label_szabadsag
1 USD 3.89  1 EUR 4.58  100 HUF 1.51
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Napirenden

« Vissza a főoldalra


Dél-Tirol: gazdasági fejlődés, önálló régiószervezés és arányos politikai képviselet

Létrehozva: 2011. október 22. 01:30

ZAY ÉVA

A dél-tiroli autonómiamodell mindaddig működőképes, amíg 
a nemzeti közösségek biztonságban érzik magukat általa
A dél-tiroli autonómiamodell mindaddig működőképes, amíg a nemzeti közösségek biztonságban érzik magukat általa
Herbert Dorfmann dél-tiroli német európai parlamenti (EP) képviselő volt csütörtökön a Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő által kezdeményezett, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhellyel együttműködésben szervezett Európai Beszélgető Estek immár harmadik rendezvényének vendége. Az előadás és az azt követő beszélgetés a dél-tiroli autonómia gazdasági vetületeiről zajlott.


Herbert Dorfmann az agrártudományok doktora, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési, illetve a Gazdasági és Monetáris bizottság tagja, dél-tiroli olasz állampolgár – összegezte Sógor Csaba. Mint kifejtette, napjainkban egyre többen vélekednek úgy, hogy a gazdasági és pénzügyi válság az adott állam kisebbségpolitikájával is összefügg.

Dél-Tirol Erdélyhez hasonlóan a világháborúkkal összefüggő események áldozata volt. A jelenleg mintegy félmillió (köztük 330 ezer német, 150 ezer olasz és 30 ezer ladin nyelvet beszélő) lakossal rendelkező tartományt 1919-ben választották le az Osztrák–Magyar Monarchiáról. Az I. világháborút lezáró békeszerződések nyomán Olaszországhoz csatolták, amely a többségében német anyanyelvűek által lakott régióban az etnikai arányok megváltoztatására törekedett az olaszok javára – vázolta fel a történeti előzményeket Herbert Dorfmann. Az 1920-as években a fasiszták által uralt politikai rendszer céljául tűzte ki, hogy beolvassza a nemzeti kisebbségeket – emlékeztetett. Dél-Tirolba iparosítás ürügyén olasz lakosságot telepítettek, és törvényi szabályozással lehetetlenítették el a német nyelv és kultúra gyakorlását. A Dél-Tirol megjelölést 1926-ban Bolzano névre változtattak. A német hivatalnokokat Dél-Olaszországba helyezték át, az államigazgatási tisztségek kilencven százalékát pedig olaszok foglalták el. Valamennyi tanügyi intézményben betiltották a német nyelvű oktatást, és olasz tanárokkal váltották fel az úgyszintén áttelepített német oktatókat – magyarázta az EP-képviselő.

Hitler és Mussolini 1939-es egyezménye értelmében az akkoriban negyedmilliónyi dél-tiroli német kisebbségnek arról kellett döntenie, hogy vagy a német állampolgárságot választja, és átköltözik Németországba, vagy otthonmarad, de ennek fejében lemond kisebbségi jogairól. Ennek eredményeként a német lakosság tíz százaléka választotta a szülőföldjén maradást. Az áttelepülés azonban vontatottan haladt, és sokan átlátták már 1941–42-ben, hogy Németország nem nyeri meg a háborút, amelynek befejeztével több mint 50 ezer dél-tiroli polgár visszatért – részletezte a politikus.

– Nekünk kicsivel több szerencsénk volt, mint az erdélyi magyaroknak: az osztrák tiltakozások nyomán Ausztria és Olaszország külügyminiszterei 1946-ban aláírták a Gruber–De Gasperi egyezményt, amely szavatolta a német kisebbség számára a törvényhozói és végrehajtói autonómiát Bozen (Bolzano) tartományra. De Gasperi cselvető stratégiájával azonban az olaszok úgy kerülték meg ennek végrehajtását, hogy Bozent egyesítették a szomszédos olasz nyelvű tartománnyal. Az így létrejött Trentino–Alto Adige tartomány szintén autonómiát kapott, az etnikai arányok viszont az egyesítéssel úgy megváltoztak, hogy az egyezmény gyakorlatilag értelmét vesztette.

Ezt követően több évtizedig húzódott a Dél-Tirollal kapcsolatos vita, ugyanis a régióban kisebbségben maradt németajkú lakosság és Ausztria nem nyugodott bele a helyzetbe. A védőpajzsként tevékenykedő Ausztria az ügyben többször az ENSZ közgyűléséhez fordult. Végül 1969-ben Olaszország új autonómia modellt javasolt, amely 1972-ben lépett érvénybe, a nemzetközi jogi szabályozás 1995-ben valósult meg – összegezte Herbert Dorfmann. Az autonómiamodell értelmében Dél-Tirol saját, a régiót érintő kérdésekben jogszabályok kidolgozására jogosult törvényhozó és végrehajtó hatalmi szervvel rendelkezik. Ezekben arányosan képviseltetnek a többségi németek, olaszok és a ladin nyelvet beszélő közösség. A tartományvezető német, helyettese kötelező módon olasz. A törvényhozó szervben túlnyomórészt az olasz és német lakosság gyűjtőpártjaként tevékenykedő Néppárt képviselői szerepelnek. A politikai palettán jelen vannak a hagyományos olasz pártok, bal-, és jobboldali politikai alakulatok egyaránt – mondta a képviselő. A német és az olasz nyelv a hivatalokban egyenlő rangú, és minden közhivatalnok köteles vizsgázni a tartományban beszélt hivatalos – német és olasz –, s bizonyos településeken a ladin nyelvből. Immár minden oktatási intézménynek azonos jogai vannak, sőt, a német tannyelvű iskolákban tilos olaszul tanítani és fordítva.

A dél-tiroli autonómia modell keretében minden polgár köteles a népszámlálásokon valamelyik nemzeti közösséghez tartozónak nyilvánítania magát. Egy nemzeti kisebbség számára azonban az is fontos, hogy a régiója önálló megszervezésének lehetősége mellett anyagi jólétben is éljen – fejtette ki a dél-tiroli politikus. – Olyan körülményeket kell teremtenünk, hogy az itt élő olasz, német és ladin nyelvű közösségek egyaránt otthon érezhessék magukat – emelte ki. Dorfmann szerint a százalékarányos képviseleti rendszer addig maradhat érvényben, amíg minden egyes nyelvi közösség biztonságban érzi magát általa.

Az EP-képviselő kifejtette, hogy Dél-Tirol alpesi tartomány, területének negyven százaléka a tengerszintnél kétezer méterrel magasabban fekszik, így gazdaságának 70 százaléka a turizmusra alapul: ötmillió turistát vonzanak évente, illetve 270 ezer szállodai éjszakát jegyeznek. A turisztikai szolgáltatások lebonyolításába a dél-tiroli németek – akik a jellemzően vidéken élő olaszokkal szemben városlakók – a kisebbségeket is bevonták. Nem elhanyagolandó mezőgazdasági ágazat a szőlőtermesztés és a bortermelés sem. Nagy tehenészeteket is vezetnek, egy-egy gazdaságban tíz-húsz tehenet tartanak. Dél-Tirolban ma csaknem 33 ezer euró az egy főre jutó évi bruttó átlagjövedelem, amelynek mindössze tíz százalékát juttatják a központi olasz költségvetésbe. A tartományban 1,8 százalékos a munkanélküliség aránya az Olaszországban jegyzett 8,1 %-al szemben – tájékoztatott Herbert Dorfmann.

– Nem mondhatjuk, hogy nincsenek a nemzetiségek között súrlódások: a fiatal német nemzedék egy része radikális mentalitásúvá vált, teljes önállósulást szorgalmaz, de a többség véleménye egyelőre nem ezzel egyezik – magyarázta a német politikus. A képviselő említést tett a Rómával való súrlódásokról is: bár léteznek helységnévtáblák németül is, ezek nem hivatalosak, így kemény vitát folytatnak az olasz állammal.

Az olasz és német közösségek Dél-Tirolban jelenleg inkább egymás mellett, mint egymással együtt élnek. Az utóbbi megvalósulásának alapfeltétele, és a jövő kihívása viszont az, hogy nemcsak a közhivatalnokok, hanem a polgárok is kölcsönösen beszéljék egymás nyelvét.

Dél-Tirol területi autonómiája nem egy követhetetlen példa – hangsúlyozta Sógor Csaba. Kisebbségekkel rendelkező országoknak, így Romániának is el kell döntenie, hogy nemzetállamban és szegénységben kíván élni, vagy képes nyitni a régiók állama és a jólét felé – mondta a politikus, aki szerint Romániának csupán gazdasági szempontból is megérné a példát követni, ez esetben nem juthatna ugyanis a kisebbségi ügyektől elzárkozó Görögország útjára.






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap