Szerzője a műfaj keletkezésének legmélyére ásva igyekszik nyomon követni annak fejlődéstörténetét. Ilyenformán, időben, az ókori Egyiptomtól napjainkig vezeti végig a könyv tulajdonjogát igazoló, a századok folyamán külön grafikai műfajjá lényegült specifikus jel alakulását.

A tényközlő stílusban feltárt ex libris-történetet a gyűjtés módozatainak, különféle lehetőségeinek, valamint a rendszerezés fontosságának és sokféleségének a szakszerű bemutatása követi.

Kós Károly

Minek utána maga az alkotó, az ex libris-készítő is megszólal, feltárva e sokrétű, napjainkra a technikai lehetőségek kimeríthetetlen tárházát felvonultató műfaj műhelytitkait. S bár a modern technika, a legkorszerűbb fotó- és számítógépes grafika formájában, a könyvjegyek világába is betört, Takács Gábor a műfaj klasszikus változatainak bemutatására fekteti a hangsúlyt. Méghozzá olyan részletességgel – a mélynyomással, de főként a magasnyomással készült ex librisek, a fa- és linómetszet technikájának aprólékos ismertetésével –, hogy az olvasó kissé el is csodálkozhat ezen a didaktikus felvezetésen. Az ex libris készítő effajta, oktató jellegű kitárulkozását, a technikai lehetőségek, módozatok szavakba foglalását és ismertetését a szerző ekképpen indokolja: „A linóleum- és fametszet bemutatásánál talán a kelleténél egy kissé többet időztünk. Tettük ezt abból az elgondolásból, hogy amennyiben az idők során egy-egy gyűjtőnek kedve lenne megpróbálkozni ex libris rajzolásával vagy metszésével, úgy e szerény ismertetővel segítségére lehessünk.”

Karancsi Sándor

Ismeretterjesztő jellegén túlmenően azonban a kötet nem csupán a gyűjtőszenvedéllyel már megfertőzött ex librisesek öntevékeny művészi kibontakozását igyekszik elősegíteni, hanem a „grafika Hamupipőkéje” – ahogyan Gy. Szabó Béla nevezte a könyvjegyet – élvezetének és gyűjtésének a népszerűsítéséhez is tevékenyen hozzájárul.

Ezt a célt szolgálja a kötetet kiegészítő, gazdag, 16 ország 168 képzőművészének egy-egy alkotását tartalmazó képanyag is. „ A szerző a teljesség igénye nélkül bocsátja útjára a mellékletben bemutatott szerény válogatást, amely Ilyés István majd két évtizedes gyűjtőmunkájának eredményére támaszkodik, és mindössze rálátást kíván adni a kisgrafika e gazdag területére, amit az ex libris fogalma fémjelez”– olvassuk a kötetben, amelyet részletes bibliográfia és a képek jegyzéke egészít ki.

Yoshiaki Hara

Áttekinthetőségét megkönnyítette volna, ha az alkotások és az alkotók neve egyazon oldalon szerepel. Az igényesen összeválogatott és rendszerezett képanyag azonban a minőségi látvány erejével pótolja az egyébként gyakran alkalmazott, a könyvkészítést leegyszerűsítő, de a használatot némiképp elbonyolító eljárás okozta kényelmetlenséget.

A marosvásárhelyi Mentor Kiadónál 2011-ben megjelent, fölöttébb tetszetős kötetet Káli Király István szerkesztette.

*Takács Gábor: Ex libris, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2011.