A Központi Egyetemi Könyvtár főigazgatója, Doru Radosav, a rendezvény alkalmával intézménye első vezetőjének, a tudós és menedzser Szabó Károlynak az emléke előtt tisztelgett, akiről tanácstermet neveztek el, és akinek a lomtárban néhány éve megtalált olajportréja most a nagy üléstermet díszíti. Poráczky Rozália főigazgató-helyettes méltatta a nagy előd pályafutását. Szabó Károly 1824-ben Köröstarcsán született, korán elkötelezte magát az ógörög és latin nyelvek, általában a betűk művelésével. Részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, 1858-ban az MTA levelező, majd 1871-ben rendes tagjává fogadta. Mikó Imre felkérésére 1860-ban elvállalta az Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvtárosi tisztségét, Kolozsvárra költözött, és 1890-ben bekövetkezett haláláig szervezte, gyarapította, vezette az intézményt. Kutatómunkát, tanácsadást végzett, a könyvtárosi munka minden ágából kivette részét.

Sipos Gábor EME-elnök Szabó Károly bibliográfusi munkáját emelte ki. A most megjelent kötet tanulmányainak, ismeretterjesztő cikkeinek, levelezésének részlete, hangulata a 19. század második felét idézi. Sok olyan adattal szolgál, amelyeket csak hosszas „könyvtári nyomozás” árán lehetne megszerezni. A kötet bevezetőjét és jegyzeteit Váczy Leona, az egyetemi könyvtár egykori munkatársa írta, akinek lánya, Bartók Katalin néhány kulisszatitokkal szolgálta ki szerdai hallgatóságát. Édesanyja az 1950-es években kezdett foglalkozni a könyvtáralapító előd szellemi hagyatékával. A kézirat az 1980-as években gyűlt össze, de máig ismeretlen okból akkoriban nem adták ki. Gazdag tartalmát Csetri Elek karolta fel, és szorgalmazta annak kiadását. Váczy Leona értékes munkásságát (70 tudományos munka és cikk, két könyv stb.) még életében elismerték.