label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Kultura

« Vissza a főoldalra


Megtanulni, majd elfelejteni

Találkozás Jónás Tamással a Kultúrsok(k) rendezvényén
Létrehozva: 2013. január 12. 03:06

FERENCZ ZSOLT

Jónás Tamás lírát és prózát is ír - PAPIRUSZPORTAL.HU
Jónás Tamás lírát és prózát is ír - PAPIRUSZPORTAL.HU
Az ózdi születésű Jónás Tamás alapjában véve költőnek vallja magát, azon kevesek egyike, akik meg is tudnak élni ebből. Ha valaki hirtelen neki szegezi a kérdést, hogy kicsoda ő valójában, így felel: „leszek, aki leszek”. Mindez a kolozsvári Uptown kávézóban tartott csütörtök esti író-olvasó találkozón derült ki, amelynek keretében költeményei és prózái közül olvasott fel az Artisjus Irodalmi Díjjal és AEGON Művészeti Díjjal is kitüntetett író, költő, az újonnan alakult Kultúrsok(k) csoport szervezésében.


Hatéves kora óta ír verseket, árulta el az est folyamán Jónás Tamás, kifejtve: már azelőtt, 4–5 évesen elkezdett foglalkozni a matematikával, amelyben eléggé otthonosan mozgott. – Egy verseskötet olvasgatása során nagyon felháborodtam, hiszen úgy tűnt, a matematika egzaktsága után az tele van hazugsággal. Beletelt néhány évbe, mire megértettem a metaforák bonyolultnak tűnő működését, de rájöttem arra, hogy a költészet valahogy tökéletesebb, mint a matematika. A költészet magába foglalja azokat a paradigmarendszereket, amelyek a matematikában vannak, s míg utóbbi esetében nehezen megy a paradigmaváltás, a versek világában elegendő csupán egy metaforát vagy egy lelkiállapotot megváltoztatni – magyarázta a szerző. Gyerekkorában eleinte nem értette, Szeptember végén című költeményében miért indítja Petőfi azzal a bizonyos auftakttal egyébként daktilikus sorait („Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, / Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, / De látod amottan a téli világot? / Már hó takará el a bérci tetőt.”). – Egy idő után aztán leesett, hogy ez az ember direkt alkalmazza a felütéseket, hiszen ő egy zseni. Akkor már én is zseni akartam lenni, de nem a matematikában, hanem a költészetben – mondta Jónás Tamás.

Tudatosan sajátította el a versíráshoz szükséges technikai tudást, Petri Györgyöt és Várady Szabolcsot választotta mesterének. – Mostanában inkább felejteni próbálom a technikai tudást: a kereszténységhez és a buddhizmushoz hasonlóan a költészetben is meg kell tanulni bizonyos szabályokat, de utána el is kell tudni felejteni őket, hogy egyszerűen csak belülről jöjjön, a szabadjára engedett készség alkossa meg – részletezte. Kínlódás és teher ugyan a versírás, ennek ellenére, ha az ember jól csinálja, az olvasóhoz hasonlóan neki is katartikus élményben lehet része. – Ez persze csak akkor működik, ha közben, mialatt írod, nem tudod, mit csinálsz, előtte viszont még tudatában voltál ennek – mondta. Noha megszámlálhatatlan verset írt már élete során, s naponta akár néggyel is képes bővíteni a listát, nem tekinti magát zseniális költőnek. De a prózaírást is kedveli, eddig három prózakötete jelent meg: Cigányidők (kisregény, 1997); Bánom, hogy a szolgád voltam (Romano Kher, 2002); Apáimnak, fiaimnak (Magvető, 2005).

Az Irodalmi Jelen ösztöndíjasaként tartózkodik az elkövetkező időszakban Kolozsváron, s miként azt a mostani, baráti beszélgetéssel zárult találkozón kifejtette, örül annak, ha emberek veszik körül, a város is azt jelenti, amit az emberekkel való találkozásai közvetítenek számára. Szerda esténként költészeti szemináriumokra várja az érdeklődőket, ahol a versírás mesterségére próbálja oktatni őket. A hagyományos értelemben vett tanítás helyett azonban valami egészen másra, rendhagyó és formabontó eseményre számíthatunk, mint ahogyan a Kultúrsok(k) csoport más programjain is: kritikai szempontból színvonalas és széles körű tevékenységek (helyi szintű kulturális, tudományos és művészeti alkotások és produkciók) szervezése és összefogása mellett nemzetközi kapcsolathálók kiépítését és kölcsönös érdekviszonyok fenntartását tervezik (vendégprodukciók meghívása, az előadások interaktív felületeken történő megjelenítése stb.). Ezen belül, napi és heti rendszerességgel elméleti és gyakorlati órákat terveznek, amelyek a színház, a tánc, a kultúraelmélet, a művészettörténet, a filozófia, a képzőművészet, a film és a fotó világába kalauzolják a kolozsváriakat.

Az ötlet a gyergyószentmiklósi Kémenes Bernadette fejéből pattant ki, aki Budapest, Miskolc, Nyíregyháza stb. után szükségét érezte annak, hogy Kolozsváron is kipróbálja elképzeléseit. A Kultúrsok(k) elnevezés a kulturális sokk kifejezésből származik, amely azokra a sokkszerű, akár traumatikus érzésekre utal, amelyeket az ember a számára idegen kultúrákkal való találkozáskor él át. Újszerű megközelítésben, performatív jelleggel próbálják felvezetni a kulturális eseményeket (felolvasások, workshopok, színházi előadások, könyvbemutatók stb.) is, jövő szerdán például a sejtés és a sejtetés témájában beszélgetnek a Bulgakovban. A csoportba mindenkit szeretettel várnak, további információkat a kultursokkcsoport.blog.com címen olvashatnak az érdeklődők.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap