A címbeli két ellentétes értelmű szó közül a rideg szó jelöli a minden melegebb emberi érzésre képtelen, barátságtalan, viselkedésében feszes, kimért, túlságosan tartózkodó, merev, zárkózott személyt. De rideg nemcsak maga a személy lehet, hanem egyik-másik tulajdonsága is: rideg válasz, rideg hang, rideg pillantás stb. Rideg lehet persze a barátságtalan, sivár helyiség (rideg lakás, rideg szoba) és a kietlen, kopár táj is. A rideg szóval ellentétben, a nyájas ember: kedves, barátságos, szívélyes, jóindulatú, készséges, előzékeny. Mint látható, számos rokon értelmű szavunk van a fenti emberi tulajdonságok kifejezésére.

Gondolom, bárki felismeri a nyájas szavunk tövét, a háziállatok nagyobb csoportját jelölő nyáj szót; ez van meg az ökörnyáj, juhnyáj összetételekben is. Bizony a nyájas szavunk a nyáj szónak -s képzős származéka, annak ellenére, hogy a nyájas ma már nem konkrét, hanem elvont értelmű, de a jelentésváltozás kiindulópontját az állattartásban kell keresnünk.

Nem hinném, hogy tévednék, ha úgy vélem, hogy a rideg szavunk is az állattartásban gyökeredzik. A rideg szóra az első írásos adat, egy 1581-ből származó mondattöredék („vadnak egyéb rideg barmok”) is mutatja, hogy a rideg szó elsődleges jelentése: ’télen‑nyáron szabad ég alatt tartott’ (jószág) volt. A rideg állattartás ma is élő irodalmi szintű kifejezés. A télen-nyáron szabad ég alatt tartott állat rendszerint sovány, e kifejezés: rideg állat ’sovány állat’ jelentést is kapott, a rideg vágás értelme pedig: ’a sovány, fel nem hizlalt állat vágása’.

A rideg szavunk a számkivetettség bélyegét viseli magán, a nyájas ennek ellentétét: a társas élettel járó tulajdonságokat. Gondoljuk csak arra, hogy a rideg állattartás közepette élő állat rendszerint vad, szilaj, féktelen és fékezhetetlen, ezzel szemben a nyájból, csordából esténként hazajáró vagy éppen otthon, istállóban nevelt jószág többnyire kezes, engedelmes, jámbor, szelíd.

Az állattartás más-más formáiban élő állatok tulajdonságira vonatkozó szavak később az emberi tulajdonságok jelölőivé is válhattak és váltak, miközben csaknem feledésbe merült, hogy a rideg meg a nyájas szavunk eredetileg mire is vonatkozott.

A ridegség legtöbbször magányosságból, elhagyatottságból, a nyájas szívélyesség társas emberi kapcsolatokból fakad.