label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Egy elfelejtett piarista tudóstanár: Schmidt Ágoston (1845–1902)

Létrehozva: 2012. január 25. 01:11

OLÁH-GÁL RÓBERT

Schmidt Ágoston piarista atya. „Tudós hajlamai nem tették sem rideggé, sem zárkózottá”
Schmidt Ágoston piarista atya. „Tudós hajlamai nem tették sem rideggé, sem zárkózottá”
Örömmel olvasom a Szabadságban, hogy 2012. január 23-án piarista napot tartanak Kolozsváron. Ezért szeretnék megemlékezni az egyik kiváló piarista matematikusról, aki 110 éve hunyt el, és a 140 éve induló Ferenc József Tudományegyetemen is a matematikaoktatás lelkiismerete volt. Ezt a kiváló tudóst kifelejtették mind a Ferenc József Tudományegyetemet bemutató monográfiákból, cikkekből, tanulmányokból, mind a kolozsvári piarista oktatást ismertető kiadványokból.


Dr. Schmidt Ágoston piarista atya 1874–1879 között tanított a Kolozsvári Piarista Főgimnáziumban, és ugyancsak 4 tanéven keresztül óraadó docens volt a Ferenc József Tudományegyetemen. Az 1872/1873-ban induló Ferenc József Tudományegyetem oktatói közül egyedül neki volt matematikából doktorátusa, amit a Rostocki Egyetemen szerzett.

Schmidt Ágoston 1845. február 3-án Ferencfalván, Krassó-Szörény megyében született. A gimnázium alsó négy osztályát Temesváron a piaristáknál végezte. 15 évesen úgy döntött, hogy beáll a piarista rendbe, így 1859. szeptember 20-án, Vácon belépett a rendbe. Már novíciusként, Kecskeméten végezte a gimnázium 5., 6. és 7. osztályát, majd Budapesten érettségi vizsgát is tett. Tanári pályáját az 1864/5. évben Magyaróváron kezdhette meg, ahol 1866. április 2-án ünnepélyes fogadalmát is letette. Az 1866/7. iskolai évtől kezdve egy esztendőt Selmecbányán, hármat Temesváron töltött. Temesváron 1868. július 3-án áldozópappá szentelték, majd egy évet Kecskeméten tanított, és közben elvégezte Budapesten a tanárképzőt, ahol Jedlik Ányos volt a mestere. 1871. május 6-án Budapesten tanári vizsgát tett, utóbb pedig bölcsészettudori oklevelet is szerezett. A rendje kiküldte Rostockba, ahol 1873. július 8-án matematikából doktorátust szerzett. Tanári tevékenységét az 1871/2. évtől kezdve 8 éven át a Kolozsvári Piarista Főgimnáziumnál folytatta, és 1874-től óraadó a frissen megalakult Kolozsvári Tudományegyetemen.

Az 1872-ben induló egyetemre az elemi mennyiségtan tanszékre (matematikai alaptudományok) Brassai Sámuelt, míg a felsőbb mennyiségtan tanszékre (felsőbb matematikai tudományok) Martin Lajost nevezték ki. Az elméleti fizikai tanszékre nem találtak megfelelő jelöltet, így azt betöltetlenül hagyták. Mind Brassai Sámuel, mind Martin Lajos színes egyéniségek, polihisztorok voltak, de egy gond volt velük – nemhogy doktorátusuk nem volt, de még egyetemet sem végeztek. Mind a ketten autodidakta módon képezték magukat, és tapasztalati tudásuk alapján szereztek hírnevet. Martin Lajos megkezdte az Institutum Geometricum-ot, de a forradalom miatt nem tudta befejezni, és később sem engedték, hogy levizsgázzon. Martin Lajos lényegében megfelelő szakember volt. Gondot szerintem csak Brassai jelentett, aki mindenből valóban igen kiváló tudós volt, a matematikán kívül. Ebben volt a legkevésbé képzett. De 1865-ben ő fordította le először magyarra Euklidesz „Elemeit”, és ez lehetett a döntő érv, amiért a minisztérium kinevezte professzornak.

Itt tennék egy pici kitérőt. Az induló Ferenc József Tudományegyetem néhány nagy tekintélyű tudósának nem volt doktorátusa. Ezt a helyzetet az induló Kolozsvári Egyetem nagyon eredeti módon oldotta meg, 1874-ben Berde Áront, Brassai Sámuelt, Koch Antalt és Martin Lajost díszdoktorrá avatták, a továbbiakban már nem tettek különbséget a dísz- és a rendes doktorátusok között. És ugyanazon alkalomból Schmidt Ágoston Rostockban szerzett doktorátusát is „honosították”:

„Magnificus Dominus Samuel Brassai, annorum 73, rel. Unitariae, locus natalis Toroczkó in Hungaria, in Doctorem Philosophiae honoris causa promotus die 24-a mensis Januarii anii 1874.

Reverendus Dominus Augustinus Schmidt, annorum 29 rel. rom cath. locus natalis Ferenczfalva in Hungaria, Doctor Philosophiae Rostockii de Dato die 8-a mensis Julii anni 1873, nostificatus die 16-a mensis Aprilis anni 1874.”

Valószínű a minisztériumban látták, hogy illene egy olyan szürke eminenciást is az egyetemre vinni, aki biztosítja a matematikai tudományoknak a kor követelményei szintjén való leadását. 1874-ben Kolozsvárra helyezte a piarista rend Dr. Schmidt Ágostont, aki alig egy éve doktorált matematikából Rostockban. Ezért úgy döntöttek, hogy óraadói munkakörben ő lesz a matematikai tudományok lelkiismerete. Valóban, ha végignézzük a „Kolozsvári Egyetem Tanrendjét” 1872-1918 között, egyértelműen kiderül, hogy Schmidt Ágoston tartott először számelméletből, komplex függvényekből, lineáris algebrából, analitikus mértanból, elliptikus függvényekből, valószínűség-számításból és matematikatörténetből órákat.

Nagy vesztesége volt a Kolozsvári Egyetemnek, hogy Schmidt Ágostont nem nevezték ki professzornak, bár lehet, hogy ebben a piarista rendnek is döntő szava volt. A rend ugyanis 1879-ben áthelyezte a Budapesti Piarista Főgimnáziumba, ahol haláláig, 1902-ig matematikát és fizikát tanított. Igen értékesek a tankönyvei, tankönyv fordításai és tankönyv-szerkesztői tevékenysége. Az osztrák Franz Mocznik Számtan, Algebra, Geometria és Geometria elemei című munkájának átdolgozásán kívül megírta Elemi Mennyiségtan, Algebra polgári iskolák számára, Természettan és Fizikai földrajz című, eredeti műveit, melyek közül az Algebra három, a Fizikai földrajz pedig 11 kiadást ért meg. (Mocznik műveit még ifj. Szász Károly, Arany János barátja és nagykőrösi kollégája fordította magyarra).

Jellemzésére szeretnék néhány idézetet betenni Hénap Tamás tartományfőnöki titkár (rendfőnöki titoknok), Az Úrban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete című, 1904-ből való megemlékezéséből:

„Az 1902. évi érettségi vizsgálatokon láttam őt mint tanárt — mondja róla Bartoniek Géza, az Eötvös-collegium érdemes igazgatója — s mondhatom, vizsgálásának módja rendkívül érdekes volt. Egészen az ő egyéniségének nyilatkozása volt minden kérdése: ő örökké spekuláló és általánosító szellem volt s valóságos virtuozitással tudta a kérdéseket úgy feltenni, hogy a kérdezett vizsgálattevő nagy területről volt kénytelen felelni. A részletek nála egészen eltűntek, csak széles kapcsolatban jöttek szóba. Ebből arra következtettem, hogy tanítása a gondolkodó ifjúra rendkívül érdekes lehetett, a mennyiben örökös okoskodásra kénysze-rítette.”

„Tudós hajlamai nem tették rendtársunkat sem rideggé, sem zárkózottá; derült kedélye mindvégig megtartotta keresetlen melegségét s ha néha ítéleteiből egyik-másik kedvelt filozófusának hatása alatt némi kesernyés pesszimizmus érzett is ki, ha a társadalmi rendről alkotott nézeteivel olykor az utópiák határához közeledett is: az csak a teljes jogegyenlőségért, az egyéni igaz érdem érvényesüléséért rajongó lélek túlcsapó hevülete volt, de soha sem ember- vagy világgyűlölő keserűség. Nézeteit szerette leplezetlenül feltárni, viszont szívesen hallgatta meg mások meggyőződésen alapuló véleményét; becsülte az egyenes és kíméletlen szót, de gyűlölte az alakoskodó képmutatást. Korunk megalkuvó szelleme és a korlátlanságra törő hatalom túlkapásai ellen nem egyszer kelt ki csípős szavakban, de részvéttel fordult az elnyomottak ügye felé, s humanizmusa, mély emberbaráti szeretete nemcsak szavakban nyilvánult.”

„December 31-én — írja a budapesti házfőnök — elszorult szívvel vettük körül haldokló társunkat s az utolsókenet szentségében részesítettük őt, minek felvétele után bágyadt hangon többször ismételte e szavakat: «Istenem, irgalmazz, kegyelmezz». Érezve végső órájának közelgését, meghatottan nyújtotta végbúcsúra elhidegült jobbját ágyánál megjelent rendtársainak. Szenvedése, mit erős lélekkel tűrt, esti 1/2 6 órakor ért véget, a mikor csendesen, minden agónia nélkül visszaadta lelkét Teremtőjének, 1902. évi december hó 31-én, korának 58-ik és szerzetesi életének 44-ik évében, Budapesten.”

Vályi Gyula tehát Schmidt Ágostontól tanult számelméletet és ábrázoló geometriát. Réthy Mór csak 1874-ben lett az elméleti fizika professzora, de a hajdani Kolozsvári Egyetem Tanrendje szerint, „komoly” matematikai diszciplínákat csak Schmidt Ágoston tanított 1874–1879 között. Köszönetet mondok Labancz Zsolt atyának, a Piarista Rendtartomány főnökének, Koltai Andrásnak, a rend levéltárosának, a Schmidt Ágostonról adott értékes adatokért, továbbá Kása Zoltán professzornak, aki felhívta a figyelmemet a Ferenc József Tudományegyetem Tanrendjének az áttanulmányozására.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap