label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Multidezo

« Vissza a főoldalra


Helytörténet – Kolozsvár – közelről

Nádas, Békás, Cigánypatak, Gorbó
Létrehozva: 2010. december 29. 02:25

Asztalos Lajos

A SZERZŐ FELVÉTELE– A Békás medre az Enyedi utcai hídtól Szamosfalva déli határa felé
A SZERZŐ FELVÉTELE– A Békás medre az Enyedi utcai hídtól Szamosfalva déli határa felé
FOLYTATÁS LAPUNK DECEMBER 22-I SZÁMÁBÓL


Békás-pataki hegy, szőlő, szőlőhegy

A Békásban, a patak bal partjától északra emelkedő magaslat, a Györgyfalvi út végétől a Tordai út felé vezető mezei úttól (később Bunăziua) délre, a patak felé lejtő oldal. Délre néző, napos oldalként megfelelő hely gyümölcsösnek. A szőlő nemcsak szőlővel beültetett területet, hanem gyümölcsöst is jelent.

1622:„haro(m) fertal zeöleiek volt itt az Colosuari hatarba(n) az Bekas pataki zeőleő hegyben” [SZT IV. 79.]; 1667: „hiva minket Nagy Szeots Mihály Békás pataki szeolojéb(en)” [SZT V. 247,]; „vinearum in promontorio Békáspatak (‘békáspataki hegy szőlőjében’)” [SZT VI. 1080.];

Neve egyértelmű.

Békás-pataki Hosszúláb

Helye ma már meghatározhatatlan.

1667: „Bekas Patakba(n) az Hoszszu Labba(n)” (láb ‘szántóföld-tábla, földdarab’) [SZT VII. 736.];

Hosszú szántó, tábla, föld volt, innét a neve.

Borháncs

Határ a várostól délkeletre. Nyugatról a Kanta-patak, az ennek bal partján fekvő Szent Jakab tere és a Békás-patak, északról a Patai útig terjedő Eperjes tere, keleten a Zavaros-, más néven Nagyszopori patak, illetőleg a Nagyszopor nevű határ, délen Felek határa keríti. Legmagasabb pontja 477 m. A város errefelé is terjeszkedik. Mára részben beépült.

1596: „Borhanch oldalan egy hold feold” [Gold 400.]; 1665: „az Szent Geörgy Hegyen Barhant oldalon” [Khelyn 69.; Élő 8.]. 1870: Borhánts [Jakab I. 43.]; Borháncs [JEv70.I.]; 1892: Borháncs [Hely892 1277.]; 1898: Borháncs [Hely898 366.]; 1902: Borháncs [Hely902 868.]; 1913: Borháncs [Cs13].

A második, Szabó T. Ádám által közölt adatból nem derül ki egyértelműen, hogy ez felsorolás vagy pedig a Szent György-hegy Barhant nevű oldaláról van szó. Az első esetben köze lehet a mai Borháncshoz. Szerinte a név esetleg a város közelében létezett kis szász település emlékét őrizte meg, de ez további vizsgálatra szorul. Györffy György munkája, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza nem említ ilyen nevű Kolozs vármegyei Árpád-kori települést.

Ha mégis a szászok eredetének egyik ága, az Alsó-Rajna vidéki holland–flamand ág felől közelítjük meg a név alapjaként feltételezett szó eredetét, kiderül, hogy a holland barg (erős, torokból ejtett h-val [bárgh]) jelentése ’ártány’ [Hmsz 89.]. Ennek többes száma bargen [bárghen] ’ártányok’ [Hmsz 89.]. Minthogy az ártány jelentése nem csupán ’herélt disznó’, hanem ’kan disznó’ is [ÚMTSz I. 257.], elképzelhető, hogy a terület egykor vadkanok, vaddisznók által látogatott hely lehetett.

A holland nyelv nagy szótára szerint azonban a barg (-en) első jelentése ’oldal(fal)ak nélküli, fedett széna-, szénaboglya-tároló’ [KrGN 192.]. Ennek alapján viszont feltételezhetjük, hogy a Barhant nevű hely jó kaszáló volt, ahol efféle tárolókban tartották a szénát. A szó második jelentése e szótár szerint is a fönnebb már említett ’kiherélt kan(disznó)’ [KrGN 192.].

A bargen e-je nem azonos a magyar e-vel, ez elharapott, a román ă-hez hasonló hang. Amit az ehhez nem szokott, ezt kiejteni nem tudó magyar anyanyelvű á-nak vagy e-nek mond. Utóbbi esetben ez később magánhangzó-hasonulással á lehet. Ha az említett Barhantból indulunk ki, a név végén levő -t (Barhant) talán a régiségben gyakori, hol? kérdésre felelő helyviszonyrag volt (Kolozsvárt, Vásárhelyt). Az első magánhangzó idővel, a népetimológia szerint „értelmet” adva a szónak, o (bar > bor-), a szóvégi -t pedig -cs, az a pedig á lett (-hant > -háncs). Legalább összetevőiben „értelmessé” téve a szót, mert a kettő együtt semmit sem jelent.

Borháncs utca

A Borháncsba vezető, név nélküli mezei útként Csányi Gusztáv 1913. évi térképén látható [Cs13]. Az út mentén az 1930-as évek elején kialakult tanyából lett utca. Jobb oldala az 1930-as években kezdett kiépülni, bal oldala az 1940-es évek végén. 1945 után lett utca. A köznapi beszédben Borháncs utca.

1933: Str. Borhanci [OF. 26]; 1937: Str. Borhanci [Br37]; 1941: Borháncsi út [Kvát41]; 1945: Borháncsi út; Str. Borhanciu – Borháncsi utca [Kvut]; 1964: Str. Borhanciu – Borháncsi utca; Str. Borhanciu; 1990: Str. Liviu Rebreanu [Kmth 1990/408.).

A hatóság által adott nevét a Borháncs nevű határról kapta, ahol kialakult, s ahova eleinte útként vezetett. Román változata a magyarból való.

Borháncs-telep

Az 1800-as évek végén a Borháncson, a Borháncsi út mentén telep kezdett kialakulni. A később a város részévé vált Borháncsi út, utca magja. 1902-ben 17 [Hely902 456.], 1944-ben 106 [Hely944 131.] lakosa volt. Borháncs-tanyának, később egyszerűen Borháncsnak mondták.

1944: Borháncs [Hely944 341.].

Nevét a Borháncs nevű határról kapta, ahol kialakult.

Borháncs-tanya

A Borháncsi út mentén kialakult 15–20 házas telekből álló Borháncs-telep neve az 1930-as évek elején [Pill 107.].

Borháncsi út

A borháncsi határba, majd azon túl a Györgyfalvi útig vezető mezei út. A Borháncs utca Borháncs felé való meghosszabbítása. Jakab Elek 1870. évi [JEvI.70.], Csányi Gusztáv 1913. évi térképén rajta van. Az 1960-as években, a Palocsay-féle kertészet kettévágta, terjeszkedésével a Borháncs utca a kertészet város felőli kerítésénél végződött. Ekkor a Györgyfalvi út városból kivezető végénél balra, új útszakaszt építettek a Borháncsi útig.

1913: Borháncsi út [Cs13].

Nevét a Borháncs nevű határról kapta, ahova vezetett.

Eperjes tere

A város délkeleti határának része. A Szamos első völgypadjának, a Kövespadnak a keleti folytatása. Kettejük közé vágta be medrét a Békás-patak.

A Békás-szőlő és környéke az 1870. évi katonai térképen
 

1570: „Eomaga Kadas Istvan Eperyesre Menth volt fely. Az myglen Eperyesreol Ala Jeot volna addegh megh holt Kadas Myhal” (amíg Eperjesről alájött volna, addig megholt Kádas Mihály) [SZT I. 202.]; 1665: „vagyon oda hátra az Eperjes terin, az szamosfalvi határszélben” [KvEml 199.]; 1740: Az Eperjes Terin [SZT I. 235.]; 1870: Eperjes tere [JEv70.I].

Nevének eredete ismeretlen. Talán szamócás terület volt egykor. De valószínűbbnek tűnik inkább az, hogy annak idején több eperfa nőtt a város határának ezen a részén. Az epernek régen eperj változata is létezett. Ebből származik az eperjes melléknév, amelyből főnév, itt helynév lett.

FOLYTATJUK






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap