Sok gyermek ilyen-olyan okok miatt, a ma rohanásának ránk erőltetett örvényében nem tudja, hogy valójában milyen is egy ilyen szellemi „bőség-oázis”, ahova bármilyen ismeretlen kérdés megfejtése céljából meg lehet húzódni, ahol megszűnik az idő és mégis lehetőség nyílik időutazásra, fantáziafejlesztésre – és sorolhatnánk tovább a rengeteg hasznos, kikapcsolódást és tudásbirtoklást nyújtó „kincskeresést”.

Ezt a kérdést felvetve és kibontakoztatva láttuk vendégül november 28-án a monostori Octavian Goga Iskola magyar tagozatának II. és III. osztályos tanulóit Kádár Erika és Ábrahám Gizella tanítónők kíséretében, akik az olvasás megszerettetése érdekében kísérték el a rájuk bízott gyermekeket könyvtárunkba, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány Gróf Mikó Imre Könyvtárába. Itt a Mátyás király könyvtára című monda (Lengyel Dénes: Régi magyar mondák c. könyvéből) kapcsán játékosan avattuk be a könyvtárak világába az érdeklődéssel figyelő kis nebulókat.

Képzeletbeli utaztatással, a kivetítés által is szemléltetett bemutató közben a kis „tanonc írnokok” az igazságos Mátyás király udvarába nyerhettek betekintést, ahol megismerkedhettek a király könyvtárosával, írnokaival, könyvtárával, a Corvinák kivitelezésével és tartalmával, megtudhatták, hogyan készültek a kézzel írott könyvek, végül a korabeli könyvtárat összehasonlíthatták a most valóságban is megtapasztalt szabadpolcos könyvtárunkkal.

A szinte 3 órás színes tevékenység elérte célját, a gyermekek megértették az olvasás fontosságát, a belső lelki-szellemi értékek gyarapításának hangsúlyozásával érthetővé vált számukra az iskola és a könyvtár közötti kapcsolattartás fontossága is.

A gyerekek szívesen vettek részt a mondával kapcsolatos ismeretmélyítő feladatlap megoldásában, aktívan együttműködve a kérdések megválaszolásában, majd záró feladatként kis „scriptorokká” válhattak, mely feladatkörükben Mátyás király könyvtárosának írtak egy levelet, közölve a könyvtárlátogatásuk élménybeszámolóját, díszes keretek közé foglalva írásukat, egyben ellátva azt színes, virágokkal és egyéni rajzmotívumokkal díszített iniciáléval. A levél záradékaként a saját ízlésük és akaratuk szerint választott jelképes pecséttel igazolták egyéniségüket, azonosulni próbálva a Mátyás király korabeli írnokokkal, az akkori szokásokkal.

Befejezésképpen, élményekkel feltöltődve fogyasztották el a sok szeretettel készült házi süteményt és teát.

Nagyon szépen köszönjük a lelkes együttlétet, a tanító nénik együttműködését és várunk benneteket más alkalommal is egy újabb időutazásra.