A kolozsvári bőrgyár védjegye egy 1900-ban, Tordán megtartott országos bőrös kiállításon és szakmai versenyen, a Johann Renner által különleges kecskebőrökkel elnyert aranyéremtől származik, amelyik kukorékoló kakast ábrázol. Ez vált a későbbi bőr- és lábbeligyár nemzetközileg is elismert jelképévé.

A cégalapítóról tudni kell, hogy katonás rendet, töretlen munkaszeretetet, német pontosságot követelt meg önmagától és mindenkitől. Bejárta földrészünket, és fiait is szakmai tapasztalatok megszerzése érdekében dolgoztatta Nyugaton. De nem zárkózott el a saját szakállra történő kísérletezések elől sem. Hat fia volt (Adolf, Eduard, Emil, Friedrich, Gustav, Johann), akik közül például Gustav, Renner Ervin apja, Németországban és Franciaországban neves bőrgyárakban dolgozva leste el és hozta haza az ott féltve őrzött szakmai titkokat.

A legendás alapító, aki a munkájának élt

Az idősebb Johann Renner életpályája romantikus elemekkel fűszerezett bámulatos sikertörténet. Miután a bőrcserző céhlegény Bajorországból Szászrégenbe került szerencsét próbálni, ott Atzner Mészáros tímármesternél munkát vállalt, és megismerte annak lányát, Karolinát, későbbi feleségét. Egy Bergner Zoltán nevezetű kolozsvári bőrnagykereskedő tanácsára költözött át szekereken a kincses városba, hóstáti környezetbe, a Szamosközi (ma Henri Barbusse) utca 59-61. szám alatti telekre. Városunkban állandó és bőséges piacra lelt mesterien kidolgozott bőrportékájának, bár környéke nem lelkesedett a Malomárok és a levegő szennyezéséért. De Johann Renner remekül szervezett, vállalkozása gyorsan fejlődött, és gyűlt a vagyona, alkalmazottjai, üzleti partnerei rajongtak érte. Vesztét is a bőr okozta. Az 1920-ban egy Kínából érkezett bőrszállítmányban lépfene (Antrax) bacilussal fertőzött darab is akadt. Ami éppen az ő kezébe került, és azzal a kezével nyúlt aztán a borotválkozástól megsebzett arcához. Abban az időben nem volt penicillin, sem kellő szakismeret a kezelésre, ezért az orvosok menthetetlennek nyilvánították. Négy napig várta halálát a nagydarab ember. Kérésére Gusztáv fiának a felesége éppen Schubertet zongorázott neki, amikor csendesen meghalt.

Kolozsvár legnépesebb ipari óriásává, bőrkombináttá fejlődött a kezdeti kis cserzőműhely

A Renner, 1930-tól Dermata néven ismert cipőgyárban jól érződött három világpolitikai válságidőszak: 1918, 1940, 1944. De a két világháború sem tudta megtörni a létesítmény fejlődését, sőt, a kiadós katonai megrendeléseknek köszönhetően tovább kellett bővíteni a termelést. A magyarok 1944-ben hadiüzemnek nyilvánították a gyárat, majd a szovjetek gyorsan pótolták a Pécsre és Székesfehérvárra elmenekített gépeket, a frontra kellett tovább termelni.

A két világháború közötti háromnyelvű cégjelzés a közös piacot szolgálta

A kommunizmus beállta nagyobb károkat okozott a gyárnak, mint a háborúk. A hőskorszakban a Rennereket meghurcolták, az 1948-as államosítással minden vagyonukat elkobozták. Ervin úgy emlékezik vissza írásaiban, hogy apjával együtt a Főtér 5. szám alatt működött „Purifikáló Bizottság”-hoz idézték be, ahol azt akarták a családfőre rásütni, hogy a Volksbund kolozsvári fiókjának a tagja volt. Gusztáv nem hagyta magát, és kiderült, hogy nincs rajta azon a bizonyos listán. Felmentették őket, de a továbbiakban munkásként dolgozhattak kevés pénzért a nagypapa egykori gyárában, a Dermatában, amit közben Herbák Jánosra keresztelt át a hatalom. Renner Ervin hallomása alapján Herbáknak kevés ideig volt köze ehhez a gyárhoz, szertelen, de szimpatikus fiatalember volt, bármit szívesebben elvégzett, mint a munkát. A csendőrök illegális szakszervezeti bizalmiként buktatták le, 1940-ben pedig elítéltként a doftanai börtönben a földrengés áldozata lett. Az új bukaresti hatalom nem sokáig tűrte meg a magyaros hangzású gyárnevet, amit 1964-ben Clujana elnevezésre változtatott.

A 1940-es évek végén a gyár munkássága nagyjából magyarokból állt, és soraikban a szolidaritás igen magas fokra hágott. Akkoriban az új hatalom, hogy letörje a kommunizmus ellen hébe-hóba jelentkező ellenséges hangulatot, nemzetiségi síkra terelt erőszakos utcai megmozdulásokat rendezett meg. Máig kiderítetlen helyekről és kezekből lőfegyverek dördültek el, emberek haltak meg. Az alkalmazott recept hasonlított az 1990 fekete márciusában Marosvásárhelyen megrendezett véres színjátékhoz. Tragikus halált halt a cégalapító özvegye, Karolina, akit a felbujtatott csőcselék a Kert/Pasteur utcai házában fejszével fejezett le.

A százlejes részvényjegy 1921-ben három nyelven készült

Renner Ervin imádta szakmáját, de a kommunizmus első éveiben, „rossz családi eredetére” való tekintettel, csak alja munkákhoz juttatták. Néhány évig más vállalatnál dolgozott, aztán szaktudása és újító tehetsége miatt ismét mérnökként dolgozhatott a gyárban, onnan is ment nyugdíjba. De nagyon félt minden meghurcolási lehetőségtől, egyáltalán a politikától. Ezt már özvegye mesélte el lapunknak. Miután a gyárat 1991-ben bezárták, 2002-ben Ervin a pincében rátalált nagyapja mellszobrára, amelynek annak idején az ülésteremben volt a helye, és amelyet édesapja a kommunista vezetőktől harminchat kilogramm rézért cserében váltott ki a háború után, majd pedig a békésebb időkben visszakerülhetett a gyárba. A sokat látott, ereklyének számító szobor most a családi lakásban áll, sok más emléktárgy társaságában.

Renner Zsuzsanna, akinek az édesapja is a cipőgyárban dolgozott, nosztalgiával gondol azokra az időkre, amikor a Clujanának több mint tízezer alkalmazottja volt, az ország legjobb minőségű lábbelijeit gyártották Kolozsváron, termékeinek jelentős része kivitelre került. „Nem volt olyan család a városban, amelyiknek valakije ne kötődött volna ehhez a gyárhoz” – emlékezik az özvegy, aki még elmondta: jelenleg Kolozsváron hat Renner él.

A hírnevet világgá kürtölő jól ismert Aranykakas védjegy

Hosszú kihagyás után, néhány éve kezdték hamvaiból feléleszteni a legendás ipari óriást. Jelenleg a Kolozs Megyei Tanács birtokolja részvényeinek 98%-át, és a beindított részlegen négyszázan dolgoznak. Termelése egy tizede a fénykorában elért szintnek, de a tavaly már német, francia és olasz exportra is futotta, az idén pedig orosz megrendelésre van kilátás, és a román hadsereg is komoly mennyiségben igényelt lábbelit a Clujana gyártól. A jubileumi ünneplés közepette illik megemlékezni a cégalapítóról és annak családjáról.