Játékos és komoly, tudományos és ismeretterjesztő is Kányádi András irodalmárnak, a párizsi Keleti Civilizációk és Nyelvek Intézete (INALCO) tanárának első kötete: A képzelet topográfiája című munkája tavaly jelent meg a Komp-Press Kiadó Ariadné Könyvek sorozatában, célja pedig, hogy hozzájáruljon a magyar nyelvterületen nem kellőképpen művelt interdiszciplináris műfaj, a mítoszkritika megismertetéséhez és meghonosításához. Három-három tanulmányt olvashatunk a négy tematikus egységben, a hellenizmus idején született szerelmi mítoszok (Daphnis és Chloe, Hero és Leander, Philemon és Baucis), a szörnyetegek (Minótaurusz, Kékszakáll, Drakula), a pusztító nőiesség (Lilit, Salome, Lorelei) és egy történelmi alak, Casanova mítosszá válása kapcsán. A könyvet – a szerző jelenlétében – kedden délután, az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében mutatta be Horváth Andor, a Korunk főszerkesztő-helyettese.
A kolozsvári születésű Kányádi András a Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar–francia szakán diplomázott, majd Párizsban, a Sorbonne-on szerzett doktorátust összehasonlító irodalomból. 2005-től tanít a párizsi INALCO-n, főbb kutatási területe a mítoszkritika és a közép-európai eszmetörténet. Örömét fejezte ki Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője, amiért a szerző első kötete, A képzelet topográfiája az Ariadné Könyvek sorozatban jelent meg, amelyet, mint mondta, – a ’90-es évek eleje óta – a frissesség, a módszertani innováció és a szemléleti újítás jellemez. A könyv sorrendben az 53., és Keszeg Anna szerkesztette.
– Kányádi András könyvében az irodalom folyamatosan mondja és újramondja magát. Eleve ez az irodalom, különösképpen a világirodalom lényege: az újjászületés és az újjászülető ismétlés, azóta, hogy leírták az első betűt. A kötetben a különböző hangok állandóan fölerősítik, folytatják, variálják egymást; már-már olyan ez, mint egy bennünket körülvevő, dongó, zsongító nagy kórus: amellett, hogy ebben a szerző a kórusvezető és megszólaltatja a hangokat, saját hangját is a kórus élére helyezi – magyarázta Horváth Andor. Utalt arra, hogy az emberi élet nagy témái – szerelem, halál, jó, rossz – körül szövődnek és születnek meg a „nagy témák”, egyúttal pedig a világ értelmezése is.
Kezdet és vég összeér, mindkettő magában foglalja a másikat: a könyv a világ elbeszélése az alfától az omegáig és fordítva, az újban bemutatni a régit és a régiben az újat, tette hozzá Horváth Andor. Összehasonlít, feltár, megvilágít a szerző, s teszi mindezt játék és komolyság állandó váltakoztatásával. – Kányádi András rendkívül huncut szellem, van benne valami kisördögi. A szövegben sok a játék, a mosoly, a pajkosság, a tiszteletlenség, de ha az ember figyelmesen olvassa, rájön arra, hogy nincs ez túlsúlyban: sötétséget, komorságot is találunk, amilyen az emberiség története is – hangsúlyozta a Korunk főszerkesztő-helyettese.
Véleménye szerint A képzelet topográfiája – a képzelet mellett – a képzettség dicsérete is, azé a tudásé, amelyet András Kolozsváron szerzett, azon az egyetemen, amelynek a diákja volt, és amelynek Horváth Andor is a tanára, hogy aztán később tovább bővítse ezt Párizsban. – Számomra a mostani könyv – és ez Kányádi András nemzedékére is érvényes vagy érvényes lehet – révén helyreáll a rend a haza és a külvilág között. Hiszen látható, hogyan vagyunk jelen a világban, és egyúttal hogyan lehet bennünk a világ, a maga hangjával, tudásával, kihívásaival, mindazzal, amit úgy szoktunk emlegetni: jó az, ha az ember úgy gyermeke korának, hogy szinkronban van vele. Márpedig ez a könyv szinkronban van a korával – értékelte Horváth Andor.
A Kolozsváron szerzett tudás franciaországi továbbfejlesztéséről és francia nyelven megjelent írásairól, előadásairól egyaránt beszélt Kányádi András. Elmondása szerint magyarul sajnos egyre kevesebbet ír, így örült Balázs Imre József megkeresésének és biztatásának, hogy a régebben megírt tanulmányait, „töredékben hagyott munkáit és vázlatait” elővegye, kiegészítse, átdolgozza és megjelentessenek egy könyvet. – Az volt a célom, hogy ez a könyv játékos és komoly, tudományos és ismeretterjesztő is legyen egyszerre – mondta Kányádi, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik könyvének megírása során segítették és bátorították.
