A Nagyenyedtől 600 km-re található felvidéki Ipolynyék településsel Rácz Levente Fehér megyei RMDSZ-elnöknek, Muzsnay Árpád országos EMKE-alelnöknek, valamint Hrubik Bélának, a Csemadok országos elnökének köszönhetően kerültek kapcsolatba a nagyenyediek. Hrubik fedezte fel, hogy Gyulai Sáska Sándor honvédtiszt, aki Ipolynyéken halt meg 1907-ben, tulajdonképpen nagyenyedi születésű, és annak idején ott is járt iskolába.

Ennek a kapcsolatnak köszönhetően ünnepelte egy nagyenyedi csoport március 15-ét Felvidéken. Az enyedi küldöttséget (Rácz Leventét, Demény Piroskát és Bakó Botondot) szeretettel, barátként fogadták, és már az első esti beszélgetés során több közös tulajdonságát is felfedezték Nagyenyednek és Ipolyságnak. Mindkettő dimbes-dombos vidék, van Őrhegye, sőt a szőlőtermesztés és jó borok készítése is jellemző, de ami még fontosabb: kisebbségi gondjaik is hasonlóak. Az ismerkedés egy őrhegyi borospincében folytatódott Ipolynyéken, a helyi Csemadok szervezet elnökének, Gyurász Gábornak a jóvoltából. Itt volt Gömöry Loránt, a helyi Magyar Koalíció Pártjának elnöke, aki maga is Sáska Sándor távoli rokona.

Gyurász Gáborral és Gömöry Loránttal találkozott a nagyenyedi küldöttség az őrhegyi borospincében

Másnap, március 15-én Hrubik Béla meghívására Pozsonyba látogatott a nagyenyedi küldöttség, ahol a pozsonyi magyarokkal közösen részt vett az ún. „medikus kertben” található Petőfi-szobor előtti megemlékezésen. A szlovák vezetők közül senki sem volt jelen. Ünnepi beszédet mondott Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere, aki elemezte a magyar-szlovák viszonyt. Megemlítette, hogy mindent összevetve jobb Pozsonyban ünnepelni, mint otthon, Budapesten. A kitűnően megszerkesztett diplomatikus beszéd után a bécsi Liszt Ferenc magyar kórus és a somorjai asszonykórus dalait hallgathatta az emlékező tömeg. Közben pozsonyi magyar színészek forradalmi verseket szavaltak. Ezt követően a Csemadok országos székházban, a Pozsonyi Magyar Galériában a Forrás című kiállítást lehetett megtekinteni. A kiállítást Lázár Kovács Ákos esztéta nyitotta meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikációs Intézetéből, aki többek között kifejtette, hogy a vallásos művészethez kevés magyarázatra van szükség, ugyanis a vallásos művészet magától értetődik, mint a sírás vagy a nevetés. A kiállításon pasztellek, temperák, akvarellek, olajfestmények, textil, rézkarc és szobrok egyaránt szerepeltek.

A látogatás harmadik napját a Fehér megyei küldöttség ismét Ipolynyéken töltötte. Meglátogatta a helyi, Balassi Bálintról elnevezett iskolát, ahol Jusztik Imre iskolaigazgató fogadta őket. Demény Piroska, a Bethlen-kollégium aligazgatója kezdeményezte a kapcsolatfelvételt, és meghívta az iskola vezetőségét és diákjait Nagyenyedre, a júniusi szórvány színjátszó találkozóra. Hrubik Béla személyesen kalauzolta a küldöttséget a közeli ipolybalogi Árpád-kori templomba, ahol a Szent Korona hiteles mását is megcsodálták, amit a helyi plébános ereklyeként őriz. Délután az ipolynyéki Művelődési Házban ünnepi műsor zajlott Wass Albert emlékére, ahol megjelent Tóth István, a község polgármestere is. Felléptek a helyi Balassi iskola diákjai versösszeállításukkal, az enyediek részéről Bakó Botond Felvidéki utazások – nagyenyedi történetek címmel tartott előadást. Az ünneplő sereg ezután a község központjába vonult, ahol megkoszorúzták Pajor István egykori ipolynyéki születésű honvédtiszt emléktábláját. Ezt követte a Gyulai Sáska Sándor nagyenyedi születésű honvédhadnagy emlékére felállított kopjafa avatása és koszorúzása a katolikus temetőben, ahol Rácz Levente és Hrubik Béla mondott beszédet. Az ünnepségen megjelent, családja támogatásával, a 87 éves Sáska Edit is, a honvédtiszt ükunokája Balassagyarmatról.