label_szabadsag
1 USD 3.89  1 EUR 4.58  100 HUF 1.51
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Sport

« Vissza a főoldalra


Olimpiai érdekességek Az 1908-as londoni játékok (I.)

Létrehozva: 2011. január 27. 03:52

KILLYÉNI ANDRÁS

A legendás felvétel, amelyen Forrest Smithson könyvvel versenyez
A legendás felvétel, amelyen Forrest Smithson könyvvel versenyez
Az 1908-as olimpiai játékok rendezési jogát eredetileg Róma kapta meg, ám 1906-ban az olasz főváros képviselői bejelentették visszalépésüket, mert úgy érezték, hogy nem tudnak felkészülni időben a versenyek megrendezésére. A megmentő London volt, ahol a gyors és komoly szervezés eredményeképpen 1908-ra (alig 24 hónap alatt) az angol főváros készen állt a versenyzők fogadására.


Kormánytámogatás nélkül felépült az új stadion, a versenyek szervezésénél a szervezők a nemzetközi szövetségekkel közösen határozták meg a szabályokat és versenytávokat.

A felépült korszerű, új stadiont a nép sportküzdelmei színhelyének nevezték, mert ez volt az első olyan sportlétesítmény, amely mind a sportolók, mind a nézők szempontjából is kiváló volt: a sportolók számára kiváló versenyzési körülményeket biztosított, a lelátókon pedig nagyszámú közönség, közel 50 ezer néző követhette a versenyeket. Egy korabeli résztvevő véleménye szerint a stadion „kolosszális méretű amfiteátrum, korszerű, józan kivitelben. Csupa vasbeton az egész, sehol sincs márvány, sem diadalív, mégis, amikor megtölti a föllelkesült embertömeg, amikor a versenyzők összemérik erőiket a tágas belső téren, immár senkinek sem hiányzik az a romantikus révület, amelyet az athéni stadion kínál a szemlélőnek...

Technikai szempontból ez a londoni stadion jelentősen fölülmúlja az athéni arénát – a versenyek ezt világosan bizonyítják. A lelátók széles, tojásdad ívben veszik körül a belső teret, körülbelül 50 000 ember befogadására alkalmasak, és bármely pontjukról jó áttekintést adnak. A kerékpárversenyek számára 666 m hosszú cementpályát létesítettek, ezt korlát választja el a nézőtér legalsó széksoraitól. Körbefogja a futópályát, amelynek belső körvonala 536,45 m hosszú. A fennmaradó talajt kiváló minőségű gyepszőnyeg fedi, és eszményi terepül kínálkozik a többi sportbemutató számára. A futópályát a legfinomabb salakkal borították, még esőben is rugalmas marad, könnyen végigszaladható felületet szavatol. A kanyarok – a német versenyeken ezektől félnek a leginkább – olyan széles ívűek, hogy alig jelentenek hátrányt a külső sávon futónak.” (Walter Umminger, A sport krónikája, magyar nyelvű kiadás, Officina Nova, 1993, 238.)

A londoni olimpia volt az első igazi világverseny, 1908. április 27-től október 31-ig tartott, 22 országból 2035 résztvevő versenyzett 21 sportág keretében rendezett 110 versenyen. A vetélkedő hosszúságát magyarázza, hogy a versenyszámok között még a jégkorong és a műkorcsolya is szerepelt. Ez volt az első alkalom, amikor a sportolók a stadionban rendezett nyitóünnepségen a nemzeti zászlójuk mögött vonultak fel. Az ünnepélyes megnyitón a magyar csapat az addigi legnagyobb létszámmal, 63 főből álló küldöttséggel vonult fel búzavirágkék egyenruhában, fejükön hímzett címerrel díszített szalmakalappal.

A londoni olimpia több szempontból is nevezetes maradt. A megnyitón jelen volt VII. Edward király, a felvonuló csapatok a dísztribün előtt meghajoltak az angol uralkodó előtt. Az amerikai csapat megtagadta a király előtti tisztelgést, mondván az amerikai zászló nem hajol meg földi király előtt. Az olimpia érdekes pillanata a 400 méteres síkfutás négyes döntője volt, ahol a győztes amerikai Carpenter a sávokra fel nem osztott pályán a döntő végküzdelmében valószínűleg fellökte az angol Halswelle-t. A rendezők kizárták az amerikai versenyzőt, és elrendelték a döntő megismétlését. Ekkor a döntő másik két amerikai résztvevője, szolidarizálva társukkal, visszalépett, így az angol egyedül futotta le a távot. Ez a verseny azóta is egyedi az olimpiák történetében.

Az olimpia másik érdekessége a maratoni futás volt, amelynek távja ekkor lett 42,263 kilométer, mivel a rendezők a Windsor parkból, a királyi kastély elől indították a zárónapon a versenyt. Nagy meglepetésre a verseny végén egy ismeretlen olasz versenyző, Dorando Pierti ért be elsőnek a stadionba, ám ekkor tántorogni kezdett, többször összeesett. A célegyenesben tántorgott, amikor az amerikai Hays beért a stadionba. Néhány méterre volt a céltól, ekkor az amerikai is beért a célegyenesbe. Ebben a pillanatban a rendezők közül ketten odaugrottak, és átsegítették az olasz versenyzőt a célon. Később Pietrit kizárták a versenyből az olasz küldöttség felháborodására. Az olaszok azt mondták, hogy a rendezők azért segítették át a versenyzőjüket a célon, hogy aztán kizárhassák. Mellesleg a Pietrit átsegítők közül az egyik Arthur Conan Doyle volt, a híres angol krimi író. Mindezek ellenére az eredményhirdetéskor az angol királynő aranyserleget adott át a sportolónak kiváló eredményének elismeréseként.

A verseny legnagyobb rejtélye mindmáig a 110 méteres gátfutás győzteséhez, Forrest Smithsonhoz kötődik. Egy, az olimpiai döntő után, róla készült fotón a sportoló egy gát átugrása közben könyvet tartott a kezében. Legendák sora született arról, hogy milyen könyvről volna szó. Az olimpiák történetét kutatók az állítják, hogy a Bibliáról van szó. Valószínű jó keresztényként szégyellte, hogy vasárnap kell versenyeznie, ezért bűnét eképpen tette jóvá. Mások szerint a vetélytársai számára bizonyította így technikai fölényét és gyorsaságát, a döntőt viszont könyv nélkül nyerte. Akadtak olyan humoros feltevések is, miszerint Archies Hahn How to Sprint könyvéből tanult volna a start előtt, amely így a kezében maradt, mikor a rajthoz szólították. De akár a kor divatos könyve, Sherlock Holmes kalandjai is lehetett volna, amelyet a sportoló Londonban vett kezébe, és olyan érdekesnek találta, hogy nem tudta letenni...






László Ferenc Sporttörténeti Gyűjtemény
Tovább a rovat cikkeihez
További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap