label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Multidezo

« Vissza a főoldalra


Kolozsvári Kör: „a társadalom művelt osztályainak érintkezési helye”

Létrehozva: 2013. április 27. 02:07

FAZAKAS LÁSZLÓ

Kolozsvár főtere. A városi polgárság nagy része csatlakozott az 1868-ban alakult Kolozsvári Körhöz
Kolozsvár főtere. A városi polgárság nagy része csatlakozott az 1868-ban alakult Kolozsvári Körhöz
A konzervatív Polgári Társalkodóból kivált tagok, egy új demokrata egyesületet akartak létrehozni. A városi polgárság nagy része csatlakozott e mozgalomhoz, és még 1868-ban hozzáfogtak az új egyesület alapszabályainak kidolgozásához. Ennek alapjául szolgált a volt Társalkodó elnöke, Szász Gergő (református esperes) által létrehozott alapszabály-tervezet. Az új egyesület a Kolozsvári Kör nevet kapta, és a városban a polgárság körében nagyon hamar népszerűvé vált. „A Kolozsvári Kör alapszabályainak tervezete sajtó alatt van, s a napokban lesz szétküldve. Végre és valahára lesz tehát olyan érintkezési helye is az értelmiségnek, hol szabadelvűbb irányba lehet törekedni a közjóra, s nem az a jelszó, hogy:» maradjunk a réginél «hanem» haladjunk alkotmányos úton a korszellemmel!«” − így ír a Magyar Polgár az egyesületről.


Elkezdődik a tagtoborzás, júliusi hónapban már háromszáz új tag jelezte csatlakozási szándékát, ami azt jelentette, hogy az egyesület nagy népszerűségnek örvend. Az első alakuló nagygyűlést július 14-én tartották meg, amikor a főbb pontok kerültek megtárgyalásra. A Magyar Polgár így ír az első közgyűlésről: „a kolozsvári kör alapszabályainak egy részét a közgyűlés már megvizsgálta s módosításokkal helyben hagyta. Sajnáljuk, hogy a közgyűlés a becsületbíróságokról szóló javaslatot elvette, vigasztalódunk azonban az által, hogy majd a szakgyűlések competens tért és alkalmat fognak nyújtani e korszerű eszme tisztázására.”

Miután az alapszabályokat elkészítették, és sikerült helyiséget is találni az egyesület számára (gróf Rhédey János piacsori házának a középső emeletét vették ki haszonbérbe), szétküldték a városban a meghívókat, amelyre a város polgárságának színe-javát várták. Az alakuló gyűlésre azonban végül csak 103 részvényes tag ment el. Hajós János ügyvéd ideiglenes elnöksége alatt a gyűlést megtartották, az alapszabályokat elfogadták, és a következőket választották meg: alelnök Sámi László lett, titkár Szász Domokos, háznagy dr. Szőcs Emil, ügyvéd Haller Rezső, pénztárnok Hutflesz Ká­roly, jegyző: Krisík Sándor.

A Kolozsvári Kör első legfontosabb alapszabálya kimondta: „A Kör célja a társadalom művelt osztályainak érintkezési helyül szolgálva, azoknak egymáshoz közeledését, tömörülését eszközölni.” A helyi újságban a következőket írják a Kolozsvári Körről: „A Kolozsvári Kör helységei vasárnap nyittattak meg nagyszámú tagok jelenlétében Hajós János által. A kör ügy szeretettől áthatott elnöke megnyitó beszédében méltó önérzettel hasonlíthatta össze az új egylet megalakulását, melynek eszméje a folyó évi tavaszi hónapjaiban, mint termő mag elvetve, az ősz beálltával meghozza gyümölcseit, a természet hasonnemű jelenségeivel. Valóban ki megszemléli a Kör ízlés- és kényelemmel berendezett termeit s a tagoknak rendelkezésére álló szórakozási és művelődési eszközöket, az tisztelettel fogja beismerni, hogy a derék kezdeményezők nem riadván vissza az útjukban állott akadályoktól minden lehetőt megtettek a maguk elé tűzött cél elérésére.”

Az egyesület gyorsan és szépen gyarapodott, mivel fennállásának hetedik hónapjában már 351 rendes részvényes taggal rendelkezett.Ezeknek a részvényeseknek a zömét az értelmiség és középosztály alkotta. Az értelmiséget leginkább az egyetemi tanárok képezték, akik később az intézmény vezetői tisztségeit töltöttek be.

A Kolozsvári Kör öt szakosztályt hozott létre 1868-ban: 1. Jogi szakosztály, 2. Nevelési szakosztály, 3. Történeti szakosztály, 4. Természeti szakosztály, 5. Államtudomány szakosztály. A szakosztályok elnöke dr. Endes Gábor jogtanár volt, és a jegyzője Bokros Elek. Minden hónap első vasárnapján gyűlést tartottak, amelyben megbeszélték az elmúlt hónapban történt tevékenységüket, és határoztak az elvégzendő feladatokról. Egy ilyen közgyűlésről tájékoztat a Magyar Polgár cikke: „A szakosztály működésére vonatkozólag a következőkben történt megállapodás: a tagok indítványaikat egy javaslat könyvbe írják, s ezeket a legközelebbi gyűlésen tárgyalás alá vetetnek. A szakosztály körébe eső értekezések e gyűlésben fognak előadatni. Végül az időnként felmerülő érdekesebb kérdések tekintetében részletes felvilágosítás nyújtásra az illető kérdések körül bővebb tájékozottsággal bíró tagjait fogja a szakosztály felszólítani.

A későbbiekben ez annyit változott, hogy minden szakosztály választott magának elnököt és jegyzőt, és ezen elnökök maguk közül választottak egy igazgatót, aki az összes szakosztályt felügyelte. Később megjelenik egy hatodik szakosztály is, melynek a neve „Helyi érdekek” szakosztálya. Ennek a legfontosabb feladata, mint ahogy a neve is mutatja, a helyi érdekek megvitatása, és azokról jelentéskészítés, amelyet a városi vezetőség elé terjesztenek, annak reményében, hogy azoknak megkönnyítik a munkájukat és hatékonyabban tudják majd végezni a feladataikat. A szakosztály alakuló gyűléséről és annak első jelentéséről a következőket tudhatjuk meg: „A Kolozsvári Kör mely városunk értelmisége igen nagy részének társalgási helye, tegnap érdekes esemény színhelye volt. Ugyanis tegnap tartotta alakuló gyűlését a Kör egyik szakosztálya, a »helyi érdekek szakosztálya« elnevezés alatt, elnökévé Kővári Lászlót, jegyzőül dr. Horváth Mózest, választván meg. Ez osztály feladatául tűzte maga elébe, figyelemmel kísérni mindazon kérdéseket, a melyek városunk egészségügyi, associonális, építészeti és közbiztonsági viszonyait közelebbről vagy távolabbról érdeklik; az ezekre vonatkozó kérdéseket megvitatni, s azok közül a helyesek, czélszerűek foganatosítására erkölcsi hátast gyakorolni. Célja kiviteliben támogatást a nyilvánosság útján lett elismerésben remél találni. Ez okból működése eredményét a helyi lapok útján, nagyobb fontosságú kérdésekben pedig a kérdés eldöntésére hivatott hatósághoz intézett kérelem útján törekszik érvényesíteni.”

Mint látható, a Körnek e szakosztályok felállításával az volt a terve, hogy végre tényleg legyen Kolozsvárnak egy olyan társadalmi intézménye, ahol foglalkoznak a város valós problémáival, (figyelembe véve, hogy a Kör részvényeseinek egy részét tanárok, orvosok, jogászok alkotják, nem meglepő). Ebből a szempontból a Kör kiemelkedő szerepet vállalt, hiszen a városi lakosságnak egy olyan kulturális-szellemi intézményt nyújtott, amit eddig csak az Erdélyi Múzeum-Egyesület kínált. Fontos tudni, hogy a Kolozsvári Kör el akarta kerülni azt, hogy olyan szintre süllyedjen, mint a Polgári Társalkodó, és ennek érdekében mindent meg is tett, habár a későbbiekben itt is felmerültek problémák.

A Kör a régi kolozsvári kaszinói hagyományt folytatva, minden évben rendezett két rendes közgyűlést, az elsőt az év elején általában a farsangi bálokat megelőzve vagy utána, a második közgyűlést pedig az év közepén tartották. Ezeken a gyűléseken a legfontosabb tárgyak a következők voltak: 1. a választmány által megvizsgált számadások felülvizsgálása és végelintézése, 2. hivatalnokok és választmányi tagok választása, 3. a költségvetés megállapítása, 4. a tagsági díjak megállapítása, 5. a javaslatok és panaszok feletti határozás, amennyiben ezek választmányilag elintézést nem nyertek, 6. egyes indítványok (ha tíz tag a választmány elé akarta utalni, akkor előbb ott tárgyalták), 7. a szabályoknak a körülmények szerint való változtatása.

A rendes közgyűlések között tarthattak a választmányi tagok rendkívüli gyűléseket. Ezeket csak akkor hívták össze, amikor valami égető fontosságú határozatról kellett hamar dönteni. Azonban ha a választmányi tagok mégsem tudtak megegyezni a határozatról, akkor össze kellet hívni a részvényeseket gyűlésezni. Ilyenkor a legegyszerűbb módja a döntéshozatalnak a szavazás volt. Így a részvényesek elé terjesztették a választmányi gyűlésről függőben maradt kérdéseket, és azok szavazás útján döntöttek.

A választmány eltérő a Polgári Társalkodó képviseleti testületétől, mivel itt nincsenek igazgatók, csak egy elnököt és egy alelnököt választanak, akiknek a legfontosabb feladatuk az egyesületet képviselni, és az alapszabá­lyok és ügyrend megtartása felett őrködni. Az alelnök helyettesítette mindenben az elnököt, ha az nem tudta feladatát elvégezni valamilyen akadály felmerülése miatt. Ami a gazda feladata volt a Társalkodóban, az volt itt a háznagy feladata. Lényegében csak névben különbözik a két tisztség, annyi különbséggel, hogy itt a háznagy nem kellett engedélyt kérjen az igazgatóktól, ebben az egyesületben ő felelt mindenért, ami a Kolozsvári Kör működéséhez szükséges volt. A Magyar Polgárban a következő jelent meg 1869-ben a háznagyról: „Ezután az igazgató választmány javaslatára elhatároztatott a pénztárnok és a háznagyságnak egy személyben egyesítése, kimondatván egyszersmind, hogy az ekképpen egyesített társulati tisztség kezelője fáradozásaiért az összes bruttó bevételek öt százalékából álló díjazásban fog részesülni.” Az, hogy ezután egy személy végezte két személy munkáját, igen nagy feladatnak bizonyult, a következő években rájöttek, hogy nem működik jól, és visszaállították a régi rendszert. Az egyesület bővítette a választmányt, mégpedig úgy, hogy egy ügyvédet is alkalmazott, aki az egyesületet képviselte a peres ügyekben. Hamar akadt is egy peres ügye a Kolozsvári Körnek, hiszen alig alakult meg, máris rágalmak jelentek meg róla. „A Kolozsvári Kör-ről egy szándékos ferdítésektől s a kor nemzetiségi szűkkeblűségéről szóló alaptalan vadaktól hemzsegő közlemény jelent meg a Federatiunea egyik közelebbi számában. Biztosak lévén abban, hogy a Kolozsvári Kör közelebbről hivatalos választ ad e ferdítő közleményre, alaposság jellemzésére csak annyit, hogy az illető czikkíró a Körnek még nevével sincs tisztában, s a »magyar demokrata körnek« keresztelte el. E nem létező névhez, meg azon újdonságot kapcsolja, hogy a Kör jobboldali tagjai e czím miatt különválva Deák-kör alkotásán fáradnak. Notabene a Kör-nek már az alapszabályai is kizárnak hatásköréből minden politikát, miért is az épp oly kevéssé bal, mint jobboldali színű, jobb és bal oldali tagjainak politikája legkevésbé sem hatván a keblében hasonló egyetértésre zavarólag.

A Kolozsvári Kör alapszabályai tiltották a politizálást, e rendelet megsértésének komoly következményei lehettek. A belügyminisztérium 1875. május 2-án 1508. szám alatt kiadott rendelete IX. pontja értelmében: „a Kolozsvári Kör, ha ezen szabályokban megjelölt célt és eljárást meg nem tartaná, vagy hatáskörén túl lépné, a magyar királyi kormány által – amennyiben az egylet további működésének folytatása által az államnak vagy az egyletnek vagyoni érdeke veszélyeztetnék haladéktalanul felfüggeszteni, és a felfüggesztés után elrendelendő szabályos vizsgálat eredményéhez képest véglegesen feloszlatni is, vagy esetleg ezen alapszabályok legpontosabb megtartására különbeni feloszlatás terhe alatt köteleztetni fog.”

A választmányi tagok minden hónapban egyszer rendes ülést tartottak, amelyen minden tag szavazati és felszólalási joggal rendelkezett. Ezenkívül az elnök bármikor összehívhatott gyűlést, ha a helyzet megkívánta azt. Ezeken a rendkívüli gyűléseken, ha határozatról akartak dönteni, akkor legalább tizenhárom választmányos tag jelen kellett hogy legyen és a többség szava döntött.

Az 1890-es években a Kolozsvári Kör válságos időszakon ment keresztül, amely komoly anyagi gondokat okozott az intézménynek, így már nem volt képes olyan kényelmes feltételeket teremteni a részvényesei számára, akik az évek teltével egyre jobban apadtak. Ezt a csökkenést kiválthatta a rossz pénzügyi helyzet, és talán az is, hogy a részvényeseket a Polgári Társalkodó játéktermei jobban csábították, mint a közhasznú dolgok iránti érdeklődés.

A körülményeket tekintve az az elhatározás született a vezetőségen belül, hogy a Kolozsvári Kört ujjá kell szervezni. Az újjászervezés vagy inkább az átalakulás 1896-ban történt meg, amikor is dr. Czikmántori Ottó ügyvéd javaslatára aláírási kérdőívet köröztettek a Nemzeti Kaszinó megalakítása érdekében. A Kolozsvári Kör összes részvényes tagja aláírta, és így megalakul a kolozsvári Nemzeti Kaszinó.


A szerző elsőéves mesteris hallgató a BBTE Történelem és Filozófia Karán







További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap