Amint azt Kós Katalin, az emlékház vezetője kiemelte, különösen örvendtek a fotóművész kezdeményezésének, amely több alkotó (zenész, író, költő, fényképész) számos kifejezésmódjának eredményeként és a művészetek összefonódásának példájaként szervesen illeszkedik a helyszínként szolgáló tér hagyományaiba. Példaként magát Györkös-Mányi Albertet említette, aki zenetanárként festészettel is foglalkozott, felesége, Jakab Ilona festett, munkásságuk pedig Balla Zsófiát ihlette versírásra.

Valami hasonló történt február 10-én is az emlékházban, ahol Szép András zenei improvizációjának hangjaira peregtek Makkai Bence kifejező fényképei, amelyekhez kortárs írók, költők (Bréda Ferenc, Demény Péter, György Attila, Józsa Márta, Karácsonyi Zsolt, Király Zoltán, László Noémi, Lövétei Lázár László, Márkus András, Molnár Vilmos, Muszka Sándor és Váradi Nagy Pál) alkottak szövegeket. A rendezvény méltatását Demény Péter vállalta, aki vallomással kezdte szövegét: bár személyesen mindeddig nem ismerte Makkai Bencét, ha ikonikusan képzelné el az alkotót, ösztönösen világos színeket társítana hozzá. Ehhez képest azonban a kiállított fotókon a sötét színek dominálnak, a fények pedig inkább fényképezői, mint világnézeti szempontból értelmezhetők. A szövegek, hívta fel a figyelmet Demény, finom ellenpontot képeznek a képekkel: bár minden képről lehet írni valamit, nem biztos, hogy az ilyen jól sikerül, mint ezekben az esetekben. Makkai Bence fotói hangsúlyosan „embertelenek” ugyan, a szövegekben azonban előbb-utóbb megjelenik valaki. Ilyen módon is kiegészítik egymást, s ezek után már nehéz lenne a szövegek nélkül, csak önmagukban tekinteni a fényképekre, vélekedett Demény. Hangsúlyozta: különleges látásmód kell ahhoz, hogy valaki, hazafelé autózva egyszer csak megálljon valamit lefotózni. – Jó kaland volt ez, romantikus kultúra, ami az érdeklődés és a tehetség által történt – értékelte a közös munkát az író.

Az egybegyűltek néhányat meg is hallgathattak a szövegekből: László Noémi, Bréda Ferenc, Karácsonyi Zsolt, Márkus András és Váradi Nagy Pál személyesen olvasta fel a fénykép ihlette verset-prózát, Király Zoltán szövegét pedig, távollé­tében, László Noémi tolmácsolta. A többi szöveg is elolvasható a kiállított fényképek mellett, román nyelven is, valamint a kiállítás anyagát tartalmazó tetszetős kiadványban is. A dombok, fények és mesék csodás világa február 27-ig, munkanapokon 12 és 17 óra között várja látogatóit a Györkös-Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii u. 5/1. szám).