label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Spektakulum

« Vissza a főoldalra


„Messze anyám, rokonom van, ezek idegenek” *

Kincses Réka új filmjéről
Létrehozva: 2012. október 13. 03:36

LÁNG ORSOLYA

Jelenet a filmből
Jelenet a filmből
A plakáton egy ágyat látunk, benne egy férfi és egy nő. A férfinak a hátát látjuk, és úgy öleli át a nő nyakát, mintha fojtogatná. A nő kifelé néz az ölelésből, az ágyból, a képből. Ez Kincses Réka új filmje, a Szülőföld, szex és más kellemetlenségek.


A cím nem túlkapás, komplexitása beigazolódik, az ügy valóban komoly és összetett, noha a film eredetileg vígjátéknak készült az emigrációról. Alig egy hete vetítették le a Filmtettfeszt keretében, sokan megnézték, az emberek többségének tetszett, de voltak, akik elégedetlenkedve hagyták el a mozitermet. Szerintük a kellemetlenségek freskója megmarad a vázlat szintjén, a szerteágazó szálak nem visznek sehová, nincs megoldás, kérdésekre válasz, hatásnak kifutás. Szerintem viszont egy jó vázlat többet ér, mint egy bedöglött, agyontervezett kompozíció. Friss és nyugtalan, megmozgatja a néző fantáziáját. A művészetből nem a műviséget ragadja meg.

Az artikulálatlan kommunikáció filmje ez, ahol a szereplők vagy a portól köhögnek, vagy a nevetéstől fuldokolnak, vagy sírásba csuklik panaszuk, vagy tehetetlen makogásba az érveik. Ahol minden célzás célt téveszt, primitívebb megoldásokhoz kell folyamodni. Neki kell menni, vakon belevágni. Az örömzene bárgyúsága elviselhetetlen a boldogtalan ember számára, merthogy Zsuzsi (Kerekes Krisztina) csupán osztozik férje életében, de egyre kevésbé tudja elviselni az idegen környezet beszivárgását az otthonába, és még azt sem tudja elmondani férjének, hogy miért hidegült el tőle. Ahogyan Sándor sem tudja elmondani Zsuzsinak, hogy mennyire szereti.

Sándor (Bogdán Zsolt) asszimilálódott magyar Németországban. Az, hogy Bogdán Zsoltnak be kellett magolnia a német szöveget, arra segített rá, hogy a szöveg ne tudjon sajátjává válni, úgy váljon le róla, mint az a szerep, amellyel asszimilálódó magyarként a német közegben törekszik azonosulni. Németül beszél még a feleségével is, németebb a németnél. Precíz, megbízható, egészséges életmódot folytató látszat-ember. És amit ezzel eltakar: egy kutyatekintetű, vasálarca mögött meghasonlott arc.

A kettejük életébe akaratlanul is betolakodó Isti (Tóth Attila) nem tudja kimondani, hogy miért nem szereti Magyarországot – valamit hadovál a metróaluljáróban jobbra utasított és balra álló emberekről, mert érzi, hogy a valódi rendnek nem az utasítás az alapja. Ahogyan Zsuzsianyja (Csákányi Eszter) is csak legyint lánya rendrakó gesztusaira, és bök a mellkasára: „Ha itt bent rend van, a többi nem számít”. Közhely, mint ahogy az is, hogy „nincs olyan férfi, aki megérdemelné, hogy sírj miatta.” Ez egy ilyen anya: ahol ő van, ott az otthon igazsága. A szív szava. A biztonságos, személyes giccsekkel kibélelt otthonmeleg. Ahol ki- és fel lehet engedni, és ahol a nagymama fényképe autentikusan, és nem csak a feleség megtűrt hozományaként lóg a falon. Ahol meg kell halni. És ahol meg is hal.

Sándor ezzel szemben egy pragmatikusabb álláspontot képvisel: „ott a hazám, ahol alszom”, feleli a tévések kérdésére. A tévériporter Zsuzsi barátnője, akit tíz éve nem látott, és akinek társasága kapóra jön, amikor a gyerekek többnapos kirándulásra mennek, ők pedig Sándorral végre kettesben maradhatnának otthon. Romantikus fürdő rózsaszirmokkal, idilli ágyjelenet. A telefoncsörgésig. Nincs mit tenni, ezek jönni fognak, Zsuzsi kárpótlásul kézzel elégíti ki Sándort. Ők még ekkor talán nem is tudják, de ez kettejük kapcsolatának mélypontja.

Az egyre többrétű eltávolodás, a terapeuta és a riporter színe előtt is körvonalazódó szakadék az elidegenedés számlájára írható. Elidegenedés az emigránsok tipikus létélményéből, és a megfeneklett magánélet rossz közérzetéből fakadóan is. Zsuzsi maga az eszköztelenség, Sándor az eszközök rabja. A Zsuzsit alakító Kerekes Krisztina játékában is eszköztelen, lévén amatőr szereplő, akinek nyelve a mélyszékely dialektus és az „osztrák–magyar” nehézkesség furcsa keverékéből jön létre. Eszköztelen az az igénye, hogy valahol otthont teremtsen magának a világban – a munkahelyén ugyan jól megvan, de a gyereke nem akar magyarul beszélni a nagymamával, férje figyelmessége egy ajándékcsomagolásban átnyújtott műpéniszben tetőződik, és a megtakarított pénzen vett öröklakás frissen lefektetett gyepszőnyegére csak hitvesi szemhunyással lehet rálépni.

Zsuzsi tíz éve nem látott barátnője szemére veti, hogy látszólag jól beilleszkedett, holott láthatóan nem boldog. A tévéinterjú operatőre, Isti, a Zsuzsi által hallgatott dal ideálját testesíti meg, az esendő és gondozatlan, de épp emiatt szerethető embert. Szerelemhez nem kell szépség, szerelemhez nem kell ész, éneklik később a magyar bevándorlók kedvéért üzemeltetett lokálban. (Zsuzsi és Isti a színeire szabdalt magyar zászlóban elvegyülve – leple alatt – tör házasságot). De énekelhetnék azt is, hogy szerelemhez nem kell pénz. Merthogy Zsuzsinak ez is a baja. Hogy a férje meg tudja engedni magának azt az arrogáns gesztust, hogy egy drága borral tessékelje ki házából a hívatlan vendégeket. Megint egy eszköz, amely elviselhetetlenül férkőzik két ember közé. De ott van a másik eszköztelen figuránk, a „hasonszőrű” Isti, akit Zsuzsi talán éppen emiatt érez magához közelebb állónak, és akit Budapesten fel is keres. Amaz kamaszként ücsörög az ágyán, míg anyja beengedi hozzá a „nőlátogatót”. Mintha semmi sem történt volna közöttük, ami történt csak az idegen levegő kísértésére fogható. Itthon viselkedni kell, sugallja a sunyító Isti magatartása.

Otthon Zsuzsiból is előtörnek a kamaszos indulatok, tehetetlenségében anyjával verekszik, tulajdonképpen a tizenhárom évnyi lapos házasság, a két (német) gyerek, a felelősségteljes felnőtt-lét súlya ellen. Amit ő nem tud megfogalmazni, azt a férj nem akarja, elzárkózik a probléma elől. A szakmai szempontból megkérdőjelezhető családterápia nem segít, hol egyikük restelkedése, hol másikuk konok hallgatása miatt. Amíg Zsuzsi otthon keresi a visszautat, Sándor egyedül megy el a terapeuta párhoz, mintha objektív segítséget várna tőlük, felesége előteremtését. Megpróbál valahogyan kilépni magából, leissza magát a „magyarok” ottfelejtett pálinkájából, és Zsuzsi agyonhallgatott számait hallgatja. Mert Bach itt már nem segít. (A Bach-zene és az erőltetett nyugalom társítása a cikk szerzőjének személyes jellegű sérelme, amely a film kódrendszerét tekintve talán nem is egészen megalapozatlan.)

Csákányi Eszter alakításával újabb erős anya-karakterrel gazdagodott a magyar filmtörténet. Nemrég (ugyancsak egy Filmtettfeszten), az Alföldi Róbert rendezésében látott Bartis Attila-regény, a Nyugalom főszereplője, Udvaros Dorottya volt ilyen felejthetetlen. Persze, egészen más miatt, más típusú volt az ő elhanyagoltsága és mellőzöttsége, más eredetű a gyermekéhez való ragaszkodása. De mindketten ugyanúgy tudtak egyszerre nagyon csúnyák és nagyon szépek lenni. „Szakítottatok? – Nem. – Akkor miért vakarózol?” Ez az egyszerű, de elevenbe vágó párbeszéd az anya jelenvalóságát tükrözi a lánya életében, ormótlan érzékenységét, egyszerű lényeglátását. A bonyolult dolgokra csak egy ilyen letisztult filmnyelv tud rámutatni. Sejthető, hogy Zsuzsi szívbeteg anyjának balett-magánszáma nem lesz következmények nélküli. Mintha az önfeledt pillanatok megbosszulnák magukat. Csákányi Eszter játéka olyan élő, olyan eleven a filmvásznon keresztül is, hogy a közönség önkéntelenül is megtapsolta a „nagyjelenet” után.

Az anya elfalazott urnája előtt álldogál a magára maradt emberpár. Aztán a réten egy jót verekednek. Mintha a Paradicsomban élnének, csak nem tudnak róla. Visszautaznak Németországba, hogy legyen a gyerekeknek hova hazamenni.


*Idézet József Attila Levegőt! című verséből







További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap