label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Húsos fazéknál a csőcselék

Létrehozva: 2011. április 16. 02:36

KOVÁCS HONT IMRE

[Szóljon hozzá!]


Ijesztő volt, fokozatosan, egyre ijesztőbb. Az még hagyján, hogy a stadion felé menet a CFR szurkolói csendben gyalogoltak, mert a hangoskodó U-s drukker-csoportok miatt nem lett volna okos húzás a kedvenceket dicsőíteni… Az már rossz érzéssel töltött el, hogy a vendégcsapatként érkező fekete-fehérek rajongói a hazai egyesület szurkolói közé keveredtek, az pedig egyenesen rémisztő volt, hogy az egyenlítő gól után a lelátók nagyobb része talpra ugorva ünnepelte a találatot.

Az elkeveredésre mindenki számított: félelemkeltés gyanánt elhintették szándékukat a köztudatban, napokkal a rangadó előtt, a CFR vezetősége pedig beengedte őket egyes szektorokba. Időközben azonban kiderült, hogy ez több volt holmi „elkeveredésnél”: több volt az U-s, mint a CFR-es. Hosszas lenne arról értekezni, hogy ez hiba-e vagy sem, és amennyiben igen, akkor ki felel érte. Lehetetlen megszervezni, hogy egyazon városban alaposan szétválasszák a közönséget. Az alapvető gond nem is ez, hanem a viszonyulás, valamint a viselkedést generáló entitás.

A Kolozsvári U FC vezetőedzője, Ionuţ Badea – aki Argeş megyeiként nyilván szakértője a kolozsvári viszonyoknak – végig vendégcsapatnak nevezte a CFR-t; az U FC játékosai a vendégcsapat öltözőjébe matricákat ragasztottak és szórtak el, amelyek CFR-emblémát levizelő U-játékost ábrázolnak. S ha ilyen a csapat, akkor még ilyenebb a szurkolótábora, természetesen.

Néhány mondat erejéig hadd értekezzem a két csapatról, a két klubról, szurkolóikról – csupán a felszínen lépegetve.

A Kolozsvári CFR 1907-ben alakult KVSC (Kolozsvári Vasutas Sport Club) néven. Nem mondhatjuk, hogy sok vizet zavart volna a csapat a kétezres évekig. Aztán jött egy ember, aki felvásárolta volna az U-t, de a korabeli városvezetés – azaz Funar – elintézte, hogy ez ne történjen meg. Maradt lehetőségként a CFR. Az új tulajdonosával elindult a vasutascsapat a diadalútján: élvonalbeli szereplés, majd bajnoki cím, kupagyőzelem, európai kupaszereplések. A soványka szurkolói magra – amelynek jelentős részét magyar focikedvelők képezték – felépült egy egész csinos rajongói tábor magyarokból, románokból, kolozsváriakból, erdélyiekből. Új stadion épült, benne konferenciaterem, ahol sajtótájékoztatók alkalmával emelvényen foglalnak helyet a „tájékoztatók”, és emelvényen helyezik el a tévékamerákat is. A szóvivő személye barátságos, megjelenése szerény.

Az U 1919-ben jött létre – mondják ők. Somodi István az 1905-ben alakult Egyetem színeiben 1908-ban már olimpiai ezüstérmes volt magasugrásban, akkor még fehér alapon fekete E betű volt a mellkasán. 1919-ben Somodi klubja testületileg megszűnt, és rövid időn belül U betű került a fehér mezre. Román diákok lepték el a csapatot, amely a II. Bécsi döntést követően Nagyszebenbe költözött, ahol megőrizhette a nevét. 1944-ben „hazaérkezett”. Generációk nőttek fel rajta Kolozsváron, 1965-ben kupát nyert, és évtizedeken át a város első számú labdarúgó klubjaként tartották számon. A Funar-korszak és a növekvő focihuliganizmus ötvözése új távlatokat nyitott, és manapság minden U-mérkőzésen elküldik a magyarokat az országból. Fontos megemlíteni, hogy időközben kiváltak az U Sportklubból, az ország egyik legerősebb, legszínvonalasabb sportegyesületéből. Az új székhelyükön a konferenciateremben cigifüst terjeng az előtérben, hátul pedig aprócska helyen zsúfolódnak az újságírók, hangosítás és emelvény hiányában pedig hajlongnak a szájról olvasás érdekében, közben figyelnek, hogy ne lógjon be a fejük a tévékamerák felvételeibe. A szóvivő megjelenik úgy ahogy, bevegyül egy-egy cigi erejéig az újságírók közé, a rangadót pedig végigkáromkodta mögöttem. Az U-s szurkolók trágár és nacionalista rigmusok közepette kifeszítettek egy transzparenst, amelyen tudatják a CFR-rel, hogy ők voltak az elsők Erdélyben. Most akkor mi van? Elismerik, hogy magyar múltba gyökerezik a csapatuk? És ugyanezeket a magyarokat sepernék ki az országból? Ugyanakkor a szurkolói honlapjukon ***-gal jelölik a CFR-t (akkor is, ha Temesvári CFR-ről van szó), a derbi színhelyeként pedig nem a Gépész utcai stadion nevét közölték, hanem annyit, hogy „a dombon”.

Ezen a vonalon nem is érdemes tovább lovagolni, csupán „illusztrálni” szándékoztam, hogy mi a különbség a profizmus és az idiótaság között, CFR és U viszonylatban.

Az U FC – elég nyilvánvalónak tartom – a gyűlöletről szól. Gyűlölni a riválist, emellett pedig gyűlölni a magyart. Ez is benne van, és ez is nyilvánvaló. Úgy, ahogy az is, hogy CFR-féle Bajnokok Ligája-szereplés ide vagy oda, Kolozsvárnak még mindig az U FC az első számú csapata. Látványosan több a fekete-fehérek szurkolója, mint a vasutasoké. Olyannyira, hogy ezt ijesztő méretekben bizonyíthatja a Dr. Constantin Rădulescu Stadionban is.

Az ellenfél szurkálását nem is érdemes megemlíteni: józan ésszel megvetendő magatartás, de már megszokott tény, hogy mindenki szidja az aktuális ellenfelet. A CFR is, más is. És anyázások, és káromkodások és minden egyéb. A CFR-rel összevetve, az U esetében azonban lényegesen eltérő a helyzet: mi lesz azokból a gyermekekből, akik az U FC istenítésén nőnek fel, és magyarellenes rigmusok, rendbontások jelentik nekik a mérkőzést?

Bármilyen mérkőzésen a magát szurkolónak tartó ember tenyeret formál azáltal, hogy kinyújtja az öt-öt ujját, és tapsol. Az U-szurkolók jelentős hányada 45 percben csak a középső ujját nyújtja ki, 45 percben pedig az öklét rázza.

30 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy logó beleívódjon a köztudatba – mondta nemrég egy svájci szakember. Kicsit sokalltam, de a rangadó óta kaphatóbb vagyok az elismerésére. Szurkolok azért, hogy a CFR logója ennél hamarabb megszerettesse magát, vagy szülessen egy másik jelvény, amely a lehető legrövidebb időn belül az U FC betűje fölé kerekedik.

Mert az U FC a játékosaival, a szurkolóival, a teljes üzenetével nemcsak nem követendő példa, hanem – mondjuk ki –: Kolozsvár szégyene! Ráadásul olyan szégyenfolt, amely kiszállásai alkalmával körbejárja az egész országot!






Hozzászólások


combatsales - 16/04/2011 07:10
Csak anyit szeretnék hozzáfűzni,már ami a szúrkolók számát illeti,hogy előszőr is drága a belépőjegy,késői időpontokban rendezik a mérkőzéseket,kevés akassza,miért kell a személyi-igazolványokat lemásolni,stb.Aztán pedig a legfontosabb:a csapat az elmúlt időszakban semmit sem játszik ,mintha ellennének telve önmaguktól,az idegenlégiósok pedig olyan gyenge zsoldososok módján játszanak vagy nem játszanak.Emlékezzünk csak az elmúlt idényekre amikor alig lehetett még jegyet kapni a meccsekre,amikor átlagosan 9-10000 ember volt kint a stadionban meccsenként..Aztán nem ártana ha Pászkány Árpád tulajdonos Úr keresgélne valahol a közelünkben is játékosokat mint például a horvátok,szerbek szlovénok között és miért ne ,magyarok között is akiknek a jelenléte a csapatban ,legalábbis szurkolók százat ha nem ezreit vonzaná a stadionba.Szerintem pedig ami az U-sok kemény magját illeti csaka törvény kell alkalmazni mint ahogy tették Angliában anno....A viselkedés pedig az embert minősiti mindenkor...

Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap