label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Sport

« Vissza a főoldalra


Zsolt István játékvezető kilencven éve született

Létrehozva: 2011. június 28. 04:29


A patinás felvétel 1958-ban készült: Zsolt István 1958-ban, a svéd–német mérkőzésen kiállítja Erich Juskowiakot (hiába tiltakoznak testületileg a fehérmezes németek)
A patinás felvétel 1958-ban készült: Zsolt István 1958-ban, a svéd–német mérkőzésen kiállítja Erich Juskowiakot (hiába tiltakoznak testületileg a fehérmezes németek)
Noha soha nem futballozott, mégis a világ egyik leghíresebb játékvezetője volt Zsolt István, aki június 28-án lenne 90 éves. Ő magát nem kis iróniával a vonalazás, a gyep, a sarokzászló meg a kapufa mellett szintén a játék tartozékának tekintette. Volt „rendes” állása is: 40 esztendeig a Nemzeti Színház főügyelője, s Dávid Sándor újságíró szerint korának legelegánsabb, makulátlan úriembere volt.


A bírói vizsgát 16 évesen, főgimnáziumi igazgatói és belügyminiszteri engedéllyel tette le, s ötvenévesen vonult vissza. Az alig 65 kilós sportember kiválóan beszélt angolul, ez tette lehetővé nemzetközi karrierjét. Ennek kezdetéről így beszélt: „Engem a londoni olimpia előtt tolmácsnak küldtek ki két olyan csodálatos magyar játékvezetővel, akiknek, hogy a táskáját vigyem, arra sem voltam méltó... És annak ellenére, hogy a legkisebb inkorrektséget is elkövettem volna velük szemben, az olimpián már én szerepeltem, és nem ők! Sir Stanley Rous (az angol labdarúgó-szövetség nagyhatalmú vezetője) ugyanis kijelentette: számára elsősorban az a fontos, hogy beszélni tudjon a kiválasztott játékvezetőkkel, a többi csak ráadás.”

Így lett – noha soha nem volt igazolt játékos – a világ egyik leghíresebb bírója, az első „nagy” magyar játékvezető. 1951-ben már FIFA-bíró volt, pályafutása során három világbajnokságon és négy olimpián dirigált, több mint 200 magyar bajnoki és 50 nemzetközi válogatott mérkőzést vezetett. 1954-ben, Svájcban, mindössze 33 évesen fújta először a sípot a magyarok számára fájó emlékű világbajnokságon, majd 1958-ban, Svédországban és 1966-ban, Angliában is ott volt, utóbbin ő vezette a nyitómérkőzést az angol és az uruguayi válogatott között, nagy álmának beteljesülése, a vb-döntő vezetése azonban nem valósult meg. Négy olimpián is bíráskodott, 1952-ben a helsinki, 1960-ban a római, 1964-ben a tokiói és 1968-ban a mexikói játékokon. 1965-ben a KEK, a következő évben az UEFA-kupa elődjének számító Vásárvárosok Kupájának döntőjét vezette.

A mindig korrekt játékvezetőt 1965-ben az UNESCO által alapított Fair Play-díjjal tüntették ki. Az aktív bíráskodástól 1971-ben, a Budapesti Honvéd–Újpesti Dózsa mérkőzéssel búcsúzott. Visszavonulása után 1974-től az MLSZ elnökségének tagja, 1974 és 1979 között az MLSZ Játékvezető Bizottságának elnöke volt.

Élményeit sikeres könyvekben örökítette meg: A pálya közepén, A labda másik oldala, Fészekrakás Észak-Amerikában, Az ott lent Amerika, A szöuli különgép.

A játékvezetés mellett 1945-től a Nemzeti Színház ügyelője, majd főügyelője volt, mély barátság fűzte Kálmán György Kossuth-díjas színművészhez. Puritánul élt, minden energiáját a játékvezetésre fordította.

Zsolt István 1991. május 7-én hunyt el.






László Ferenc Sporttörténeti Gyűjtemény
Tovább a rovat cikkeihez
További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap