Egészen különleges arc, pálya, stílus a Kiss Manyié az egyetemes magyar színjátszásban. Azt a sajátos erdélyi lelkületet és erdélyiséget tudta varázslatos világgá teremteni a színpadon, amit itt Erdélyben, a hely szelleméből szívott magába. Összetett művészete a Babszikától, a habos süteménytől a Kurázsi mamáig és a Bodnárné Németh László-tragédiában való alakításáig tudott ívelni – magyarázta Kötő József színháztörténész szerdán délután, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) által szervezett centenáriumi vándorkiállítás kolozsvári megnyitóján, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházban. A tárlat kurátora Szebeni Zsuzsa, grafikai kivitelezője pedig Szebeni-Szabó Róbert.
Több esemény szervezésében vett részt tavaly, Kiss Manyi születésének századik évfordulóján az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: kamarakiállítást rendeztek a budapesti Vendéglátóipari Múzeumban és a Pécsi Galériában, közreműködtek a magyarlónai emléktábla elhelyezésénél, és állandó kiállítást nyitottak meg a zágoni Mikes–Szentkereszty-kúriában. Az emlékév jeles mozzanata volt továbbá annak a vándorkiállításnak az összeállítása, amely Kiss Manyi színpadi művészetét tárja a nagyközönség elé. Számos színháztörténeti jelentőségű dokumentumot mutat be, amely az utóbbi évek kutatásai, valamint az OSZMI, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Szabédi Emlékháza, Kónya Ádám muzeológus, a hamburgi Uferini dinasztia, valamint Kiss Manyi unokaöccsének, Kiss Albert és családjának gyűjtőmunkája révén került napvilágra.
A kolozsvári tárlatmegnyitón Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva: a Szabédi-emlékházban 2009-ben megtartott kiállítás után Kiss Manyi ismét „visszatért” Kolozsvárra. A három évvel ezelőtt bemutatott anyag egyik része is visszaköszön ezúttal a Györkös Mányi emlékházban, tette hozzá Dáné, köszönetet mondva Szebeni Zsuzsának mindazon tevékenységekért, amelyeket a művésznő pályájának bemutatásáért végzett az elmúlt időszakban, Budapesten, Magyarlónán, Kolozsváron stb.
Csodálatosan megkomponáltnak nevezte a tárlatot Kötő József színháztörténész, és a XX. század ‘30-as éveinek jeles rendezője, Horváth Árpád által megjelentetett interjúkötetre utalt. – Kiváló rendezői szemmel már akkor felfedezte, hogy Kiss Manyi rendkívüli egyéniség, és megvallatta őt arról a hitről, elképzelésről, amit a pályáról épített magában. Kiss Manyi pedig így fogalmazott: „én még egy sort sem olvastam a szerepeimhez. Vagy beletalálok, vagy úgyis hiába. Azt mondom, ami bennem volt” – részletezte Kötő. Kiemelte: Kiss Manyi Magyarlónán született, igazi világának és habitusának kialakulását tekintve azonban Zágoné volt a döntő szerep. A mesterséget Kolozsváron tanulta; már ekkor népszerű, a közönség által szeretett művész volt, az 1927–28-as évadban 140-szer lépett színpadra. 1928-tól Magyarországon a Babszika-szerepkör társult hozzá („jaj, de jó a habos sütemény”) hosszú ideig, nagyobb szerepei különösképpen a második világháború után következtek. – Bodnárné szerepében sűrűsödött össze mindaz, amit magával vitt Erdélyből – hangsúlyozta a színháztörténész.
Szebeni Zsuzsa, a kiállítás kurátora többek között az EMKE Szabédi emlékház munkatársainak mondott köszönetet, amiért felvállalták a Kiss Manyi-hagyaték gondozását, valamint a mindenkori közönségnek, hogy a gyűjtemény folyamatosan gazdagodhat. A molinókra nyomtatott fényképek eredetének ismertetése után – a Györkös Mányi Emlékház zongorájára helyezett emléktárgyak közül – egy Kiss Manyit ábrázoló puzzle-t mutatott be, mint mondta, az akkoriban oké néven ismert társasjáték a színésznők kedvenc elfoglaltsága volt, ezt játszották a próbák és az előadások szünetében.
A Kiss Manyi centenáriumi emlékév tiszteletére rendezett tárlat április 13-ig, hétköznapokon 12 és 17 óra között tekinthető meg az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii u. 5/1. szám).
