorsan fejlődő szakiskolának egyre több térre volt szüksége, s elérte, hogy az iparmúzeumi anyagot 1901-ben ládákba csomagolják össze, s helyiségeit átvegye a tanintézet. Pákei ígéretet kapott új múzeumépület emelésére. Ennek telkét a Malom utca déli oldalán, a Malomárok mellett jelölték ki. Ezt a kétemeletes – az Unitárius Kollégium homlokzatát visszhangozó – pompás épületet is Pákei tervezte. Timpanonjába még szoborcsoportot is megrajzolt, de kivitelezésére nem került sor. 1903 táján kezdhették az építkezést, az egykori emléktábla szerint 1904-re készült el. A bebútorozása és berendezése azonban nagyon elhúzódott, s csak 1908-ban jutott olyan állapotba, hogy a nagyközönség is látogathatta.

Királyi hercegnő a népművészeti kiállításon

1910-ben arról értesülünk, hogy a gyűjtemény és a könyvtár az egész épületet betöltötte, időszakos kiállítások rendezésére nincs is hely. A szintén helyhiánnyal küzdő szakiskola esti tanfolyamainak egy részét a múzeum helyiségeiben tartják. A múzeum külön részlege a népművészeti tárgyakat, népi varrottasokat állította ki. Ennek rendezésében Pákei felesége, Fangh Antónia is segédkezett. 1910 tavaszán Izabella királyi hercegnő kolozsvári látogatása alkalmával ezt a részleget megtekintette. Az 1911-es iparkamarai jelentésben ez olvasható: „…a nyilvánosságnak átadott iparmúzeumi szakkönyvtár, továbbá a lassú mértékben, de egyre szép irányban szaporodó gyűjteménycsoportok mind nagyobb érdeklődő iparos közönséget nyernek meg a maguk számára.” Az 1914-es kolozsvári címjegyzék szerint a Magyar Királyi Állami Ferenc József Iparmúzeum (Malom utca 3. sz.) igazgatója Pákei Lajos, munkatársa Gaál János ipari szakiskolai óraadó tanár, valamint Csegezi Mihály kinevezett rendes szolga és Bencze Mihály havidíjas szolga.

A múzeum könyvtárának címjegyzéke 1909-ben nyomtatásban is megjelent. Pótfüzetét 1910-ben adták ki. A kiállítási anyagról nem maradt fenn részletező leírás.

A múzeum utótörténetéről Orosz Ferenc 1933-ban megjelent kolozsvári útikalauza tájékoztat szűkszavúan: „Az 1888-ban megnyílt Iparmúzeum, melynek 3794 darabból álló gyűjteménye értékes bútorokat, szőnyegeket, keramikai és fémtárgyakat, szép hímzéseket, művészi fa-, bőr-, üveg- és kőkidolgozásokat, valamint drága gépeket tartalmazott, 1926-ban megszűnt. Anyaga a Női Felső Ipariskola (helyesen: Kereskedelmi Iskola) padlására van felhordva.” Bizonyára az anyag idővel elpusztult, esetleg az épületet utóbb megkapó Műegyetem gyűjteményeibe olvadt.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap