Sokat vitatott, sokszor elmarasztalt, de valahogy mégis mindenkinek kellő, vagy legalábbis mindenki érdeklődését felkeltő esemény. Ezért is vált, válhatott az új idők új lehetőségeihez, követelményeihez igazodó vizuális művészeti állandóvá. S ha valaki azt hinné, mert joggal hihetné, hogy ezek az új idők a korlátok teljes leomlását, az érvényesülési lehetőségek kiteljesedését hozták el a képzőművészek számára, tévedne. Azaz csak részben lenne igaza. Az ideológiai korlátok leomlása – amelyek képzőművészeti vonatkozásban azért sohasem mentek el a legvégső határokig, a Ceauşescu képek, szobrok sokasága sem hatalmi, csupán önadminisztrálási, érvényesülési „kényszerből”született – nem járt együtt a képzőművészek életfeltételeinek a javulásával. Az általános gazdasági krízis, amely a művek előállítási költségének növekedése és forgalmazási nehézségei révén a művészeket hatványozottan sújtja, kolozsvári vonatkozásban kiegészül a bemutatkozási lehetőségek korlátozásával. Bár kamarakiállítások rendezésére szolgáló galériákban bővelkedik ugyan Kolozsvár, különleges ízlést kielégítő, fantáziás pincegalériáink is vonzzák a látogatókat, nagyszabású, megyei vagy országos tárlatok megrendezésére alkalmas, a célnak megfelelő, központi kiállítótermünk viszont csak volt. Megszűnte után a Művészeti Múzeumnak helyet adó Bánffy-palota csupán részben képes valamelyest pótolni a hiányt. S ha a helyéből ugyancsak kiebrudalt Filharmónia legalább reménykedhet abban, hogy egyszer majd elkészül a beígért épület, amelyben működhet, a képzőművészek még az ígéret szép szavával sem rendelkeznek. Ennek ellenére, talán soha olyan nagy érdeklődés nem mutatkozott a művészi szép iránt, mint manapság. Kialakult a galériák állandó közönsége, a Téli Szalon pedig olyan népszerűségnek örvend, hogy a decemberi megnyitón például a barokk palota földszinti termei szűknek bizonyultak valamennyi látogató befogadására. És nemcsak a kiállítók népes táboráról volt szó, hanem az effajta rendezvények iránt önzetlenül, kizárólagosan műélvezői szempontból érdeklődő közönségről. Márpedig közönség nélkül nincs művészet – mondotta volt annak idején, jó néhány évtizeddel ezelőtt Szolnay Sándor. S bár a giccs iránti kereslet, sajnos, manapság sem ismeretlen, az igényes műalkotások javarészt anyagi okok miatt nem lelnek gyakrabban vásárlókra.

Botiş Teodor – Fiatalság

S hogy mit ígér a január 15-ig látogatható Téli Szalon? A lehető legváltozatosabb látvány biztosította igényes kikapcsolódást, művészi feltöltődést az új évre.

Gergely Zoltán szobra

Az évente ismétlődő megyei tárlatok krónikásaként most is meg kell állapítanom, hogy bármennyire változatos is a kínálat, korántsem teljes. Fájdalmas hiányként kell elkönyvelnünk például olyan művészi nagyságok távol maradását, amilyen, többek között, Feszt László és Nagy Enikő. Pedig kimagasló művészegyéniségekben ugyancsak bővelkedik a tárlat. Ott van mindjárt a festészeti részleg vezéregyénisége, a politikai pályára is lépett Sbârciu Ioan. Sejtelmesen sokat ígérő, a drámai megjelenítést sajátos költőiséggel vegyítő, Erdő című munkája ugyancsak figyelemfelkeltő. Mellette a száz év felé közeledő, de fáradhatatlan mester, Cs. Erdős Tibor két míves, lélekábrázoló, gondolatébresztő portréja. BotişTeodor akárcsak tavaly sajátos, geometrikus folklorisztikus motívumokra épülő ábrázolásmódja mellett klasszikusabb, portréfestői erényeit is felvillantja, s nem hiányzik a tárlatról a portréfestészetben jeleskedő Valovits László munkája sem.

A tőle megszokott színsziporkáktól némiképp eltérő Dobribán Emilnek a fehér alapot is releváns stíluselemként értelmező, Repülés című festménye, a magával ragadó, lendületes mozgalmasság és fegyelmezettség sikeres, új lehetőségeket is felvillantó kombinációja. A középnemzedék feltörekvő, munkásságuk révén magukról egyre többet hallató alkotói, Gally A. Katalin és Bordy Margit látványos, poétikusan gondolatébresztő munkáikkal tűnnek ki ismét. A valamivel fiatalabbak képviseletében pedig most is örömmel fedeztük fel Tosa Katalin mély értelmű, a rezignáltság egyedi látványával ható, Felperzselt erdejét. Mellette Balogh Borbála magával ragadó színszimfóniája, egy meleg nyári este vörösbe hajló igézetével kecsegtet, és hatásmechanizmusa révén némiképp hasonló Margareta Catrinu alkotása is. Sajátos alakváltozataival, egyedi fogalmazásmódjával valósággal tüntet Pulbere Radu és Antoniu Ioana, Truţa Maria és Gorcea Mihaela pedig a zöld vonzásában alkot maradandót. Mariana Bojan tájképben megörökített festői bravúrja, Şerban Doina, Şerban Radu és Ghenescu Marius érzékletes szín-forma elegyei, Lukács S. Éva évről évre meggyőzőbb, korszerű festői vallomásai, Gedeon Zoltán, GavrilaşGavril, Nagy Endre, Codrea Gheorghe, GavrilaşFlorin, Mărginean Matean Maria, Laurenţiu Pintea sajátos képi világa, Felházi Ágnes Szubjektív tájképe, Cloşca Vasile rejtelmes árnyai, ifj. Starmüller Géza színeiben is megkapó képépítése, Dumitrescu Dora kifejező Kompozíciója, Tarţa Rodica mozgalmas festői vallomása, a fehér változataira építő Nyugalom Lupşa Viorica megfogalmazásában, Cristea Vasile és Câmpan Sorin mívesen megmunkált csendéletei, Sânpălean Andrea ötletesen kifinomult fogalmazásmódja, Szerváczius Elena nemesen visszafogott, elegáns festői megnyilatkozása, Nimigeanu Viorel égő pirosan magakellető Pipacsai, Tudoran Marius, Pop Vasile és Ignat Ovidiu figyelemfelkeltő munkái, Gocan Simona gesztusfestészete csupán néhány, de nélkülözhetetlen összetevője a Téli Szalon festészeti kínálatának.

Lőrincz Lehel – Hűség

A szobrászati anyag azonban, néhány kiemelkedő alkotást leszámítva, mintha a sokéves átlag alatt maradna. Inkább egyfajta ötletbazár benyomását kelti, ami éppenséggel pozitívumnak is minősülhetne, ha a megfelelő igényességgel párosulna, és nem csupán a minden áron való meghökkentés, hatásvadászat céljait szolgálná. Az installáció mintha lassacskán kezdené háttérbe szorítani a szobrászatot. De persze mint minden évben, úgy most is találkozhatunk fölöttébb igényes munkákkal, amilyen például Gergely Zoltánnak az átlagos mezőnyből messze kiemelkedő, nemes eleganciájával ható, kecsesen magasba törő márványszobra, az ötletesség, a sallangtalan, tiszta, célratörő egyenes fogalmazásmód és kivitelezés mintapéldája. És különösen sikeresnek mondható az idősebb pályatárs, Lőrincz Lehel Hűség című, fölöttébb míves, arányaiban is megkapó faszobra. Figyelemre méltók Kolozsi Tibor és IlaşElena bronzszobrai, ismét találkozhatunk Kún Árpád jól ismert fogalomrendszerének fémbe fogalmazásaival, Rusu Ioan és Ovidiu Guleşkisszobraival, Moraru Radu és Mocan Liviu figyelemfelkeltő alkotásaival, és érdekesek Tosa Marcel, DodicăValentin munkái.

Balogh Borbála – Meleg nyári este

A Téli Szalon fölöttébb igényes grafikai, textil és kerámia kínálatáról az elkövetkezőkben számolunk be.

Kiállítás egy szeglete