label_szabadsag
1 USD 3.89  1 EUR 4.58  100 HUF 1.51
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Vilagjaro

« Vissza a főoldalra


Séta a Topkapi-palotában – történelem, film, valóság

Létrehozva: 2013. február 06. 01:24

M. OROSZ JUDITH

Topkapi építése 560 éve kezdődött, többszáz évig szultánok rezidenciája volt
Topkapi építése 560 éve kezdődött, többszáz évig szultánok rezidenciája volt
Régi vágyam teljesült, amikor eljutottam Isztambulba, amely 1924-ig, majdnem 500 évig az Oszmán Birodalom fővárosa volt. Egyedülálló a világon: az egyetlen főváros, amely két világrészen, egyik talpával Ázsián, a másikkal Európán állt, és két világvallásnak, 1000 évig a kereszténységnek és 1453-tól a muzulmán vallásnak a központja. A lélegzetállítóan szép természeti környezetben pompázó várost a történelem folyamán nevezték Byzantionnak (görög), Byzantinumnak (római), Konstantinápolynak (Nagy Konstantin után), Bizáncnak (a Nyugatrómai Birodalom bukása után), majd a török hódítás eredményeképp 1930-tól Isztambulnak.


A napokban olvastam az újságban, hogy a török külpolitika többek közt szappanoperákhoz hasonló folytatásos tévéfilmekkel kápráztatja el Európát, így verbuvál szimpatizánsokat az országnak. Ezt erősíti meg személyes tapasztalatom: egy Németországból szervezett utazás a közép-anatóliai Kappadokiába (csodálatos mészkő- és bazaltalakzatok, a világörökség kincsei közé tartozik) – az egyhetes kirándulás repülő- és autóbuszutakkal, teljes ellátással, 5 csillagos szállodával és múzeumlátogatásokkal csak 129 euróba került, ami szintén a török kampányhadjárat részét képezi. Egy Kolozsvár–Bukarest repülőjegy tudomásom szerint kb. 100 euróba kerül. El kell ismernünk, hogy van mit mutogatniuk a törököknek, 8333 km hosszú tengerparttól alpesi tájakig, lépten-nyomon ógörög, római, bizánci és oszmán műemlékekig itt minden megtalálható. Az első világháború után Mustafa Kemal vagy Atatürk, a Kiváló által bevezetett gyökeres reformok az országot erőteljesen a modernizálás és fejlődés útjára terelték. Visszakanyarodva a tévéfilmekre, most Európa több országában Szulejmán-féle őrület uralkodik, én is figyelem a tévéfilmet, amelyet történelmi alapja miatt nem tartok szappanoperának, és gondoltam, az olvasóknak is érdekes lehet betekinteni abba a világba, ahol a filmet forgatják.

Szultánok szerája, a film „helyszíne”

A helyszín a Topkapi-palota – azaz annak mintegy 10 ezer négyzetméteren felépített élethű mása –, amely a város Fatih nevű negyedében található, egy félszigeten, az európai talp „nagylábujján” fekszik. Ez Isztambul történelmi városrésze, ahol lépten-nyomon hol görög vagy bizánci, hol oszmán hangulatot árasztanak az emlékművek. A 16 millió lakossal rendelkező város egy mega-hangyabolyhoz hasonlít, ahol sokszor könyökharcot kell vívni az előrehaladásért az utcán, miközben a jobbnál jobb márkájú autók heringszerűen tolonganak, és a túlzsúfoltság miatt csak csigalassúsággal araszolnak az utcákon. Ez az állapot uralkodik a nap 24 órájában, a hét összes napján. Szerencsére van egy kitűnően közlekedő villamos (a jegy ára 3 török líra, ami kb. 1,2 euró), megállóhelyekkel a fő látványosságoknál, így a félsziget csücskén a Topkapi-palotánál is. A palota építése, amelynek kiterjedése felér egy kisebb városéval, II Mehmed szultán, Bizánc meghódítója nevéhez fűződik, aki 1453-ban kezdte meg a szeráj felépítését. A kezdetben csak kormányzati központként szolgáló Topkapi később az uralkodó és környezetének rezidenciájává, végül pedig a szultánok lakóhelyévé vált. Közel 400 éven keresztül folyamatosan épült, gazdagodott, itt volt a birodalom központja addig, amíg a 19. század modernitásra vágyó szultánjai el nem költöztek innen a Boszporusz partján álló, az európai ízlést jobban tükröző palotákba, mint például Dolbamahce.

A palotában egy egész csarnokban őrzik a fegyvereket
 

Nem részletezem az egész palota leírását, csak nagy vonalakban annyit, hogy a fallal körülvett palotakomplexum az évszázadok során külsejében sokat változott, de négyudvaros elrendezése a mai napig olyan, amilyennek a 15 században megtervezték. Az első, birodalmi kapu melletti falmélyedésekben elrettentésképp az ellenségek, felkelők, bűnözők levágott fejeit tűzték ki; ebben az udvarban volt a Topkapi kórháza és a palotát védő janicsárok kaszárnyái, erre utal az udvar másik neve a „janicsárok udvara“ is. A janicsárok keresztény országokból elhurcolt vagy hadisarcként elkobzott fiatal fiúk voltak, akiket azonnal áttérítettek az iszlám hitre, török neveket és iszlám nevelést kaptak. Mivel családtalanok voltak, létük, ruházkodásuk, élelmezésük, teljes ellátásuk a szultántól függött, őt teljes lojalitással és odaadással szolgálták, nem lehetett őket megvesztegetni. Ők voltak az Oszmán Birodalom legfélelmetesebb és legádázabb harcosai.

Konyharengeteg méregjelző porcelánnal

Itt van még az Aya Irene bizánci keresztény templom Justinianus idejéből, ez a város egyetlen temploma, amely soha nem szolgált mecsetként. A második kapun, az Ortokapin lehet bejutni a második udvarba, innen a szultánt és édesanyját leszámítva mindenki, még a nagyvezír is csak gyalogosan közlekedhetett. A kaput Nagy Szulejman építette 1524-ben, valószínűleg magyar építészekkel. Itt van a palota konyhamúzeuma. Az összesen 20 kéményt felsorakoztató konyharengetegben őrzik a palotában felhalmozott 12 ezer darabos kínai és japán porcelángyűjtemény egy részét. A kék-fehér étkészletek voltak a szultánok kedvencei, ezek ugyanis a legenda szerint ha méreggel kerültek kapcsolatba, elszíneződtek. Sajnos a múzeum zárva volt, így nem láttuk az eredeti állapotukban megőrzött konyhaeszközöket és berendezéseket, amelyekkel általában 5000 embernek főztek egyszerre.

A gyémántok, smaragdok mellett a trón is a szeráj kincsének számít
 

Az Oszmán Birodalom egykori fegyvertára mellett van a Birodalmi Kamara épülete, ahol egykor a birodalmi tanács ülésezett – ahol a filmben Ibrahim pasa rendelkezett, és a valóságnak megfelelően a szultán egy rejtett rácson keresztül hallgatta ki az itt folyó beszélgetéseket és tanácskozásokat.

Valide sultan, a szultán édesanyja

A Kamara feletti torony alatt találjuk a hárem bejáratát, amely a szentek szentje volt, a szultáni család lakhelye, ahol a hétköznapokat a legszigorúbb tradíciók és ceremóniák szabályozták. A szigorúan őrzött kapun az uralkodó családon kívül senki sem léphetett be. A szultán feleségeinek és ágyasainak legendás birodalma labirintusszerű folyosókból, árkádos udvarokból, lépcsőházakból, szökőkutas kertekből és 300, meglepően kicsi, de szebbnél szebb szobából állt, amelyeknek legtöbbjét Nagy Szulejman ideje alatt alakították ki. Az eunuchok és az őrök lakrészeit is itt találjuk. Az itt lakók teljesen el voltak zárva a külvilágtól, egyfajta luxusbörtönben töltötték mindennapjaikat, amit a film maga is hűen tolmácsol. Közvetlenül a szultán szobájának szomszédságában lakott édesanyja, a valide sultan. Lakosztálya szinte mértani közepe az egész háremrendszernek, az anyaszultán szerepe nagyban hasonlított a méhkirálynőjéére. Gyönyörű csempék, falba épített gyöngyházborítású szekrények díszítették a falakat, a hálófülkéjében aranyozott ágy pompázott. A valide sultan fürdőhelyisége mellett van a szultán fürdője is, ami vetkőzőből, hideg-meleg fürdőből állt, és ezen keresztül lehetett a szultáni rezidenciába bejutni, amelyet a híres építész, Sinan tervezett. Az egyik falat a hollandiai Delft városából származó csempék borítják, a falak feletti ablakokat színes ólomüveggel díszítették. A trón tetején baldachinos állvány. A hercegek és hercegnők lakosztályai is tanúvallomásai a birodalom gazdagságának.

Élet a háremben

A hárem elnevezés az arab haramból ered, ami tiltottat jelent. A hagyomány szerint a férfiaknak kezdettől fogva engedélyezték, hogy rabszolganőkkel háljanak utódnemzés céljából, ezzel hangsúlyozva a társadalom patriarchális jellegét. Az Oszmán Birodalom terjeszkedésével a rabszolganők tartása politikai szempontból is fontossá vált. Ellentétben a hivatalos feleségekkel, nekik nem volt családjuk, amelyeknek az érdekeit esetleg az intrikákban, háborúkban képviselték volna, így lojalitásukat nem lehetett megkérdőjelezni. A rabszolganők tartásából az évek során a szeretőnők bonyolult rendszere alakult ki, amely elválaszthatatlan részévé vált a Topkapi-palota mindennapi életének.

A hárembe került lányok legtöbbje a Fekete-tenger környékéről és Cserkész-földről, a mai örmény és grúz területekről érkezett, vagy különböző rabszolgapiacokon vásárolták meg őket az eunuchok. Mivel tilos volt muszlim nőt rabszolgává tenni, legtöbbjük keresztény volt vagy zsidó. A palotába érkezésük után rögtön török nevet kaptak, elsajátították a török és iszlám kultúra alapjait, megtanultak zenélni, sminkelni, táncolni, hímezni, törökül beszélni és nem utolsósorban elsajátították a szerelem fortélyait.

Ezüst madárkalitka
 

A hárem legalsó fokán az odaliszkek, a hárembe frissen bekerült hétköznapi rabszolgák álltak. Legtöbben soha életükben nem látták a szultánt, hacsak nem voltak különlegesen szépek vagy tehetségesek. Ezeket első perctől fogva speciális képzésben részesítették, hátha egyszer a szultán szeretőivé válnak. A többiek életük végéig csak a szultán szeretőit szolgálták. Ha az uralkodóval töltött éjszaka után a kiváltságos odaliszk teherbe esett, és fiúgyermeket szült, kedvenccé, azaz ikballá vált. Felettük már csak a kedvenc ikballok, a kadinok álltak a háremi ranglistán. A hagyomány szerint a szultánnak négy kadinja lehetett, akik ugyanolyan jogokkal bírtak, mint a hivatalos feleségek. Külön lakosztályt, rabszolgákat és tulajdonjogot is kaptak. A kedvenceket a szultán anyja, a valide sultan választotta ki fiának. Mivel teljesen jogfosztottak voltak, egyetlen esélyük az előbbre jutásra az volt, ha fiúgyermeket szültek a szultánnak, és így bekerültek az uralkodócsaládba. Mivel az Oszmán Birodalomban nem feltétlenül az elsőszülött lett a következő szultán, minden kedvencnek megvolt az esélye arra, hogy egyszer maga is valide sultan, ezzel pedig a hárem és az egész birodalom egyik legbefolyásosabb embere legyen. Így nagyon sok szultán ereiben folyt keresztény vagy zsidó vér. A fiúgyermek nevelését kiskorában az anyára bízták, később volt magántanítója. Amikor a legnagyobb fiúgyermek felcseperedett, elküldték a fővároshoz legközelebb eső tartományba, a korban következő fiú egy tartománnyal messzebb került, és így tovább. Ez biztonsági okokból történt, mert nagyon gyakori volt a háremben a gyermekgyilkosság. A valide sultan helyére pályázó vetélytársnők ádáz harcot folytattak egymás ellen, nem rettenve vissza a gyilkosságtól sem, amiben a pénzéhes eunuchok voltak segítségükre. A szultán halála esetén ennek halálhíre a legközelebbi tartományban levő fiát kellett volna leghamarabb elérje, de lehet, hogy a távolabb esőkben levő fiúknak voltak jobb kapcsolatai az udvarhoz, így a fiúk között is állandó rivalitás uralkodott. Akármilyen kegyetlenül is hangzik, a testvér-gyilkosság törvényes volt a birodalomban, az új, fiatal szultán biztonsága érdekében. A szultán és fiai közötti kapcsolat nem volt olyan édesded, mint a filmben, a gyermek nem szólíthatta apjának, hanem csak uralkodójának a szultánt, a szülői melegséget az anyjától kapta. A törököknél a mai napig is az anya gyalázása a legnagyobb sértés. A mi Szulejmanunk családi körében igazi keleti fejedelem volt, zsarnok és kegyetlen, hiszen tulajdonképpen így is nevelték. Azért, hogy kedvenc feleségétől, Hüremtől származott fiának, Szelimnek a trónt biztosítsa, megölette a többi feleségétől született gyermekeit.

1922-ben az Oszmán Birodalom feloszlásával megszűnt a hárem, a nők, akik eddig légüres térben éltek, kikerültek az utcára, a mindennapi életbe, otthon és ellátás nélkül tengődtek. A lakhatásukat valahogy megoldotta aztán a fiatal új török állam: egy épületet szálláshelyként a rendelkezésükre bocsátottak.

A birodalom hatalmasai: az eunuchok

A háremhölgyek mellett az eunuchok játszották a háremben a főszerepet. Ők voltak a palota privát részének a kiszolgálói és az őrzőszemélyzet. Mivel heréltek voltak, nem jelentettek veszélyt a nőkre, a szultánnak nem kellett attól tartania, hogy a gyermekének vélt utód nem az övé. Immunisok lévén a női nem csábításaira, kizárólag a szultánhoz voltak hűségesek. Legtöbbjüket Szudánból vagy Közép-Afrikából hozták, és már az úton kiherélték őket. A palotába érve biztonsági intézkedésként orvosi felügyeletnek vetették alá őket.

Kezdetben csak fehér eunuchok vigyáztak a háremhölgyekre, többnyire grúz, örmény, magyar vagy szlovén területekről, ám a feketékkel való rivalizálásban a 16. század folyamán hamarosan alulmaradtak. A fehér eunuchokat inkább irodai és ügyintéző munkákra osztották be. Köztük is volt ranglétra, számított tapasztalatuk, koruk és az, hogy milyen fokú kasztráláson estek át. Csak teljesen heréltek lehettek a nők felügyelői. A legtöbb eunuch korrupt, bosszúálló volt és mestere a cselszövésnek. A ranglista tetején a fekete eunuch, a kizlar aga állt. Neki volt a harmadik legnagyobb posztja a birodalomban a szultán és a nagyvezír után, egyben ő volt a palotaőrség parancsnoka is. Bármikor találkozót kérhetett a szultántól, és ő volt a legfontosabb közvetítő a szultán és ennek anyja között. Feladatai közé tartozott a nők beszerzése a hárembe, ő intézte az előreléptetéseket, jelen volt a szultán esküvőjén, rendezvényszervező volt nagyobb udvari események alkalmával. Ha bűntény történt a háremben, ő volt a bíró, az ő feladata volt a bűncselekményen kapott nő megbüntetése, a vízbefojtás. A hárem egyik legfontosabb látnivalója a fekete eunuchok lakosztálya, amely kék és zöld virágmotívumú csempékkel díszített mecsettel is rendelkezett. A lakosztály nyitott udvara egyike a legszebbeknek aaz egész palotában. Az árkádos folyosó feletti emeleteken laktak rang szerinti elrendezésben az eunuchok. Az uralkodócsaládon kívül a fő eunuch volt az egyetlen, akinek saját személyzete volt itt, külön szakáccsal és rabszolganőkkel.

Nem mese az ezeregyéjszaka pompája

A háremen keresztül érkezünk a harmadik udvarba. Közvetlenül a kapu mögött találjuk a tróntermet, az Arz Ordasit ahol a szultán a külföldi vendégeket fogadta, emellett van a Hadjáratok csarnoka‚ az egykori kaszárnyában ma a szultánok ruháit, kaftánjait lehet megtekinteni, itt összesen 2500 ünnepi ruhát őriznek, a legnagyobb udvari ruhagyűjtemény a világon. Ugyanebben az udvarban van a palota kincstára, a négy teremből álló Haziné. Gyémánttal díszített és arannyal bevont fegyverek, színes drágakövekkel ékesített használati és dísztárgyak vannak az első teremben, a másodiknak a főszereplője a smaragd, amulettek, fejdíszek és a világ legnagyobb csiszolatlan smaragdjai, darabonként több kilósak. A három szemgolyó nagyságú smaragddal díszített tőr a Peter Ustinovval készített Topkapi filmben játszotta a főszerepet.

A harmadik teremben főleg a külföldi szultánnak szánt ajándékokat találjuk, és itt van a kincstár leghíresebb darabja, egy 86 karátos csiszolatlan gyémánt, a ,,kanálkészítők gyémántja“. A negyedik teremben perzsa–indiai eredetű aranytrón, színes drágakövekkel és szép virágmotívumokkal. A kincstárral szemben a Szent Köpönyeg pavilonja, ahol Mohamed prófétának tulajdonított fegyvereket és köpenyegeket őriznek, mellette a Topkapi óragyűjteményének kiállítása, ahol csak tátottuk a szánkat. A palota negyedik udvarát pihenés és szórakoztatás céljából építették, protokolláris kioszkkal és több szultán kedvenc pihenőkioszkjaival. A bronzkupolás Bagdad- kioszkból gyönyörű panoráma nyílik az Aranyszarv-öbölre. A fárasztó, kellemesen meleg nap után mi is megpihentünk itt, lelki szemeink előtt megelevenedtek a régmúlt idők itt lejátszódott eseményei. Az Aranyszarv-öböllel szemközti dombon van Nagy Szulejmán mecsete, a város legnagyobb imahelye. A mellette levő épületekkel együtt – kórház, közfürdő, vallási és művészeti iskolák, szegénykonyha és elmegyógyintézet – szinte önálló várost képez. A kor legnagyobb építésze, Sinan Mimar munkája, akit a török Michelangelónak is neveznek. Hosszú élete során (98 évet élt) 400 épületet, mecsetet kivitelezett, még Magyarországon is. Az edírnei (Drinápoly) és Nagy Szulejman mecsetét tartotta élete főműveinek. Ez a mecset 1549 és 1557 között épült; a négy minaret jelentése, hogy Bizánc meghódításától Szulejman volt a negyedik uralkodó, a minareteken található tíz erkélyé pedig az, hogy családjában ő volt a tizedik szultán. A mecset udvarát körfolyosó veszi körül, a tetején 24 kupola sorakozik, a szokáshoz híven az udvar közepén elegáns zöld kovácsoltvassal ellátott kút áll. A muszlimoknál kötelező az ima előtti kéz-, fej-, nyak- és lábmosás, amit nagyon alaposan végeznek. A Koránnak máskülönben öt parancsolata van: egy isten van, Allah és ennek prófétája Mohamed; napi ötszöri imádkozás; életében legalább egyszer köteles minden muszlim elzarándokolni Mekkába; a Ramadam, a böjthónap szigorú betartása; adakozás a szegényeknek. Minden török állampolgár köteles évi összjövedelmének 2,5% százalékát a szegényeknek és rászorultaknak juttatni.

A mecset belsejében eláll a lélegzetünk a tér nagyságától és a belső imatér ragyogásától. A falakat színes csempék, aranyozott motívumok, színes üvegablakok és gyönyörű kalligrafikus írás díszíti. A boltozatot négy nagy oszlop tartja, és többszintes galériái vannak. Remek akusztikáját annak köszönheti, hogy a visszhang szabályozása érdekében a nagy kupolába 64 félméter átmérőjű kockát helyeztek el, akár egy elsusogott szó is mindenütt hallható így. A szószék, az aranyozott sisakban végződő minbar sokkal keskenyebb, mint nálunk. Vele szemben van a fehér márványból készült uralkodói páholy, ahonnan Szulejman hallgatta az istentiszteletet. Minden mecsetben kötelezően volt egy Mekka irányát jelző imafülke, a mihrab. Kelet minden pompája megtalálható ezekben a mecsetekben, amelyek nagy kupoláikkal igazi építészeti kihívást jelentettek.

Szulejman, a hódító

A keleti fal melletti sírkertben van Szulejman és kedvenc felesége, Hürem sírja, de sajnos tatarozás miatt nem tudtunk oda bejutni. Szulejman 46 évet uralkodott, az Oszmán Birodalom kiterjedésben az ő uralkodása idején érte el a tetőfokát. Valószínűleg 1494-ben született, anyja, Hatsa Hatun és már édesapja, I. Szelim életében Magnézia kormáııyzójaként kitűnt kiváló vezetői képességével, igazságszeretetével és szigorú erélyével a hanyag és lelkiismeretlen tisztviselőkkel szemben. I. Szelim halála után, 1520-ban lép trónra, elődje politikájával ellentétben Nyugat felé fordítja figyelmét, és a Habsburg ház nagyhatalmának megtörését tűzte ki politikája fő céljául. Szövetséget köt I. Ferenc francia királlyal, és már 1521-ben a Habsburg-házzal szövetségben álló Magyarország ellen fordul, amikor Szabács, Nándorfehérvár és Zimony elfoglalásával utat nyit a török fegyvereknek és török befolyásnak. 1526-ban Mohácsnál döntő győzelmet arat a magyarok felett és összesen hét hadjáratot vezet Magyarországra, amelyeknek célja Szapolyai János trónigényének támogatása az osztrák I. Ferdinánddal szemben, valamint fő célja Bécs meghódítása. Képzeljük el, hogy abban az időben lóháton hétszer Magyarországra eljutni nem volt kis teljesítmény. 46 év uralkodás után 71 évesen hal meg a Zrínyi Miklós által védett Szigetvár ostrománál. A hadvezérek nem akarták halálhírével az ostromló seregeket demoralizálni, holttestét megtévesztő módon, széken vitték ki a harcosok biztatására és csak a győzelem után tudatták halálhírét. Belső részeit Szigetváron temetik el, testét visszaviszik az isztambuli kápolnába, a türbesibe. Nemcsak hadvezérként tűnt ki, de az ő idejében hozott törvények is az egyik legkiválóbb oszmán uralkodóvá tették. Fejlesztette az ipart, kereskedelmet, földművelést, bőkezű volt a tudósok és költők iránt, szigorúan ellenőrizte a hivatalnokokat. A palota történelmi festménytárában, a többi szultáné mellett, idős emberként, nagy fehér szakállal örökíti meg egy arckép, a fiatalkori Bellini-festményen még meglehetősen jóképű, horgasorrú, barnahajú, erőszakos fiatalember benyomását keltette.

A Topkapi egész napi élmény volt, egy nap rövid is a rengeteg látnivaló megtekintésére és bebegyelésére. Akárhogy igyekeztem, hogy rövidre fogjam a leírását, nem sikerült, pedig csak a nagy szultánra vonatkozó részekről akartam írni. Magam előtt láttam a sok szép múzeumot, benne a gyönyörű kiállított tárgyakat és akaratom ellenére pötyögtette az ujjam a számítógép billentyűit. Várakozásteljesen ültem le hazajövetelem után megint a televízió elé, hogy lássam a Szulejman-film újabb fejleményeit. Nagy örömmel ismertem fel a jelenetekben azokat a helyiségeket, ahol mi is jártunk – én is egy kicsit a film, a történelem aprócska részévé és tanújává váltam.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap