label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Spektakulum

« Vissza a főoldalra


Sebők Klára: Komiszkenyér

Egy színésznő emlékszakácskönyve
Létrehozva: 2013. március 23. 01:13


Sütő András Káin és Ábel című darabjának bemutatója után (rendezte: Harag György), balról jobbra: Vadász Zoltán, Sárközy Júlia, Ambrus Vilmos, Harag György, Dorián Ilona, Sebők Klára, Csíky András, Sütő András, Héjja Sándor
Sütő András Káin és Ábel című darabjának bemutatója után (rendezte: Harag György), balról jobbra: Vadász Zoltán, Sárközy Júlia, Ambrus Vilmos, Harag György, Dorián Ilona, Sebők Klára, Csíky András, Sütő András, Héjja Sándor
FOLYTATÁS LAPUNK MÁRCIUS 16-I SZÁMÁBÓL


Újrakezdés?

Ezzel a címmel jelent meg egy írásom a néhai Film Színház Muzsika 1988. XI. 12-i számában.

„Sokszor felteszik nekem a kérdést, mióta a pécsi színháznál vagyok: hogy sikerült az újrakezdés? Erre én soha érdemleges választ nem tudtam adni. Tulajdonképpen én ezt nagyon természetes dolognak tartom: hisz nem a bochumi színháztól szerződtem Pécsre, hanem az egyik legrégibb magyar színháztól, a kolozsváritól. Idővel remélem, ha a jelenlegi feszültségek feloldódnak, mosolyogva gondolhatok rá, hogy milyen sok időt, ideget és energiát kellett beleölni abba, hogy az egyik magyar színháztól a másik magyar színházhoz szerződjünk. Bízom benne, hogy eljön az idő, amikor olyan természetes lesz, hogy akár a temesvári, sepsiszentgyörgyi, pécsi, veszprémi, vígszínházi, Madách-béli színészek minden adminisztratív megkötés nélkül szerződhetnek egy, vagy akár több évadra, egyik magyar színházból a másikba, ha éppenséggel egy országhatár választja el őket, akkor is. Újrakezdés? Annyiban, hogy amikor egy összeszokott társulattól – ahol ismertek, szerettek – egy új társulatba kerül az ember, nyilván szorongással, szívdobogással készül az ottani kollégákkal, színházi légkörrel, látásmóddal való találkozásra. Újrakezdtek még sokan mások is: Páskándi Géza, Csiki László, Bodor Ádám, Kocsis István, Vári Attila, Taub János, Bodor Pál…, akik megmaradt energiájukkal, tehetségükkel nem máshol, valahol a világban szóródtak szét, hanem itt, Magyarországon szolgálják az egyetemes magyar kultúrát. Férjemmel, Héjja Sándorral újrakezdésünk egyik kiváltó oka – a többit nem boncolgatom – Harag György halála. Halálával nemcsak a mestert, pedagógus-rendezőt veszítettük el, hanem egy igazi, mély barátsággal is szegényebbek lettünk. Kicsit elveszítettük a talajt a lábunk alól, kicsit értelmetlenné lett a színházi létünk. Az Ő jelenléte megtartó erő volt az erdélyi magyar színjátszásban. Ő volt, aki el tudott igazítani minket, rendet tudott teremteni az értékek között, és ami nagyon fontos volt számunkra, éreztük, hogy szüksége van ránk, ugyanúgy, ahogy nekünk is szükségünk volt rá. Neki köszönhetem, hogy megtanultam örülni annak, hogy az előadás jó, nem én vagyok jó. Az a tizenkét év, amíg együtt dolgozhattunk, csodálatos élményekkel, szépségekkel gazdagította életünket. (…) Újrakezdésem – újralélegzésem – a pécsi színháznál a drámairodalom egyik legnehezebb női szerepe a Kleopátra – ezt próbálom színházunk új igazgatója, Lengyel György rendezésében. Tele vagyok félelemmel, reménnyel, és tovább nem is sorolom. Mindenesetre – legalábbis számomra – minden szerep újrakezdés!”

 És tényleg eljött az idő, de nem tudok mosolyogva rágondolni, mert közben férjem, Héjja Sándor belehalt.

Sütő András így írt róla, búcsúbeszédében:

„(…) Az erdélyi halhatatlanok csillagképében találjuk ezután. Mert van ilyen csillagkép, lesz is a tárgyilagos kultúrhistóriában. Idők, szellemirányzatok változásaiban ablak- és égmosó emberek tűnnek föl, tisztogatnak, söprögetnek is, új csillagképeket jeleznek, köszöntenek és dicsőítenek okkal, joggal, ok nélkül és divatszerűleg is, e mindenkori tülekedésben pedig Héjja Sándor alakja változatlanul tündökletes marad. (…) A korai halál nehéz idők, ideget, velőt, szívet roncsoló napok ezreinek következménye is lehet. Héjja Sándor alkatának törvénye szerint, képtelen volt komédiás könnyedséggel élni és játszani. Jogfosztott állapotunk súlyos korszakaiban alakított drámai hősöket. (…) A gondolat magzatgyilkosainak uralma idején sugárzott rendkívüli játékdinamikával olyan gondolatiságot, amely személyes vallomás is volt: a szenvedő és gondolkodó ember szabadságharca. (…) Valahányszor a halál öléből ragadott ki eleven szépséget; valahányszor újból igazolta, hogy a Szó, a színészi erővel formált gondolat a feltámadás örök színtere – az életét megrövidítő veszélyeket is magára vonta. Színész a világ deszkáin nem titkos nyúzókamrába kerül, hanem a bőrét viszi vásárra estéről estére.

Hivatásának veszedelmei közé rontott elvadultan, tébolyult végzetként a betegség, a halál hóhéra. Mindegy most már, hogy kettejük közül melyik volt kegyetlenebb a tisztaság és lelki szelídség emberével, aki Héjja Sándor volt.”

(A felhasznált fotó a Sebők Klára tulajdonát képezi)

FOLYTATJUK






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap