Az erdélyi arisztokráciáról bűnök mondattak az oláhság irányában. Én Erdélynek jelen viszonyait és férfiait eléggé nem ismerem, hanem, hogy a múlt bűnökkel terhes, az igaz, csak azon csudálkozom, hogy azon bűnök alapján most kell a hont veszélyeztető agitációknak történni, midőn letétetett az első szó és talap a sérelmek orvoslására; s azért, mert huszonnégy óra alatt nem lehetett ezredévnek bűneit megorvoslani annyi bajok között, tehát a múlt arisztokráciának bűnei melegíttetnek fel, hogy a nép most se legyen bizodalommal. Másodszor: könnyű azt mondani: „a nép”, de a nép nevével sok ember visszaél; Krassó megyének harmincezer embere, hol Murgu népgyűlést tartott, Magyar- és Erdély-országot nem képviseli, s ha azt arrogálja magának, hogy ő fog szabni törvényt, akkor magának oly hatalmat arrogál, melyet tűrni nem fogunk; egy embernek szava nem a nép szava, és aki néhány ember szavára hivatkozik, ne vegye szájára a nép szavát. ( ...)

Én tehát nem a népfajok egymás irányábani balanszírozásában, hanem a közös jogban és szabadságban találom a haza megmentését(...).

Ezen szempontokból indulva ki, megvallom, hogy már mi az oláh kérdést illeti, e részbeni gondolkozásom a ház előtt tudva van. Ami körömhöz tartozó panasz hozzám beadatott, sohasem vártam huszonnégy óráig, hogy azt orvosoljam, és orvosoltam olyanokat is, melyek magokban igazságosak, de törvény szerint mérve megérve nem lettek volna, és hasonló szellemben fogok mindig eljárni. Ha valaki azt mondja, nem mindenik bujtogató, aki annak kereszteltetik, az igaz-e részben szoros vizsgálatnak kell történni és pártatlan igazságszeretetnek, mely nem kérdi a nyelvet, hanem jutalmaz és sújt mindenkire nézve egyaránt. Hanem kénytelen vagyok kinyilatkozni, hogy az oláhság körében összeesküvési bujtogatások vannak, ezt nem az erdélyi arisztokráciának ellenséges indulatából merítve mondom, hanem azért, mert annak szálai kezemben vannak, melyek a haza, Isten és Európa előtt bebizonyítandják a dolgot; de nem mondom, hogy ennek súlyát érezzék legtávolabbról is oláh ajkú polgártársaink, hanem azt mondom, érezni fogják azok, akik bűnösek. Csak arra kérem a követ urakat, midőn arról van szó, hogy vannak bujtogatók, és történtek elfogatások, azokra nézve szerezzenek maguknak tudomást, s elfogatások eszméjét ne úgy állítsák elő, mintha az az oláh népfaj ellen irányzott ellenséges törekvés volna; mert röviden szólva a bujtogatások, melyekre célzok, a külföldről jönnek, s ugyanazok, melyek a magyar elem ellen dolgoznak, s melyeknek szálai kezünkben vannak. Ennyit akartam megjegyezni, s kinyilatkoztatom, hogy minden lépéshez, mely a múltak bűneinek orvoslására vezet, hozzájárulok szívesen, de kérem a követ urakat, akik éppen közelebbi viszonyoknál fogva jobban ismerik a körülményeket, legyenek szívesek minket tájékoztatni, hogy mit tegyünk, de ne álljanak elő olyan kívánsággal, amely diszmembrációra vezethet. A magyarnak az oláhhal s az oláhnak a magyarral testvéries egyesülésében van mindegyiknek boldog jövője, nem pedig, ha az egyik el hagyja magát ámítani a másiknak elnyomására, mert akkor oly fegyverhez nyúl, mellyel magát is sújtja. (...)

Budapest, 1848. augusztus 26.