label_szabadsag
1 USD 3.89  1 EUR 4.58  100 HUF 1.51
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Multidezo

« Vissza a főoldalra


Paget János, az angolból lett erdélyi szabadságharcos, magyar földesúr

Létrehozva: 2013. június 01. 03:26

MARTIN JÁNOS

John Paget 1808–1892
John Paget 1808–1892
„Kolozsváron öt vallásfelekezet van – de csak egy temető”, írta Széchenyi gróf 1821-ben. Ebben a temetőben számtalan nagy ember alussza örök álmát, akik közül sokan tevékenyen vették ki részüket Erdély politikai, gazdasági és művészeti életéből. Hősökként éltek, és életük folyamán nem szűntek meg alkotni, dolgozni a magyarságért.


Ezek közül a hősi egyéniségek közül egyet emelünk ki: Paget Jánost. Tesszük ezt azért, mert Paget János, bár Angliában, angolnak született, erdélyi szabadságharcos, magyar földesúr és kiváló mezőgazdász lett. Erdélyi magyarként élte le élete nagy részét, és akként is halt meg.

John Paget, Esq. 1808. április 18-án látta meg a napvilágot, Anglia szívében, a Leicestershire-beli Thorpe Satchville-ben. Orvosnak készült, és az edinburghi egyetemen kezdte meg tanulmányait. Tudásszomjtól vezetve Európába utazott, ahol fővárosok egyetemein igyekezett ismereteit bővíteni. Így ismerkedett meg 1835-ben, Rómában, az éppen ott tartózkodó, válófélben levő erdélyi nagyasszonnyal, a rendkívüli műveltséggel rendelkező, gyönyörű szép báró Bánffy Lászlóné született Wesselényi Polixéniával. A két csiszolt elméjű, ragyogó szellemiségű ember szoros barátságot kötött, amelyből 1837-ben házasság lett.

Felesége kedvéért Paget János beutazta egész Nagy-Magyarországot, Erdélyt beleértve, ahol aztán meg is telepedett. Utazásának eredményeképpen megírta kétkötetes, ezer oldalt meghaladó, kitűnő rajzokkal illusztrált könyvét: Hungary and Transylvania: With Remarks on Their Condition, Social, Political, and Economical címmel. A könyv első kiadása 1839-ben, Londonban jelent meg, John Murray kiadásában, amelyet több kiadás követett, majd 1842-ben német fordításban is kinyomtatták. Magyarul csak az anyaországi vonatkozó szemelvényeket adta ki a Helikon Kiadó 1987-ben.

Az aranyosgyéresi Paget-kastély

Ez a mű a legnagyobb eredeti angol nyelvű átfogó munka, amelyet hazánkról valaha is írtak. Paget, a könyv mottójaként Dante Alighieri Isteni Színjáték című művéből választott részletet: „Beata Ungheria, se non si lascia / Più malmenare.” Babits Mihály fordításában ez így szól: „Óh, boldog Magyarország! Csak ne hagyja / magát félrevezetni már...” (Paradicsom, 19. ének, „A sas szavai”, 142–143. sor).

Helyszűke miatt nem fogunk Paget János könyvének ismertetésére kitérni. (Annyit meg kell azonban jegyezni, hogy ez a könyv minden angolul beszélő magyar hazafinak a könyvespolcán ott kellene hogy legyen.) Tény azonban, hogy John Paget Magyarországról és Erdélyről írt könyve sokak előtt tette ismertté hazánkat, életünket, gondjainkat, szokásainkat, sőt dalainkat is. Paget Jánost, ezért az érdeméért 1868-ban a Magyar Történelmi Társaság tagjává választották.

Paget János 1840-ben, feleségének, Polixéniának a Torda melletti Aranyosgyéresen levő birtokán telepedett meg, s ott felépítette ma is álló angolos ízlésű kastélyát. Angliából mezőgazdasági gépeket hozatott, új külföldi gyümölcs- és szőlőfajtákat honosított meg, nekilátott fajlovak tenyésztéséhez, és birtokain modern mezőgazdálkodást honosított meg. Az olcsón megvásárolt posványos réteket csatornázással, új módszerek bevezetésével mintagazdasággá alakította át. Érdemeiért 1847-ben az erdélyi országgyűlésen elnyerte honfiúsítását.

Az 1848-as szabadságharcban tevékenyen részt vesz. Állítólag a nagyszebeni csatában Bem apó szárnysegédje volt. Ő értesítette az angol sajtót minden eseményről. A nagyenyedi erdőben lezajlott harcokban is bátran vett részt. Később diplomáciai lépéseket kezdeményezett a forradalom érdekében.

A forradalom leveretése után egy ideig Kolozsváron vett részt a polgárőrségben, majd a megtorlás elől családjával együtt Angliába menekült. 1855-ben tért vissza Kolozsvárra és aranyosgyéresi birtokára. Itt mindent romokban talált. Még 1850-ben, rokonai, a Wesselényiek megállapították, hogy „az oláhok a birtokot kiprédálták”, a lovakat és minden mozdíthatót elloptak, és a könyveket a tó vizébe dobták. Pageték, családi címerük feliratához méltóan (Espere et persevere – Remélni és kitartani) szívós munkával rendbe hozták a birtokot, s folytatták ott, ahol abba kellett hagyniuk.

Paget János élete második felét a műveltség terjesztésével és a gazdasági élet szervezésével foglalta le. Lótenyésztési és lóverseny-egyletet alapított, és angol olvasó klubot létesített Kolozsváron. Nagy gondot fordított a szőlészet és a borászat fejlesztésére. Csávossy György, jelenleg Erdély legsokoldalúbb borászati szakembere szerint Paget Jánost mint az erdélyi szőlőművelés korszerűsítésének élharcosát kell számon tartanunk. Paget borai több nemzetközi borversenyen vitték el az első díjat. Az 1878-as párizsi világkiállításon az addig elért eredményeiért megkapta a francia becsületrendet. Ferenc József magyar király a II. osztályú Vaskoronarenddel tüntette ki Paget Jánost a mezőgazdaság és közgazdaság terén tett szolgálataiért.

Paget rendszeresen közölt szakcikkeket az Erdélyi Gazda és a Borászati Füzetek hasábjain. 84 éves korában, 1892. április 12-én halt meg. Végrendelkezése szerint Kolozsváron, a Házsongárdi temető családi kriptájában helyezték örök nyugalomra. A család kihalt, és örökös nem lévén, a birtok később a román állam tulajdonává vált. A család címerét lefele fordították ugyan, de a jeligéje bennünk él tovább.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap