Ebben a barlangban az első feltárásokat valamikor az 1980-as évek elején Şerban Sârbu és Florin Păroiu végezték, majd később Bogdan Tomuş és Ionel Neag, a Vajdahunyadi Proteus Barlangász Klub tagjai folytatták. Ennek eredményeként 1270 m hosszúságban térképezték fel a barlangot. A barlang jellegzetessége, hogy közvetlenül a bejárat után egy vízalatti szakasz található, amelyet még négy hasonló követ. Ezek hossza 15 és 55 méter között váltakozik, így a barlang bejárása barlangász-felkészültségen kívül megköveteli a búvártechnika ismeretét is. A barlang végében található hatodik szifon feltárása 105 m hosszúságban és –17 m mélységig megtörtént, anélkül, hogy új száraz járatba vezető emelkedő ágat találtak volna.

A szervezők programjának megfelelően október 4-én, csütörtökön tábort vertünk és előkészítettük a felszerelést, amit a barlang bejáratához kellett szállítani. A hordozható kompresszorok segítségével levegővel és gázkeverékkel is feltöltöttük a palackokat. Ez utóbbi a 40 m-nél mélyebb merülések esetében szükséges. Mindezek az előkészületek abból a meggondolásból történtek, hogy előre nem lehetett tudni, hogy a hatodik szifonban milyen mélységig kell majd merülniük a kutató búvároknak.

Péntek rendkívül kimerítő nap volt a barlangászok számára, akik a barlangi búvárok segítségére jöttek: több mint egy tonna búvárfelszerelést kellett felhordaniuk az alaptáborhoz viszonyított 200 m szintkülönbségre, a Sipot-völgy meredek oldalain. Még ugyanazon a napon a barlangi búvárok a felszerelés nagy részét behordták a második szifonig.

Az expedíció végére az oxigénjük is elfogyott

A jól megérdemelt pihenő után elérkezett a várva várt nap, október 6., szombat. A barlangi búvárok már napfelkeltekor elindultak a barlang bejáratához vezető nehéz és kimerítő emelkedőn. Légzőkészülékekkel, vízhatlan lámpákkal felszerelkezve, konkrét feladatokkal, csoportokra osztva megkezdték a kutatóbúvárok felszerelésének a beszállítását a barlang belső szakaszába. A hatodik szifonhoz érve, alapos előkészületek után a két kutatóbúvár megkezdte a merülést. Amíg az egyikük merült, a másik a felszínen maradt készen arra, hogy a társa segítségére siessen, ha az, bármilyen okból kifolyólag nem tudna a felszínre jutni. Bogdan Tomuş merült elsőként, azonban az utóbbi idők szárazsága következtében, a vízalatti járat falát vastag üledékréteg borította, amely a búvár úszása következtében levált, és a víz zavarosodásához vezetett, a látótávolság így jelentősen lecsökkent. A merülést ezért fel kellett függeszteni: hiába volt vezetőszál, ami a búvárt a felszínre vezeti, fennállt a veszélye annak, hogy beszorul a szifon első szakaszán található sziklatömbök közé.

Miután valamennyire kitisztult a víz, Gyurka Zsoltra került sor a merülésben. Az ismert szakaszon 105 métert a meglévő vezetőszálon úszott –17 m mélységig, a saját vezetőszálát ehhez hozzákötötte, majd fokozatosan haladt előre –22 m mélységig. Miután elhagyott egy nagyméretű termet, a járat enyhén emelkedni kezdett, ami akár egy levegős járat lehetőségét is előre vetíthette. Azonban –4 m-en a járat ismét ereszkedni kezdett, és 235 m-re a szifon bejáratától, –28 m-en a járat teljesen elzáródott, lehetetlenné téve a továbbjutást. A visszaúton több oldaljáratot is megvizsgált, azonban néhány méter után mindegyiknek vége szakadt.

Figyelembe véve, hogy a merülést követően mindkét kutatóbúvárnak elfogyott a levegőkészlete, a merülés befejezése és ugyanakkor a búvárfelszerelés kiszállítása mellett döntöttünk. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka a tábor összes résztvevőjének közös erőfeszítésével sikerült minden felszerelést az alaptáborba szállítani.

Október 7., vasárnap a barlangi búvárkodással kapcsolatos beszélgetések, eszmecserék napja volt, és a találkozó keretében elért merülési eredmények értékelésére is sor került. Így kijelenthetjük, hogy a Szifon-barlang hossza eléri az 1400 m-t, a végpont –28 m mélységben található. Figyelembe véve a terep nehézségeit, a szükséges búvárfelszerelést és a kapcsolódó logisztikai tevékenységeket, az eredmény figyelemreméltó. Ki kell emelnünk, hogy a feltárt 130 m elsősorban a csapatszellemnek és fegyelmezettségnek köszönhető, amiről a találkozó minden résztvevője tanúbizonyságot tett.

A találkozón összesen 29 barlangász és barlangi búvár vett részt a következő szervezetek képviselőiként: a Proteus Barlangász Klub Vajdahunyadról, szervezői minőségben, a Zarand Barlangász Klub Bradról, a Bukaresti Vízalatti és Barlangász Kutatócsoport, a Focul Viu Barlangász Egyesület Bukarestből, a Politechnika Barlangász Klub és az Omega Barlangász Klub Kolozsvárról, a Román Kanyoning Egyesület, a Román Szpeológiai Társaság és a Speosub Csapat.